Főleg a második félidőben látott játék alapján még hízelgő is a 25-25-ös végeredmény az argentinok ellen. Az első tíz perc után még 5-0-ra vezettünk, utána viszont elsősorban támadásban érthetetlen és szenvedős játékot láttunk a magyar csapattól. Érthetetlen, mert az egész meccsen nem volt indításunk - pedig Mikler bravúrosan védett -, a szélsőink egyik oldalon sem dobtak kapura, helyzetük sem volt, átlövőink pedig Baloghon kívül bátortalanul néztek a kapu felé.

A döntetlen nem végzetes, bármi lehet még a csoportban, de a látott játék nem kecsegtet sok jóval a továbbiakban. Vasárnap következik Angola.

Lékait félpályánál labdavezetés közben szabályosan lecselezte az ellenfél. Láthatóan nehezen  tudunk mit kezdeni ezzel a nyitott védekezéssel, pedig egyszerű az ellenfele: a labda nélküli játékosoknak kell sokat mozogni, és a tisztán lévő játékos így könnyen helyzetbe tud kerülni.

Láthatóan nagy fizikai fölényben vagyunk az argentinokhoz képest. Ehhez képest támadásban hagyjuk magunkat megfaultolni, védekezésben nem állítjuk meg őket. Így aztán nem hogy utolértek bennünket, hanem már mi futhatunk az eredmény után.