A magyar női kézilabda-válogatott komolyabb izgalmak nélkül 37–28-ra legyőzte a japánt a Debrecenben zajló olimpiai kvalifikációs tornán, ezzel csoportelsőként váltotta meg repülőjegyét a nyári olimpiára. A mieink hibátlan teljesítményt nyújtottak, háromból három sikert aratva négy nap alatt – közte a Tokióban negyedik helyet szerző svédek elleni bravúrral. Mindez azt jelenti, hogy húsz év elteltével, a 2004-es athéni játékok óta először mind a női, mind a férfiválogatottért szoríthatunk majd ugyanazon olimpián!
Két évtizede nem látott siker kapujában állt a magyar kézilabdasport: a férfiválogatottunk egy hónapja Tatabányán már megváltotta a repülőjegyét a párizsi olimpiára, most pedig a női volt soron. A debreceni Főnix Arénában közel telt ház előtt azt a Japánt kellett ehhez legyőzni – vagy legalább nem kikapni tőle négy gólnál többel –, amellyel szemben eddig tizennyolc randevúból tizennyolc magyar siker volt a mérleg. Mindez pedig egyet jelentett volna azzal, hogy a 2004-es játékok óta először nők és férfiak ugyanazon az olimpián tudnak elindulni.
Klujber Katrinék a Nagy-Britannia elleni 49–11-es sikerrel kezdtek csütörtökön, majd jött a Svédország elleni bravúrgyőzelem (28–25), amely viszonylag kényelmes helyzetbe hozta a mieinket a zárókör előtt. Japán bő tizenöt percig tudta tartani a lépést a svédekkel, végül viszonylag sima, 35–28-as vereséget szenvedett az első fordulóban. Ezt követte pénteken a britek kiütése, egy – a miénknél azért jóval szűkösebb – 27 gólos diadal (43–16).
Kuszumoto Sigeo, az ázsiaiak szövetségi kapitánya igyekezett bizakodó lenni, ám az övéinél gyorsabb és agresszívabb kézilabdázásra képes válogatottként jellemezte a magyart, amely mögött ráadásul ott a „fanatikus drukkerhad” támogatása is. Ezért úgy készül, csak tökéletes játékkal és óriási bravúrral lehet esélyük meglepetést okozni. A mieink közül bárkivel beszéltünk, egytől egyig azt hangsúlyoztak, a svédek ellen látott lendületet és határozottságot szeretnék átmenteni erre a meccsre is, és akkor „meg kell legyen a repjegy”. Azzal pedig a legkevésbé sem akartak foglalkozni, hogy egy esetleges szűk vereség is elegendő lehet az üdvösséghez. „Győzni akarunk mindenáron.”
Az alaphangra nem lehetett panasz: a három versenynap közül most látogattak ki messze a legtöbben a csarnokba. A lelátó ütemes biztatása mellett pedig kereken egy perc kellett ahhoz, hogy Klujber sikeres hetesével megszerezzük a vezetést. Ezt követően viszont a meccs első öt perce inkább a svéd–japán találkozóhoz, semmint a reménybeli példához, a magyar–svéd összecsapáshoz hasonlított. Az ázsiaiak feszes védekezéssel nemhogy tartották a lépést a magyar válogatottal, de még a vezetést is meg tudták szerezni egy rövid időre.
A kezdeti periódusban sok helyzetet hagytunk ki, de szerencsére a sárga mezes vendégek is (a kapunkat őrző Böde-Bíró Blanka hathatós közreműködése mellett). Kilenc perc elteltével mindössze hat gólt láthatott a nagyérdemű – igazságos eloszlásban (3–3). Apránként viszont elkezdett összeállni a támadójátékunk is, Klujber és Győri-Lukács Viktória egymást követő két gyors góljával megléptünk. A kétgólos fórocska pedig jó gócképzőnek bizonyult: negyedóra elteltével már 8–4 állt az eredményjelzőn. Ha az előző öt perc nem lett volna elég lélekölő a japánoknak, úgy Klujber még rá is kontrázott az egészre, saját térfeléről a vendégkapuba ejtve az ötödik, csapatunk kilencedik találatát.
Jött is az időkérés Sigeótól, majd egy értékesített hetes Aizava Nacukitól. Ezzel pillanatnyilag 60 százalék alá rontva Bíró védési hatékonyságát. A különbség azonban nemhogy nem apadt tartósan, apránként még tovább nőtt. Pedig a japánok elővették egyik kedvenc fegyverüket, a kapuslehozatal melletti, hét a hat elleni támadójátékot. Ám ezúttal ez sem állt túl jól nekik. Noha Klujber azt a szívességet még meg is tette, hogy a második üres kapus lehetőségénél 30 méterről bő 30 centivel a jobb kapufa mellé lőtt... A harmadikat aztán már nem (11–5). Az FTC jobbátlövője ellen egyszerűen nem volt ellenszerük a japánoknak, a 20. perc végén már a hatodik találatát szerezte – visszaállítva a hatgólos magyar fórt.
Meccs előtt kicsit aggódtunk, kell-e bármi szimbolikát látni abban, hogy a feltámadó szél sötétszürke viharfellegeket sodort a Főnix Csarnok köré, ám az eredmény alakulását látva megnyugodhattunk, ezúttal nincs itt semmiféle égi jel. Avagy ha mégis, úgy a japánok számára vetít elő igencsak cudar estét. Mert 25 perc után – ezúttal Kuczora Csenge találta meg a rést az igencsak ingatag japán falon – már 16–8 volt nekünk. Kisebb gólcsend következett mindkét oldalon, hogy aztán szűk két perccel a szünet előtt Simon Petra bizonyítsa, ő is tud gólt szerezni a saját hatosa előteréből (17–8).
A félidő hajrája a japánoké lett, ám így sem tudtak komolyabbat faragni a hátrányukon, egy időn túli hetessel 18–11-re módosították az állást, mielőtt az öltöző felé vették volna az irányt.
Fordulás után ismét kiegyenlítettebbé vált a játék, döcögösebbé vált a támadójátékunk, de cserébe elképesztően összeállt a védekezésünk: kilenc perc alatt két-két gólt szerzett mindkét együttes. Menet közben egy könyökösért – némi videózás után, azonnali piros lap kíséretében – elköszöntek a japánok Nagata Mikától (20–13).
Az újabb törést az ázsiaiak játékában Macumoto két perce hozta el, három nullás sorozattal a mérkőzésen először már tízzel is vezetett a magyar csapat. Győri-Lukács módosította 23–13-ra az állást a 41. percben. Ezzel pedig még mindig nem volt vége, Márton Gréta találatával 25–14-nél tizenegy gólosra nyílt a csapatok közti olló. A közönség megtette azt a szívességet, hogy nem számolt rá a japánokra, más kérdés, hogy magyar nyelven ennek mennyi értelme lett volna. A KO ettől még egyértelműnek tűnt. Ha eddig ki is vártak vele, hát a szervezők tényleg elkezdhették hűtőbe pakolni a pezsgősüvegeket. Még több mint negyedóra hátravolt a meccsből, amikor Klujber megszerezte önmaga tizedik, csapatunk 26. találatát.
Ria-ria, Hungária!
– zengte töretlenül a lelátó, miközben a japánok újabb helyzetek egész sorát puskázták el, újabb, közel ötperces gólcsendbe burkolózva. A meccsen már nem először egy hetes segített megtörni a jeget a sárga mezeseknek, Isikava Szora góljával is azonban csak 28–17-re zárkóztak.
Az utolsó tíz percre ismét feljöttek tíz gólra – nosza, ennél több örömük ne is legyen, gondolhattuk, miközben néhol azért a lányok által bemutatott könnyed örömkézilabda kezdett egy-egy könnyelmű megoldásba is átcsúszni, nem feltétlenül indokolt ejtéskísérletek kíséretében. Az utolsó öt percet 31–23-ról kezdték a felek. Végül a tízgólos siker is összejöhetett volna – noha az utolsó két percet emberhátrányban játszották le a mieink. Az utolsó akciónkból Debreczeni-Klivinyi Kinga módosította 37–27-re a különbséget, ám a dudaszó pillanatában a japánok még szépítettek, így „csak” 37–29 lett a vége...
Üsse kavics!
Semmivel sem zúgott halkabban a lelátó irányából a Soho Party klasszikusa:
„Az éjjel soha nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet: repülj velünk a szerelem szárnyán!,
indul az utazás, csak erre vártál.”
A női szakág képviselői a 2021-es tokiói játékok után ismételhetnek: összességében pedig tizenhárom lehetőségből nyolcadszor sikerült nekik a kvalifikáció (a női kézilabda 1976 óta az olimpiai program része). Montrealban és Atlantában bronz-, Sydney-ben ezüstérem jutott a mieinknek.
A debreceni kvalifikációs tornát ezzel a mieink nyerték, a második kvóta pedig a favoritnak gondolt svédekhez került. Japán a kvartett harmadik helyével kellett beérje, míg a britek három – erősen kalkulált – vereséggel zárták le a kirándulást Kamerun helyén.
A magyar női kézilabda-válogatott biztosan nem játszik az Európa-bajnoki címvédő Norvégiával a nyári, párizsi olimpia csoportkörében, mert azonos sorsolási kalapban szerepel vele – hívta fel a figyelmet az MTI.
A kalapokat a nemzetközi szövetség honlapján hozták nyilvánosságra vasárnap este, mivel utolsóként a magyar válogatott is megszerezte a kvótát Japán 37–28-as legyőzésével Debrecenben. A csoportkör sorsolására kedden 17.30-tól kerül sor Párizsban.
3. forduló
Korábban játszották
1. forduló (április 11., csütörtök)
2. forduló (április 12., péntek)
A csoport végeredménye: 1.: Magyarország 6 pont, 2.: Svédország 4, 3.: Japán 2, 4.: Nagy-Britannia 0.
(Borítókép: Szőllősi Schatzl Nadine. Fotó: Papajcsik Péter / Index)