Jövő hétvégén három hónapos szünet után folytatódik a WTCC, és Kínában rákanyarodunk a szezon hajrájára. A hátralévő négy forduló még rengeteg fordulatot hozhat, elég ha csak a bajnokság eddigi hullámzó ívére gondolunk vissza. Tiago Monteiro a Hungaroring után tetemes, 38 pontos előnnyel állt az élen, aztán a Nürburgringen egyetlen hétvége alatt elveszítette az első helyet Nick Catsburggel szemben. Újabb két helyszínnel később pedig a nemrég még éllovas holland már 41 pontos hátrányban van, és csalódottan nyilatkozta legutóbb Argentínában, hogy elszálltak az esélyei a vb-címre. Ezekből a gyors és markáns változásokból is látszik, hogy annyira kiélezett a harc, annyira szoros az élmezőny, hogy még bármi megtörténhet, de a jelenlegi információk birtokában megpróbáltam latolgatni a saját esélyeimet éppúgy, mint a legfőbb riválisaimét.

Katarba már pontelőnnyel kellene érkeznem

Ha a hátralévő négy pályát vizsgáljuk, akkor főként pozitív érzéseim vannak. Azt ugyan nehéz megsaccolni, hogy az új ningbói pályán hogyan alakulnak majd az erőviszonyok jövő héten, de az a Honda szempontjából alapvetően előnyös, hogy változott a kínai helyszín, ugyanis a korábbi sanghaji kör számunkra évről évre talán a legkedvezőtlenebb pálya volt, ami többnyire az eredményeinken is meglátszott. Japánban most már hagyományosan jól megy; amióta Hondával versenyzem, minden évben felálltam a dobogóra, kétszer a futamgyőzelem is összejött, így a Hungaroring mellett ott nyertem a legtöbbször. Makaóról is szép emlékeim vannak, 2010-ben ott arattam az első futamgyőzelmemet, 2012-ben ott nyertem meg a privát értékelést, és az utcai pályák egyébként is fekszenek a Hondának. A szezonzáró katari helyszín az egyetlen, ami nekünk baljós lehet, mert sok rajta a gyors és közepesen gyors kanyar, van egy hosszú egyenese is, tehát nem az a tipikus „Honda-pálya”. Ideális esetben Katarba már pontelőnnyel, nem pedig -hátránnyal érkeznék. Akár így, akár úgy, remélem, hogy egész eddigi pályafutásom legizgalmasabb versenye lesz az!

Eltérő csapatutasítás-stratégián a Volvo és a Honda

Meghatározó lesz a bajnoki cím szempontjából, hogy melyik csapat milyen csapatutasítás-stratégiát követ. Bár a Volvo nem jelentette be ezt hivatalosan, de Catsburg argentínai nyilatkozata és a hozzám eljutó információmorzsák alapján arra következtetek, hogy a svéd gyártónál egyértelműen Thed Björköt fogják támogatni a hátralevő versenyeken. Ezzel szemben a Hondánál egyelőre szó sincsen csapatutasításról, amit jól jelez, hogy Argentínában a főfutamon nemhogy nem kellett elengednem az első helyért a bajnokságot vezető Monteirót, hanem egyenesen azt kérték tőlünk, hogy ne kockáztassuk a kettős győzelmet, a sorrendet megőrizve érjünk be a célba. Mindkét taktikának megvan az előnye és a hátránya: egyrészt egyetlen pilótára feltenni mindent eléggé kockázatos, hiszen bárkinek lehet egy balszerencsés hétvégéje, amivel a már említett módon komolyan átalakulhatnak az esélyek; másrészt ha két csapattárs támogatja a harmadikat, az sok pontot érhet egy-egy futamon. Arra számítok, hogy a Hondánál sem lesz feltétlenül az utolsó futamig teljesen nyílt a csapaton belüli küzdelem, ezért is voltam nagyon dühös a Monteiróval való első futamos ütközés miatt Argentínában, mert minden egyes pont, amivel közelebb kerülök hozzá, csökkenti annak az esélyét, hogy egy esetleges csapatutasítás áldozatává váljak.

Hatvan százalék esélyt adok magamnak a vb-címre

Hogy kit mennyire látok esélyesnek a világbajnoki cím megszerzésére, az nincsen teljesen összhangban a bajnokság jelenlegi állásával. A végső győzelem szempontjából szerintem még szóba jöhető összes pilótának aszerint adtam egy bizonyos százaléknyi esélyt a sikerre, hogy a 100 százalék az illető biztos bajnoki címét jelentené.

Tiago Monteiro és Thed Björk – 75-75%

Portugál csapattársam már csak a pontelőnye miatt is a legesélyesebb jelenleg a világbajnoki címre, egész szezonban magabiztosan vezetett, egyedül a Nürburgringen nem jött ki neki a lépés egy defekt miatt. Hogy Björknek a 12 pontos hátránya ellenére mégis ugyanannyi esélyt adok, mint Monteirónak, az a véleményem szerint várható volvós csapatutasításnak köszönhető. Ha Catsburg és Girolami, két hasonlóan erős pilóta valóban beáll mögé, az komoly segítség lehet neki.

Én – 60%

Harmadik vagyok a bajnokságban, de alapvetően az elmúlt időszak tendenciája miatt gondolom úgy, hogy nekem van a legjobb esélyem arra, hogy harcba szálljak Monteiróval és Björkkel a bajnoki címért. A Nürburgring óta a három időmérőn kétszer megszereztem a pole pozíciót, egyszer második lettem, a főfutamokon pedig hasonlóan teljesítettem: két győzelem, egy második hely. Jó formában érzem magam, és ha ezen az úton megyek tovább… Igen!

Nick Catsburg – 35%

Az ő esélyének az alapja, hogy Thed Björknek legyen egy olyan balszerencsés versenyhétvégéje, ami felülírja a Volvo csapatutasítását. Ha így lesz, akkor még Catsburg is beleszólhat a végső siker kérdésébe.

Rob Huff – 20%

Úgy indult az év, hogy a Citroënnel Rob Huff a világbajnoki cím legnagyobb várományosa, és a szezon előtti monzai kollektív teszten látottak alapján ezt én is így gondoltam. Csakhogy azóta kiderült, hogy a Honda az akkor vártnál is többet fejlődött, Huff pedig sokszor balszerencsés volt, de az is látszik, hogy gyári támogatás nélkül nehezebb a dolga.

Mehdi Bennani – 15%

Ugyan a tabellán Catsburg és Huff előtt áll, és tőlem is mindössze hét ponttal van lemaradva, Bennani elsősorban a fordított rajtrácsos nyitófutamokon szerepel jól. Ebből látszik, hogy tempóból nincsen azonos szinten a legjobbakkal, aminek hosszútávon még jobban ki kell jönnie, ezért csak kicsi esélyt látok a győzelmére.