Hiába a kisebb csodával felérő 2022–2023-as bajnoki cím, Xavi Hernández edzői korszaka sem kerül a Barcelona történelmének aranyoldalaira. A klubikon középpályásból lett tréner alig több mint két évvel a kinevezése után már ellehetetlenült szeretett csapata kispadján. Joan Laporta klubelnök ugyan állítja, a szakember iránti tisztelet jele, hogy Xavi befejezheti a 2023–2024-es évadot, és csak júniusban kell távoznia, a spanyol sajtó szerint mindez sokkal inkább a katalánok pocsék anyagi helyzetének egyenes következménye. Miként nagyrészt az előző kiírásban látottakhoz képest visszaesett teljesítmény is.
„A tavalyi bajnoki pontvadászat olyan sokáig nem tartogatott különösebb izgalmakat, már ami a bajnoki cím sorsát illeti. Viszonylag korán eldőlt ugyanis, hogy a Barcelona visszaveszi a spanyol labdarúgás trónját a Real Madridtól. A Xavi Hernández vezette katalánok azok után, hogy évekig labdába sem rúghattak ősi riválisuk mellett, az előző bajnoki kiírást hatalmas fölénnyel nyerték. A szezon végére összesen 19 pontot vertek a madridiakra, így kétség sem fért elsőségükhöz, amelyet a pénteken rajtoló szezonban is megőriznének. Kérdés: mennyire lesz nehéz dolguk a Real Madriddal vagy a többi élcsapattal szemben, illetve képesek-e nagyobb hullámvölgy nélkül letudni az idényt, negatív meglepetéseik számát minimalizálni?”
Ezzel a bekezdéssel indult a 2023–2024-es spanyol bajnoki idényt felvezető anyagunk. Noha a többség egyetértett abban, az előző szezonban látott katalán diadalmenet legalább annyira volt köszönhető annak, hogy az ellenfelek sorra lábon lőtték önmagukat, mint a Barcelona erőfeszítéseinek (no meg főleg Marc-André ter Stegen abnormális kapusteljesítményének), arra kevesen számítottak, hogy alig öt hónappal később nemcsak a fenti kérdés, hanem Xavi Hernández edzői karrierjének végére is lényegében pont kerül a csapat élén. Pedig így lett.
Más kérdés, ahogyan a tavalyi siker, úgy a mostani kudarc sem tulajdonítható egy az egyben a klubikon játékosból lett vezetőedzőének.
A gránátvörös-kékek harmadik éve mozognak meglehetősen szűkös kényszerpályán az azt megelőző időszak felelőtlen gazdasági lépései miatt. Mindez pedig leginkább a keret mélységén látszik meg. Hosszú ideje nem tudtak versenyképes ajánlatokkal játékost elcsábítani a riválisoktól, ha pedig egy-egy futballistáért mégis mélyebben a zsebükbe nyúltak, az bizonyosan vezéráldozattal járt a korábbi évek alapemberei közül. Lásd Ousmane Dembélé nyári távozását – annak ellenére is, hogy Xavi kézzel-lábbal kapálódzott, neki bizony szüksége van a franciára.
A középpálya közepén talán még nagyobb szüksége lett volna egy jó szűrő szerződtetésére, miután az elmúlt évtizedet lényegi kihagyás nélkül végigrobotoló Sergio Busquets is úgy döntött, pályafutása érdemi részét lezárja, és az Inter Miamiban, az Egyesült Államokban vezet le megannyi korábbi katalán csapattársával (Lionel Messi, Jordi Alba, azóta pedig már Luis Suárez is) karöltve. A megfelelő pótlás pedig még véletlenül sem a 32 éves Oriol Romeut takarta volna, aki bár posztra valóban azonos Busquetsszel, messze nem azonos polcon helyezkedik el képességeik terén. Ha nincs a viszonylag nyomott ára (3,4 millióért el lehetett hozni Gironából) és La Masiá-s múltja (2011-ig a katalánok B csapatát erősítette) aligha jön szóba a korábbi csapatkapitány pótlására…
Summa summarum, a Barca január végére – címvédőként – közel tízpontos hátrányba került a Real Madriddal és az idény meglepetéscsapatának számító Gironával szemben, a hazai pályán elszenvedett, Villarreal elleni zakót követően (3–5) pedig bejelentették: Xavi számára lefőtt a kávé. No nem azonnal, az idényt még befejezheti, hogy „minél elegánsabb” legyen az elválás mindkét fél részéről.
