A világelső Novak Djokovics 3:6, 6:1, 6:2, 6:4-re legyőzte a ranglista második Andy Murrayt a Roland Garros döntőjében. Ezzel megnyerte a gyűjteményéből még hiányzó salakos Grand Slamet is, és ő lett 1969 óta az első, aki – nem egy naptári évben – egyszerre volt aktuális bajnoka mind a négy nagy tornának. A szerb összességében 12. GS-trófeáját szerezte meg.
Hatalmas teher volt a szerben, aki tavaly a döntőben kikapott az akkor elképesztő formában játszó Stan Wawrinkától, viszont Murray is csak először jutott be a Roland Garros fináléjába. Végül azonban, a meccs elejét leszámítva, a skót nem tudott nagy nyomást gyakorolni Djokovicsra, aki megnyugodott, és aztán higgadtan ment előre a tétet leszámítva nem a várt izgalmakat hozó mérkőzésen.
Lényegében nem volt olyan pont, amikor mindketten egyszerre játszottak volna jól, ezért ez a döntő messze nem hozta azt a színvonalas küzdelmet, mint szombaton a női finálé.
Djokovics nagyon magabiztosan és könnyedén kezdte a meccset, lebrékelte Murrayt, utána viszont érződött rajta, hogy minek a kapujába került megint. Miközben magához képest sokat hibázott, Murray lendületet tudott venni, és ugyan a végére már nehezebben, de csak behúzta az első játszmát.
Már az első szettben is látszott, hogy Djokovics kezdett építkezni, de a második szettben némileg váratlanul teljesen megfordult a döntő. Djokovics megnyugodott, és egyre magabiztosabban játszott, több nyerője volt, mint rontása. Közben viszont Murray a legelejét leszámítva nem jutott lehetőséghez, túl sokszor ment át passzívba, és az első szervái is cserben hagyták.
Nem játszottak olyan régen, de
a hosszú labdamenetek pedig egyértelműen neki kedveztek.
Djokovics duplabrékelőnybe került a negyedik játszmában is, de a végén még érződött, hogy azért nem olyan pofonegyszerű kiszerválni egy ilyen döntőt. A Roland Garrosért adogatva egy rövidítést húzott meg, amit azonban befutott és szépen visszatett Murray, aki utolsó energiáit is mozgósítva feltámadt, lendületesebb lett.
Djokovics 5:4-nél aztán másodszor adogatva ütött még kettős hibát, és kihagyott két meccslabdát is, a harmadikat viszont már megcsinálta.
Boldogan, szinte remegő lábakkal váltotta be ígéretét, és Gustavo Kuerten egyekori győzelméhez hasonlóan ő is felrajzolta a szívet a salakba, aztán megkönnyebbülten feküdt bele a közepébe.
A Roland Garros megnyerésével Djokovics teljessé tette Grand Slam-gyűjteményét, amiből már csak a salakpályás torna hiányzott.
2011-ben ugyan mindhárom másik GS-et megnyerte, de Roger Federer meg tudta állítani az elődöntőben a Garroson, egyébként pedig hatszor is a későbbi győztes Rafael Nadal ütötte ki a tornán. Tavaly Nadal meggyengülésével megnyílt az út Djokovics előtt, azonban az akkor verhetetlen formában teniszező Stan Wawrinkával végül nem bírt el.
A szerb összességében a kilencedik, 1969 óta pedig a negyedik olyan játékos Andre Agassi, Roger Federer és Rafael Nadal óta, aki legalább egyszer mind a négy nagy tornát meg tudta nyerni, ezzel megcsinálta a karrier Grand Slamet.
Ennél is fontosabb azonban, hogy 1969 óta – akkor Rod Laver nyerte meg egy évben mind a négy GS-et – ő az első olyan játékos, aki nem egy naptári évben, de egyszerre bajnok mind a négy Grand Slamen.
Összesen 65 tornát nyert meg eddig pályafutása során, és ebből már 12 Grand Slamjével beérte Roy Emerson Open-éra előtti sorozatát, és maga mögött hagyta Björn Borgot és Rod Lavert is az örökranglistán. Már csak Pete Sampras és Rafael Nadal (14 GS), és a listát vezető, 17-szeres Grand Slam-bajnok Roger Federer vannak előtte.
A győzelmével saját rekordját megdöntve, hétfőtő 16 950 ponttal vezeti majd a ranglistát, kétszer annyi pontja lesz, mint Murraynek. Az elképesztő formáját jelzi, hogy idén 38 meccset nyert meg, és csak 3-szor kapott ki. Februárban szempanaszok miatt kellett feladnia a dubaji negyeddöntőt, aztán Monte Carlóban búcsúzott nagyon korán már a második körben, végül pedig a Garros előtti utolsó felvezető tornáján, Rómában kapott ki a döntőben Murraytől.
Novak most elképesztő önbizalommal játszik, mint Roger 7-8 éve. A legnagyobb erőssége, hogy nincs semmi gyengéje. Régebben voltak hullámvölgyei, most már semmi
– mondta nekünk a november végi Tennis Classicsra Budapestre érkező, a Roland Garroson a negyeddöntőben Murray-től kikapó Richard Gasquet.
Sokan mondják Djokovicsról az elmúlt években, hogy ő a legkomplettebb teniszező a világon, mellé pedig még az önbizalma is az eget verdesi. A játékát a 2011-es csúcsév után következő elveszített GS-döntők miatt megkeresett Boris Becker segítségével a végletekig csiszoló Djokovics pályafutása legsikeresebb szezonján volt túl tavaly, még ha közben a játéka sokszor veszített is korábbi látványos elemekből. Federer is azt mondta róla, hogy egy kis csillagot érdemelne a neve mellé.
Miután zsinórban negyedszer emelhette a magasba az évzáró ATP-vébé trófeáját, idén is folytatta a rekordok beállítását és megdöntését is, többek között:
A nagy négyesen belül is átvette idén a vezetést. Djokovics év elején Dohában Nadalt győzte le a döntőben, Melbourne-ben pedig Federert az elődöntőben, ezzel mindkét riválisa ellen pozitívba fordult a mérlege, azóta pedig a spanyol ellen növelte is a különbséget.
Legfontosabb célkitűzését a Roland Garroson teljesítette, azt azonban nem lehet mondani, hogy ne lennének még célok előtte.
Attól még messze van, hogy megközelítse Federert a világranglista élén eltöltött heteket, pláne a zsinórban eltöltött heteket tekintve, viszont annyira dominál most, hogy az sem elképzelhetetlen, hogy akár Wimbledon és a US Open megnyerésével egy naptári éven belül is behúzza mind a négy Grand Slamet. A riói olimpián pedig arra lehet esélye, hogy aranyra cserélje a Pekingben szerzett bronzérmét.
Federer sérülés miatt nem indult, Nadal pedig sérülés miatt visszalépett, nagy kérdés, hogy ők ketten mennyire tudnak majd újra jó formában játszani, mert a mezőnyből egyelőre nem látszik olyan új, fiatal teniszező, aki belátható időn belül megközelítheti a legnagyobbakat.