A hálózati semlegesség legfőbb szószólójaként ismert Google titokban tárgyalásokat folytat a Verizonnal, és állítólag fizetne a telkócégnek a különleges bánásmódért. Egy ilyen megállapodás alapjaiban változtathatja meg a kezdetektől semleges, technikai szempontból non-diszkriminatív internet működését.
Egyre dráguló internetelőfizetések, a kábeltévés rendszerhez hasonló fizetős csomagok, ingyen elérhetetlen vagy működésképtelen szájtok, soha le nem töltődő videók, döglődő Torrent – ez lehet a vége annak a titkos tárgyalássorozatnak, amelyet a Google folytat a Verizonnal, az USA egyik legnagyobb internet- és mobilszolgáltatójával.
A New York Times értesülése szerint a két óriáscég olyan megállapodást készül kötni, amelynek értelmében a Verizon pénzért felgyorsítaná az elérést a Google által szolgáltatott tartalomhoz, többek között a YouTube-videókhoz. Ez természetszerűleg azzal a következménnyel jár, hogy azok a szolgáltatók, amelyek nem fizetnek a különleges bánásmódért, nehezebben jutnak el a felhasználókhoz, mert a netszolgáltató a szükséges sávszélességet csak annak az ügyfélnek adja oda, aki fizet érte. A tárgyalások hírére az amerikai fogyasztóvédelmi csoportok mélyen fölháborodtak, különösen hogy a Google egészen eddig a Verizonnal és a többi telkócéggel szemben állva a hálózati semlegesség, a net neutrality egyik legelkötelezettebb hívének számított.
„A netsemlegesség lényege, hogy megakadályozza a nagy cégeket abban, hogy leosszák egymás között az internetet – mondta a Timesnak Gigi B. Sohn, a Public Knowledge felhasználóvédelmi szervezet elnöke. – Az internet sorsa túl fontos ügy ahhoz, hogy két cég tárgyalása döntsön róla, még ha két olyan nagy cégről van is szó, mint a Google és a Verizon.”
Az interneten – legalábbis technikailag – mindenféle tartalomnak egyenlő esélye van arra, hogy eljusson a felhasználókhoz. Az eddig működő modell szerint a szabad piac törvényszerűségeinek megfelelően ők döntenek arról, melyik szolgáltatást használják, milyen tartalmat fogyasztanak, miközben a telkócégek semlegesek maradnak, vagyis nem részesítenek előnyben bizonyos szolgáltatókat, tartalom-előállítókat a többiekkel szemben. Elméletben tehát egy torrentről leszedett animének ugyanakkora sávszélesség jut, mint egy kormányzati szájtnak vagy a netszolgáltatók által árult letölthető csengőhangoknak.
A telekommunikációs cégek, köztük elsősorban az AT&T és a Verizon azonban régóta arra panaszkodnak, hogy a net neutrality elve verseny- és piacellenes, mert a sok sávszélességet felhasználó cégek nem fizetnek többet a kicsiknél.
Abban a konfliktusban, ami az internet semleges, demokratikus ethosza és az üzleti érdekek között alakult ki, a Google mindeddig a semlegesség pártján állt, de álláspontja korántsem volt mentes az anyagi megfontolásoktól. A cég ugyanis hihetetlen mennyiségű forgalmat generál: egymaga az egész interneten zajló adatfolyam 6 százalékát adja, és ebben még nincs benne a YouTube, ami már évekkel ezelőtt is a teljes forgalom 10 százalékáért volt felelős. Érthető volt, hogy nincs kedve fizetni azért, amit ingyen is megkap.
Maga a kormányzat alapvetően semlegességpárti. Az amerikai hírközlési hatóság, az FCC Barack Obama által kinevezett elnöke, Julius Genachowski többször is kiállt a net neutrality mellet, sőt kinevezésének egyik indoka is az volt, hogy Obama már a kampány idején semlegességet ígért az érintetteknek, akik ezt bőkezű adományok formájában hálálták meg: a Google 800, a Microsoft 833 millió dollárt adományozott az elnökjelöltnek. Az FCC lendülete azonban megtört egybírósági ítéleten, ami kimondta, hogy a hatóság törvényi felhatalmazás híján nem járhat el az adatforgalmat érintő ügyekben.