40, azaz negyven perc alatt végzett is a telepítő, ami az otthoni, 2-3 órás procedúra után minimum meglepő. Az események rekonstruálása aztán persze rávezetett, hogy mi a különbség oka: a szerkesztőségi gép egy pendrive-ról kapta a jó pár gigás install csomagot, az otthoni meg akkor töltötte le a netről az egészet.
Mindenesetre alig fényképeztem le az indokolatlanul koszos monitoron a "Lazítson!" feliratot, kicsit molyoltam a tablet meg a billentyűzet bluetooth-párosításával, reggeliztem, és már kész is volt. Megmaradtak a régi jelszavaim, az asztalra ízléses káoszban feldobált ikonok és fájlok, még a Chrome-ban megnyitott ablakok is.
Több hazai nagyvállalat elkezdett átállni Windows 10-re - árulták el a Microsoft hazai képviselői, és néhányan még vizsgálják, hogy mik a lehetőségeik. Az egyik esetben az ügyfél bevallása szerint a korábbi 157 másodperces bootolási idő 37 másodpercre csökkent, ráadásul úgy, hogy nem vettek új hardvereket.
Én utoljára akkor láttam hasonlót, amikor a négyéves hdd-t lecseréltem vadiúj ssd-re, ami olyan érzés volt, mintha a gép két évet fiatalodott volna.
Hogy a kurva éleben lehet elérni azt, hogy a Chrome nyíljon meg és ne az Edge?
- kérdezte Földes András kollégám, aki magába roskadva, a fejét fogva ült a gépe előtt, mint aki éppen készül idegileg összeomlani. „Nem ment fel a gépre, elfelejtette a jelszavamat, újat kellett kreálni.”
„Nagyon rossz vagyok ebben, ha valamiben nem szeretem a változatosságot, azok a felületek.”
Nem ebben akarom kiélni a kalandvágyamat.
- mondta a sokat látott veterán tudósítónk, aki az ukrán fronttól Lampedusa szigetéig bejárta Európát, a legforróbb témák nyomában.
A biztonság kedvéért megmutattam neki, hogy a Start menüben elég beírni, hogy Alapértelmezett programok, és három kattintással megoldható, hogy mindig a Chrome induljon el.
Amikor tizenkét éve megérkeztem az Indexbe, még rendkívül szar Celeron processzoros számítógépeken dolgoztunk, és ezek hajszálra pontosan ugyanolyan lassúak voltak, mint amilyen gyors volt az első fizetésemből megvett HP iPaq zsebszámítógépem. Az a kereken 400 Mhz ma már egy okostelefont sem tudna rendesen meghajtani. Nemcsak a gyenge hardver volt közös ezekben a gépekben, hanem hogy a Windows XP legalább olyan buta és nyomi volt, mint a zsebgép Pocket PC rendszere. Mindeki utálta a Microsoftot, de nem volt más választási lehetőség.
Tizenkét év alatt nem sokat változott a helyzet, már ami a Windowst illeti. A kijelző mögött és előtt nagyjából minden(-ki) lecserélődött, de ahová a redmondi társaság beteszi a lábát, onnan nem nagyon tudják kirakni. Az Microsoft-utálaton valahogy túllendült a világ, és a Windows 7 után megint egy vállalható rendszert raktak össze a szoftvermérnökök. Az a helyzet, hogy ma sincs igazán más választási lehetőség, mint a Windows.