Pavel Durov 22 éves volt, amikor elkezdte felépíteni Oroszország legnépszerűbb közösségi oldalát, a Vkontaktét. Éveken át ez volt az egyetlen komolyabb tömegkommunikációs csatorna Oroszországban, ami nem állt a Kreml kézi vezérlése alatt, de végül hosszas háborúskodás után Putyinnak sikerült einstandolnia és engedelmes propagandaoldallá formálnia, az orosz Zuckerbergnek is becézett alapítóját pedig elüldözni az országból. Az orosz fiatalok között igazi népmesei hősnek számító Durov nem adta fel, megalkotta a Telegram csetprogramot, ami mára Twitter-szerű blogfelületté vált, 150 millió felhasználóval. És a titkosszolgálat megint megpróbálja kinyírni.
Oroszországban tavaly több mint 200 embert ítéltek el online gyűlöletbeszédért. A büntetés két év börtön is lehet, és esetenként az is elég hozzá, ha az ember belájkol egy karikatúrát egy közösségi oldalon. Mivel a közhiedelemmel ellentétben Oroszországban nem mindenki Putyin feltétel nélküli rajongója, elég nagy igény van egy olyan felületre, ahol úgy írhatja le az ember a véleményét, és olvashatja el másokét, hogy nem kell ilyesmitől tartania. Ezt a funkciót tölti be a Telegram, ami eredetileg egy WhatsApp-szerű titkosított csetprogramnak indult, és azért született meg, mert... oké, ezt a sztorit egy kicsit messzebbről kell kezdeni.
Pavel Durov Mark Zuckerberghez hasonlóan az egyetemi évei alatt kezdte el építeni a maga közösségi oldalát, éppen annyi lemaradással, hogy a jól működő dolgokat letudja másolni a Facebookról. A Vkontakte pár év alatt óriási siker lett Oroszországban, és megcsinálta azt, ami csak nagyon kevés országban sikerült: hazai pályán piacvezető tudott maradni a Facebook világhódítása alatt és után is.
Amikor az oldal napi látogatottsága elérte az állami tévé dupláját, de nem volt hajlandó a Kreml propagandájának terjesztésére, az állami cenzúra átvételére, illetve az oldalon szerveződő ellenzéki csoportok kinyírására, Durov gyakorlatilag aláírta a Vkontakte halálos ítéletét. A harc Putyin titkosszolgálatával, és baráti oligarcháival jó két éven át tartott, és azok nem válogattak az eszközökben: Durovot megvádolták emberöléssel, lefoglalták a szervereit, milliárdos pénzügyi manőverekkel próbálták ellehetetleníteni.
2013-ban végül sikerült kitúrni a saját cégéből és elüldözni az országból. Durov azzal a 300 millió dollárral, amit sikerült kimenekítenie a cégből, meg sem állt a Karib-tengerig, ott a St. Kitts és Nevis szigeteken állampolgárságot kért (és kapott is, ahogy bárki, aki leszurkol 250 ezer dollárt), és nekiállt bosszút forralni.
(Hogy azóta a Vkontaktéból mit csináltak az oroszok, arról itt olvashat bővebben.)
Így született meg a Telegram, ami eredetileg egy biztonságos, titkosított csetalkalmazás volt, olyasmi, mint a Whatsapp. A 2015-ös párizsi terrortámadás után került be igazán a köztudatba, amikor kiderült, hogy az alkalmazáson keresztül kommunikáltak egymással a terroristák - ez a lehető leggroteszkebb reklám egy csetprogramnak, aminek a titkosítás a fő kunsztja. Ha a Whatsapp népszerűségét nem is sikerült soha elérnie, azért 150 millió felhasználót csak összeszedett mára, és évi 50 százalékkal bővül.
Főleg olyan országokban népszerű, ahol az amerikai vetélytársakat tiltják, vagy kulturális okokból nem nagyon szeretik őket: az arab világban, Iránban, vagy éppen Oroszországban (érdekesség, hogy Kínában viszont épp a Telegram van betiltva). Durovnak saját bevallása szerint havi egymillió dollárját viszi el, de nem érdekli a pénz, azt mondja, keresett annyit, hogy a belátható jövőben finanszírozza a Telegramot, de nem akar reklámokat, külső befektetőket meg pláne nem.
A Telegram legizgalmasabb része a csatornák kezelése. Ez olyasmi, mintha egy Twitter-fiókot indítana az ember a csetalkalmazáson belül: aki feliratkozik, az a csatorna gazdájának összes üzenetét megkapja. Az oroszok milliószám kezdték el az utóbbi időben használni közösségimédia-pótlékként, a rendszer által biztosított anonimitás védelmét élvezve. Névtelen véleményvezérek emelkedtek ki a semmiből, akik olyan dolgokat mernek kimondani, amiket Oroszországban a kormány által szorosan ellenőrzött médiában már jó ideje nem szokás.
A csatornák most kezdenek igazán berobbanni, a legnagyobbak úgy 100 ezer feliratkozónál tartanak, ami azért nem túl sok, elvégre a Facebook magyar szegletében is lazán megcsinálják ennek az öt-tízszeresét az online celebek. Viszont óriási potenciál van bennük, és tartalomban, illetve Putyin idegesítésében lassan újra eljutnak oda, ahová a Vkontakte hat-hét éve. Csak néhány példa, milyen vadnyugati állapotok uralkodnak a Telegram-csatornák háza táján:
Putyin a Vkontaktével ellentétben a Telegrammal nem tud mit kezdeni, azt egy Londonban bejegyzett, berlini székhelyű cég működteti, ami nem hagyja magát felvásárolni, és nonprofit alapon működik, hogy ne is legyen érdekes egy befektető számára sem (ezért viszi havi egymilliós tempóban Durov pénzét). Cserébe a Telegram-csatornák vették át a kivéreztetett független média szerepét Oroszországban, állítják a Putyinnal szembenállók.
Eközben az orosz állam a Telegram titkosító kódjait követeli, hivatalosan a terrorizmus elleni törvényekre hivatkozva, amit Durov persze nem hajlandó átadni. Egy másik támadási felületet a regisztrációhoz sms-ben küldött ellenőrző kód jelenthet, ezzel a fiókok tömeges készítését próbálják a fejlesztők megakadályozni. Az orosz hatóságok pedig a mobilszolgáltatók irányából igyekeznek megfogni az összes így működő online szolgáltatást (ilyen a Viber vagy a WhatsApp is), és arra köteleznék őket, hogy telenonszám alapján adják ki az ilyen visszaigazoló sms-t kapott ügyfelek személyes adatait. Persze ezzel egyelőre csak annyit tudnak meg valakiről, hogy használja a Telegramot, azt nem, hogy ott mit csinál - de elrettentésre mindenképpen jó. Ahogyan az a pletyka is, hogy az FSZB valójában már rég beépült a Telegramba.
A Telegram elleni hadakozás valójában csak egy kis mozaik a teljes képből. Jövő tavasszal elnökválasztást tartanak Oroszországban, amit Putyin nyilván magabiztos fölénnyel fog megnyerni, de azért nem teljesen alaptalanul parázik az ellenőrizhetetlen és kontrollálhatatlan közösségi média miatt. Mi lesz, ha az amerikaiak, vagy Európából bárki, aki ellen olyan nagy sikerrel alkalmazzák az oroszok az online propaganda és a kamuhírek trükkjeit, úgy dönt, itt az ideje, hogy visszanyaljon a fagyi? Ha most ők babrálnak bele az orosz közhangulatba a hibrid háború módszereivel?
Az online tartalmak feletti minél nagyobb kontroll nagyon hiányzik a Kremlnek az orosz média-monopóliumhoz, de itt a nyilvánvaló technikai korlátok mellett súlyos problémát jelent számára az internet határok nélkülisége. Mindent nem tilthatnak be faltól falig és Facebooktól Twitterig (bár próbálgatja a határokat például a Linkedin átmeneti blokkolásával), de megpróbálhatják olyan helyzetbe hozni az ilyen szolgáltatásokat, hogy a felhasználóiknak elmenjen a kedve attól, hogy Putyin-ellenes hangokat üssenek meg a felületükön.
A mesterterv az, hogy minden céget köteleznek arra, hogy az orosz felhasználók adatait fizikailag Oroszországban levő szervereken tartsanak. Ezt az adatvédelmi törvény már 2015 ősze óta előírja, de mostanában kezdenek az oroszok erre hivatkozva fenyegetőzni. A Twitter már jelezte, hogy belemegy a dologba, a Facebook még nem nyilatkozott, a Telegramnak meg persze esze ágában nincs engedelmeskedni. Pedig az orosz földön levő szerver elvileg nem jelent semmit - csak ugye a felhasználók fejében kezd el fészkelődni a gondolat, hogy ha már úgyis ott van kéznél az a szerver, akár le is foglalhatja, és benézhet a személyes adatok közé a kormány.
Ha pedig már ennyivel elért némi öncenzúrát Putyin, máris nyert.