Tavaly március óta a Steam játékáruházban is kapható Ilija Mazo orosz költő és Alexander Ignatov underground játékfejlesztő független videójátéka, a Tél van.

A játék a műfaját tekintve sandbox, magyarul a játékos szabadon jöhet-mehet és tevékenykedhet, akár a homokozóban. A történet egy orosz panelházban játszódik, és az orosz panel hangulatáról szól. Sem cselekmény vagy más kaland nem zavarja a homokozást, pontosabban a posztszovjet életérzést, amit az alkotók igyekeztek minél jobban megragadni.

A játékos szaklapok persze zavarba jönnek, hogy ez a jövő játéka vagy talán valami vicc. A hozzászólók szerint unalmas. Ez persze olyan, mintha azt mondanánk, hogy a Mona Lisa egy nőt ábrázoló festmény. Ilija Mazónak feltehetőleg pontosan az volt a szándéka, hogy a koszos lépcsőházat, a buszmegállót, a játszóteret, az erkélyen hagyott csizmákat vagy az alkonyatban világító ablakokat tegye átélhetővé, mert a huszadik század második felének ez volt a jellemző élettere nagyon sok ember számára egész Kelet-Európában.

A játéknak van egy nyári kiadása is, a Rutin teljesítmény, amiben a panelház tetejére is fel lehet mászni sörösüvegeket dobálni.

Aki nagyon unja magát, kipróbálhatja a lakás egyik titkos szórakoztató működését, a mágikus vécét. A vécé ugyanis igazi multimédiás interaktív cucc, nemcsak lehúzható, de bármi, amit belerakunk, pörögve lemegy, ha túlméretes is, legyen akár egész vekni kenyér vagy lábas.

Kedvenc megoldásunk mégsem ez, hanem az ágy, amelyet célszerűen használva alhatunk és álmodhatunk. Álmunkban pedig egy nyírfákkal teli erdőben sétálgathatunk. Tarkovszkij elégedetten csettint sírjában.