Pálmafák között csöppentünk eszelős jakuzakalandba

További Godmode cikkek

A Yakuza-széria egyike azon exkluzív címeknek, amelyek gyakorlatilag végigkísérték a PlayStationt a generációváltások során, hiszen a sorozat első része még 2005 karácsonyán jelent meg PS2-re. Bár kezdetben csak a japán közönség tetszését nyerhette el Kiryu Kazuma Tokió alvilágában játszódó története, csakhamar olyan rajongótáborra tett szert, hogy a következő évben már világszerte elérhetővé vált. A remek sztori ellenére ugyanakkor az irányítást többen is kifogásolták.

Napjainkban a Sega által kiadott sorozat hét számozott résszel, megannyi spin-offal és remake-kel büszkélkedhet, amely egy hétköznapi gamer számára már követhetetlennek tűnhet. Mégis, a különböző iterációk kisebb csúsztatásokkal ugyan, de egybefüggő történetet mesélnek el.

Szerteágazó történetszálaival, rengeteg szereplőt felvonultató epizodikus cselekményvezetésével a Yakuza-széria gyakran még a népszerű sorozatokon edződött versenyzők figyelmét is kikezdi, cserébe viszont a szigetország legkiválóbb színészeinek alakítását kapják. Ami pedig a karakterünk vezérlését illeti, az évek során sikerült egy letisztult harcrendszert összerakniuk a készítőknek, amelyet igyekeznek mindig változatosan tartani.

Őrületen szórakoztató, elképesztően bizarr

Kérdezhetnénk akkor, hogy hol itt a hiba, hiszen látszólag a címet fejlesztő Ryu Ga Gotoku Studio kikeverte a tökéletes játékélmény verhetetlen receptjét, ám ez mégsem fedi a teljes valóságot. Talán nem is szolgálhatna jobb alanyként a Like a Dragon: Pirate Yakuza in Hawaii, amely magában hordozza az újvonalas részek legjobb és persze leggyengébb tulajdonságait is. A kalózjelmezbe bújtatott új Yakuza a tavalyi Like a Dragon: Infinite Wealth által kitaposott ösvényen indul tovább, ezúttal pedig a Kiryu Kazuma örök riválisát, Goro Majimát, azaz „Shimano Veszett Kutyáját” teszik meg főszereplőnek.

A Tojo klán egykor rettegett tagját korábban már több ízben is irányíthattuk – ezúttal amnéziától sújtva ébred fel egy trópusi szigeten, ahol a helyi fogadós tízéves kisfia, Noah talál rá partra vetve. Bár Majima kezdetben a nevét sem tudná megmondani, annyi hamar bizonyságot nyer pár helyi rossz arcú kalóz provokálásának köszönhetőn, hogy nem akármilyen képességek birtokában van. A jakuza igazságérzetét ugyanis felszítja, hogy az apró Rich-sziget lakóit félelemben tartja egy kalózbanda, akik hősünk személyében emberükre akadtak – olyannyira, hogy miután felmosták velük a fedélzetet, még halójuknak is búcsút inthetnek.

Innentől pedig kezdetét veszi a nagybetűs kaland: Majima hajóskapitányként vitorlát bont a szedett-vedett legénységével, hogy válaszok után kutasson, na meg hogy visszanyerje az emlékeit.

Egyik első utunk Madlantis szigetére visz, ahol szó szerinti értelmet nyer a bűnbarlang fogalma, hiszen valóban egy kalózparadicsom tárul a szemünk elé, ahol kedvünkre tivornyázhatunk, kártyázhatunk, balhézhatunk, mindezt a háttérben sötét terveket szövögető Queen Michelle tekintetével a tarkónkon. A léha életnek való hódolás mellett itt lesz lehetőségünk arénaharcokat vívni a többi kalózhajóval – illetve lenne, ha nem egy leharcolt ladikkal kellene szembenéznünk a hét tenger gaztevőivel. Így aztán Hawaii partjai felé vesszük az irányt beszerző körútra, ahol a kalandunk jelentős részét fogjuk eltölteni – az egzotikus sziget szolgál játékteréül a Pirate Yakuza jelentős hányadának.

Tennivalókból nem leszünk híján, számos mellékküldetés színesíti majd a fő történetszálat, amit érdemes lesz néha hanyagolni, hogy cserébe őrülten szórakoztató, vicces vagy épp elképesztően bizarr eseményekben lehessen részünk.

Jack Sparrow is megirigyelne minket

Ezúttal is segítségünkre lesz az Aloha Links nevű alkalmazás, amelyen az ismeretségi körünket csekkolhatjuk, barátkozni pedig ajánlatos lesz a helyiekkel, mert sokan közülük csatlakozhatnak a legénységünkhöz, ami az előrehaladásunk egyik kulcsa. Hogy biztosan ne unatkozzunk, a sziget rendőrsége tart egy hosszabb kávészünetet, azaz a szabadon garázdálkodó bűnbandákat nekünk kell jobb belátásra bírnunk, de legalább pénzjutalmat kapunk érte. A harcrendszer ezúttal nem lett túlgondolva, mindössze két technikát tudunk előhúzni a tarsolyunkból: a Mad Dog és a Sea Dog harcstílust.

Előbbi sokkal jobban emlékeztet az ez idáig Kamurocho utcáin megismert dinamikus mozdulatokra, míg utóbbiban valóságos Jack Sparrow módjára ránthatunk szablyát és pisztolyt, hogy azokkal aprítsuk ellenfeleinket. Mindkét esetben van egy-egy másodlagos képességünk is, amit akkor tudunk elsütni, ha feltöltődött az életerőcsíkunknál található indikátor. Ekkor az utcai bunyós módban árnyékklónokat hívhatunk segítségül, de az igazi újdonság a kalóz verzióban mutatkozik be. Ez a négy darab összegyűjthető Sötét Hangszert takarja,

amiket megszólaltatva a tenger és a dzsungel legvadabb bestiát szabadíthatjuk rá az életünket megkeserítő gonosztevőkre, jelentős sebzést okozva velük.

Azoknak is jó hírünk van, akik szeretik a végletekig személyre szabni a karakterüket, a játékban erre bőven van lehetőség. Majima kinézete minden szempontból a kedvünkre változtatható, külsejét a safe zone-nak számító hajókabinunkban és a szállásainkon változtathatjuk meg. A viseletek többségét Honolulu városának boltjaiban szerezhetjük be, szerencsére a korábbi részekben viselt darabok is elérhetők. Más népszerű címekkel ellentétben itt csak kinézetbeli funkciója van karakterünk öltöztetésének,

kivéve a tíz ujjunkon viselhető gyűrűket.

Ezek különféle bónuszokkal ruházzák fel a hősünket, ilyen például a nagyobb védelem vagy az erőteljesebb sebzés. Érdemes ugyanakkor rendszeresen fejleszteni képességeinket is. Ezt a kalandjaink során szerzett tapasztalati pontokért cserébe tehetjük meg, egyre komplexebb, vagányabb mozdulatokkal bővítve a tudástárunkat.

Vitorlát bonts, mihaszna banda!

Miféle kalózjátékról beszélhetnénk, ha nem lehetne benne vitorlát bontani, és nyílt tengeri csatákban részt venni, miközben kincses szigetek után ácsingózva szeljük a habokat. Nos, ebben a tekintetben Goro Majima kalandja vitathatatlanul hozza mindazt, amit a zsánertől elvárhatunk, de közben semmi eget rengető újdonsággal nem tud szolgálni, amellett, hogy teljesen egyértelmű, honnan merített ihletet – vagy még inkább játékmechanikát. Ilyen szempontból a japánok szemérmetlenül másolták az Assassin's Creed IV: Black Flaget, amiért aligha lehet őket hibáztatni, hisz a tengeri ütközetek máig legösszetettebb irányítását hozták vele tető alá a Ubisoftnál.

Harcokban a csatahajónk elsődleges fegyverzetét a kétoldalon található ágyúk jelentik, amiket aztán lehetőségünk lesz a későbbiekben lángszórókra, lézerfegyverekre és más eszelős dolgokra cserélni. Gyorsabb tüzelésre a fedélzeten található géppuskáinkkal lesz lehetőségünk, de kapitányként a hajókormányt elhagyva egy méretes rakétavetővel is viszonozhatjuk a ránk zúduló ágyútüzet. Ha pedig teljesen lenulláztuk az ellenséges hajó életerejét, akkor lehetőségünk lesz megrohamozni a fedélzetet, hogy egy ádáz kardpárbaj keretében rendezzük a nézeteltéréseinket.

Az összecsapások után az embereink szintje folyamatosan növekszik, de a hajónk fejlesztéséről nekünk kell gondolkodnunk. Ezt gyakran csak ritka nyersanyagok beszerzésével tehetjük meg, ezért érdemes lesz időről időre kikötni egy kincses szigetnél, hogy felmarkoljuk az ehhez szükséges aranyat.

A Pirate Yakuza in Hawaii a franchise történetének egyik legszórakoztatóbb felvonása, hiszen az amúgy sok esetben drámákban gazdag részek helyett ezúttal sokkal inkább az önfeledt szórakozásra helyezték a hangsúlyt. Jól ismert karaktereket hoztak vissza az aktuális kalóz epizódra, de azokra is gondoltak, akik nem lennének tisztában a történet egészével; ők bármilyen előismeret nélkül belevethetik magukat a kalandba. Erre legutóbb a Yakuza 0 volt képes, ami kitűnő választás lehet azoknak, akik ezek után szeretnék Kiryu és Majima sztoriját a kezdetektől fogva megismerni. Bármennyire is szeretnénk, nem lehet afölött szemet hunyni, hogy

a játék alatt dübörgő Dragon Engine-re ráférne egy vérfrissítés, de az is lehet, hogy inkább nyugdíjazni kellene, mert néhány helyen kezd botrányosan festeni.

Mivel alapvetően a városi részekhez lett kitalálva, így azoknál szépen is muzsikál, ellenben amikor a tengeren, sziklás vagy barlangos helyszíneken járunk, az valami egészen kiábrándító. Ez a 2025-ös felhozatalban egyedül azért bocsánatos bűn, mert egy cross-gen megjelenésről beszélünk, ami előző generációs konzolokra is kijött. Az imént említettek azonban nem kell elvegyék azok kedvét, akik beneveznének a 20-25 órán át tartó eszelős jakuzakalandba. Bár egy kalózsztorinál nem számítanánk egy ennyire jól kigondolt cselekményre, ez kellemes csalódás, ráadásul meglepő fordulatokból jut a legvégére is. A japán készítők pedig nem hazudtolják meg magukat: miközben elsődleges céljuk a szórakoztatás, ezenfelül tanulságos bölcseleteket és megszívlelendő életigazságokat is beleszőnek a narratívájukba.