Kétszázmillós kampányt indított a kormány az IMF-tárgyalásokról, ennek részeként kedden több napilapban is egész oldalas hirdetések jelentek meg. A hivatalos kommunikáció szerint azért van szükség erre az akcióra, mert hibás információk jelentek meg a Nemzetközi Valutaalap követeléseivel kapcsolatban. Azt eldönteni, hogy a magyar emberek meggyőzésének mennyire jó formája egy ilyen roham, nem a Mémeskút feladata. Az viszont hamar kiderült, hogy a kormány túl drágán dolgoztatott, mert a hazai mémtársadalom ingyen is nagyon szívesen segített volna a kommunikációban.
Reggel megjelentek az újságok, és alig néhány óra alatt tucatnyi változat született az eredetileg is meglehetősen spártai alapra. Sok üzenet megtartotta a hazafias lendületet és a kemény odamondást, esetleg az célponton változtatott picit. Persze olyan is akadt, aki inkább a világháló cicakontent-mentesítése ellen emelte fel a szavát, és a mémek alapfeltétele, a mutáció is teljesült azzal, hogy a Madách téri bocsánatkérést is sikerült egészen röviden összefoglalni. A Mémeskút csapata nem szeretné elkiabálni a dolgot, de nagyon úgy tűnik, hogy sok egyéb mellett október legjobb, magyar vonatkozású mémjét is megköszönhetjük a kormánynak.
Ha látott olyan változatot, ami nincs meg a galériánkban, ossza meg velünk!
A hét magyar mémje volt a Madách téri hatalmas szerelmes üzenet: egy lengyel ipari alpinista, Jan Przasnek két, egész házfalat takaró molinón kért bocsánatot volt barátnőjétől, Gikától, és arra kérte a nőt, hozzák rendbe a kapcsolatukat, sőt meg akarta kérni a lány kezét. Mivel a molinókra más szöveget photoshopolni magától értetődő ötlet volt, és ezt megoldani technikailag is egyszerű, a molinók megjelenése után órákon belül mémmé vált a bocsánatkérés, ahogy elkezdtek szaporodni a megváltoztatott fotók.
Korábbi cikkünkben már közöltünk ezekből egy galériára valót, és akkor azt kértük olvasóinkat, küldjenek nekünk hasonló alkotásokat. Jöttek is szép számmal, ezek közül válogattuk ki a legjobbakat egy újabb galériába. Van itt többek között utalás a Mátrix színes piruláira, a trágár Dallas-szinkronra és arra, hogy a Videoton a héten 3–0-ra verte a portugál Sportingot.
A molinók egyébként nem értek célt: Gika kosarat adott Jannak. A szerelmes férfi videokamera előtt nyilatkozott az Indexnek. Azt mondta, elégedett a művével, de Gikával való kapcsolatukból több részletet nem szeretne a nyilvánosság elé tárni.
A hét egyik nagy botránya volt, hogy az IKEA szaúd-arábiai katalógusában kiretusálták a nőket. A sztorit a Metro ingyenes újság svéd kiadásában mutatták be hétfőn, és a cég lépése kiváltotta a svéd kormány női minisztereinek haragját. A vállalat szóvivője eleinte azt nyilatkozta, hogy az IKEA minden alkalommal, amikor belép egy új piacra, megpróbálja megtalálni a megfelelő egyensúlyt saját és az adott ország értékei, kultúrája között – ezzel arra utalt, hogy Szaúd-Arábiában gyakorlatilag nem látni nőket a hirdetésekben, mert másodrendűnek tartják őket. Később azonban a vállalat bocsánatot kért a katalógus miatt.
Az amerikai elnökválasztási kampány szorgalmasan termeli a mémeket, elég ha csak a székkel beszélgető Clint Eastwoodra, vagy Mitt Romney kamu sms-eire gondolunk. A szerda esti első tévés elnökjelölti vita új alapanyagot adott a mémgyárosoknak, bár a vitát a közvélemény-kutatók szerint egyértelműen Mitt Romney nyerte, egy mellékes megjegyzése nagy vihart kavart a neten.
Romney nem is Obamának, hanem a vita moderátorának, Jim Lehrernek intézte szavait, amikor az amerikai közszolgálati média állami támogatásáról volt szó (Lehrer a közszolgálati tévé, a PBS egyik legismertebb arca a hetvenes évek óta, és a News Hour című hírműsor vezetője). „Sajnálom Jim, de le fogom állítani a PBS állami támogatását. Szeretem a PBS-t, imádom a Nagy Madarat, sőt, valójában még téged is kedvellek, de be kell fejeznünk azt, hogy Kínától kérünk kölcsön pénzt olyan dolgok fenntartására, amelyekre nincs szükségünk.”
Csütörtök délután két óriási, szerelmes üzenetet és egy rejtélyes bocsánatkérést tartalmazó molinó jelent meg Budapesten a Madách tér két házfalán. Mint kiderült, a hatalmas vallomás egy lengyel ipari alpinista, Jan Przasnek műve, aki szeretné rendbehozni a kapcsolatát a barátnőjével, bizonyos Gikával.
Alexander Rhodes filmstatiszta esete tanulságos mémügyi szepontból is, mert azon túl, hogy nagyon vicces, felveti a kérdést: mitől mém a mém?
Rhodes híres lett a Redditen néhány napja, miután kiposztolta az IMDB-profilját. Az oldal felhasználói, a redditorok heccből felkapták a kicsit cikisen megfogalmazott (azóta javított) profilt, de Rhodes felemelkedése nem állt meg itt: úgy tűnik, hogy az ismert filmes adatbázis, az IMDB a profilok megtekintése alapján emeli ki saját rendszerében, a StarMeteren az egyes sztárokat.
Ennek köszönhetően Alexander Rhodes jelenleg a 8. legnagyobb sztár az oldalon, ez pedig további rangosorokat is befolyásol: a Jack Reacher című, 2013 februárjában megjelenő Tom Cruise-film stáblistáján most ő az első, Suspicious Onlooker (azaz egy gyanús néző) statisztaszerepében. Természetesen a Redditen már be van ütemezve a netcsinálta világsztárral egy AMA, vagyis egy online interjú, amikor bárki kérdezhet Rhodestól.
A Mémeskút stábjában kisebb vitát váltott ki az eset. Ez olyan sztori, ami éppen a megosztás (kattintás) erejétől lett sztori, akárcsak a pozsonyi Chuck Norris-híd. De a poén terjedése elég-e ahhoz, hogy egy ilyen sztorit mémnek tekintsünk? Lehetne érveket felhozni emellett, akár az eredeti dawkinsi definíciót az internetre értelmezve, de végül arra jutottunk, hogy az Index mémblogjában szigorúbbak leszünk. Csak azt fogjuk mémnek tekinteni, ami már mutálódik is, esetleg kereszteződik más mémekkel.
Ez a folyamat egyébként már Rhodes esetében elindult (lásd a fenti mixet a Conspiracy Keanu mémmel), de még csak egy-két kép született – ilyenkor még nehéz eldönteni, hogy tényleg egy mémcsírát látunk, vagy a sztori ennél tovább már nem dagad, és pár nap múlva már el is felejtjük. Mivel tegnap óta nem láttunk új képeket a témában, mi az utóbbira tippelünk.
Mi mással kezdhetnénk a Mémeskút működtetését, mint egy összefoglalóval az elmúlt hónap legviccesebb online mémjeiről. Szeptember nevezetes időszak az online néphagyományban, ez az a hónap, amikor minden elromlik, mert az iskolakezdéssel új, fogalmatlan felhasználók tömegei szabadulnak rá a netre, ami soha többé nem lesz olyan, mint régen volt. Ezenkívül mindenki hazajön a nyaralásból, felpörög az élet az iskolákban és munkahelyeken, és a mémgyár is megsokszorozott tempóban kezdi el feldolgozni az elé kerülő témákat.
A hónap mémjének címét egy koreai popénekesnek, Park Jae Sungnak, művésznevén PSY-nak kell adnunk a Gangnam Style című megaslágerért, ami az lett 2012-nek, ami 2011-nek volt a Sexy and I know it. A klip a YouTube-on 336 millió megtekintésnél jár, és valójában senki nem érti, miért lett 336 milliószor akkora siker, mint a hasonló, borzalmas k-pop számok. Mindenesetre PSY jellegzetes táncmozdulatai, és a „Gangnam style!” beszólás meghódították a világot, a klipből kivágott részletek animált gif formátumban ellepték a facebookos üzenőfalakat, és százával születnek a mai napig a remixek, paródiák és válaszvideók.
A teljesség igénye nélkül: van Klingon style, Skyrim style, Gunman Style, nagyzenekari feldolgozás, Obama style, Deadpool style, Gandalf style, My litle pony style, és persze az elmaradhatatlan Hitler-videó. Aki nagyon belejött, a Knowyourmeme archívumában még további bő 200 variációt találhat, mi itt inkább nézzük meg még egyszer az eredetit.
Gangnam egyébként Szöul legfényűzőbb negyede, olyan státusszimbólum, mint Beverly Hills vagy a mi Rózsadombunk. Meghökkentő módon a szám valójában szatíra, egyrészt a gangnami gazdag fiatalok sekélyes életét figurázza ki, másrészt azokét a szegényebb dzsentrikét, akik az előbbiekre akarnak hasonlítani. Az Atlanticnak nyilatkozó Korea-szakértő egyenesen arról beszél, hogy a dalszöveg a két generáció alatt az éhínségtől a gazdasági nagyhatalmi státuszig jutott ország társadalmi kórképe, ahol a gazdagságba beleszületett fiatalok gangnami stílusban, eszetlenül szórják a pénzt és buliznak, mintha nem lenne holnap.
Hogy mi az a mém? A definíciók az interneten terjedő hülyeségtől Richard Dawkins evolúciós pszichológiai eszmefuttatásaiig terjednek. Az mindenesetre biztos, hogy az internetes mémeket termelő online underground mára a népművészet új műfajává nőtte ki magát, ami villámgyorsan, viccesen, és néha kegyetlenül reagál a világ történéseire. Vagy éppen minden különösebb mondanivaló nélkül, önmaga szórakoztatására gyártja a tartalmat. Az online mém az új pesti vicc, Trollface az új Móricka, a facebookos mémposztolgatás az új viccmesélés, a 9gag nézegetése az új kabaréba járás. Az Index mémügyi melléklete, a Mémeskút pedig ennek a jelenségnek a krónikája, a különösen emlékezetes, magyar kötődésű, csodálatosan értelmetlen online mémek gyűjtőhelye. Vagy azoké, amelyek éppen tetszenek nekünk.
A mém szót Richard Dawkins brit etológus, evolúciókutató írta le először 1976-os könyvében, Az önző génben, ott is csak az utolsó fejezetben, egy mellékes gondolatkísérletként. A mém Dawkins szerint olyasmi, mint a gén, csak nem fizikai örökítőanyagot hordoz, hanem gondolatokat, kulturális kódokat. Egyfajta gondolatvírus, ami emberi agyakat fertőz, kommunikáció útján terjed, és más mémekkel küzd meg a kollektív emlékezetben való megmaradásért – és ahogy a géneknél, az erősebb, az életrevalóbb, az alkalmazkodásra képesebb marad meg, és válik az egyetemes kultúra részévé, a gyenge pedig elhullik, elfelejtjük.
Mém egy vicc, egy sláger dallama, a divat, de mémként viselkedik a különféle mesterségek apáról fiúra szálló fogásai, eszmék, vallások, a pletyka. Dawkins elmélete óriási vihart kavart, ami persze nem csoda egy olyan erős kijelentés után, hogy „Isten létezik, ha másképp nem is, olyan mém formájában, amelynek az emberi kultúra kínálta környezetben nagy túlélési értéke vagy fertőzőképessége van”. És mivel ez a mondat 36 éve fennmaradt, és milliók tudják idézni többé-kevésbé pontosan, valójában ez is egy mém.