December közepén megtartották Los Angelesben a Spike TV Video Game Awards show-t, ami nagyjából a videojátékok Oscar-gálájának felel meg. Az MTV testvércsatornáján, a Spike-on milliók nézhették, melyik játékokat szavazták meg az év legjobbjainak az amerikaiak, na de mit értenek ezek hozzá – most önök dönthetik el, valójában mi volt 2009-ben az év legjobb számítógépes és videojátéka.
Hat jelöltet állítottunk az év legjobbjának címére, és hogy egész jó kis év volt ez a 2009 játékok szempontjából, azt az mutatja a legjobban, hogy a jelöltek közé milyen remek játékok nem fértek be. A Wii legújabb nagyágyúja, a New Super Mario Bros, a World of Warcraft trónját megingató koreai online szerepjáték Aion, vagy az autóversenyek új királya, a Forza Motorsport 3. Az egymillió zombival és hihetetlenül élvezetes kooperatív játékmóddal támadó Left 4 Dead 2, és az underground körökben az egekig dicsért Borderlands. Na meg a Sims 3, ami tudvalevőleg a Sátán műve.
Ahogy az Oscar-gálán szokták mondani, a jelöltek a 2009-es Év játéka címre a következők:
Magyarországon pont nem okozott különösebb égszakadás-földindulást ez a játék (a hivatalos eladási toplistán a legjobb helye a második volt, most a 29.-en szerénykedik), de a már említett Spike tévés gálán is megnyerte az Év játéka díjat, és a Gamerankings játéktesztgyűjtő oldal statisztikái szerint is a legjobb átlagos értékelést kapta idén.
Az Uncharted nagyjából ott folytatja, ahol a futószalagon szállított, és egyre unalmasabb epizódok után a Tomb Raider abbahagyta, csak a főhősnek kisebbek a mellei. A játékban Marco Polo XIII. századi utazásai, és misztikus varázserejű ereklyék után kutatva járjuk be fél Ázsiát, nyomunkban egy szerb háborús bűnös magánhadseregével, közben végig úgy érezzük, mintha egy Indiana Jones film kellős közepén lennénk, és sokkal jobbak vagyunk ebben a szerepben, mint a 67 éves Harrison Ford.
Kétségtelen, hogy az év legnagyobb hírverést kapott, és legnépszerűbb játéka (az eladási rekordok mellett internetes adatforgalmi csúcsok is dőltek, amikor a kíváncsi játékosok nekiálltak letölteni a kalózverziót), de vajon a legjobb is egyben? Kritikusunk szerint igen: a Task Force 141 terrorelhárító csapat Oroszországtól Afganisztánon és Brazílián át nyúló, végül az USA elleni orosz offenzíva visszaverésében csúcsosodó kalandjai hihetetlenül pörgősek, látványosak és izgalmasak. Igaz, a „megyek és lövök” játékmenetet tökélyre fejlesztő játék egyszemélyes módjában alig 4-5 órán át fog a fülünkon folyni az adrenalin, ami nem túl sok.
Kár, hogy pár év múlva az egészre csak a No Russian című pálya, és a körülötte kirobbant botrány miatt fogunk emlékezni, ahol egy egész repülőtérnyi ártatlan civilt mészárolhatunk le az orosz terroristacsoportba beépült titkosügynökként, hogy ne sérüljön az álcánk, és közelebb jussunk a terroristák vezéréhez. Ilyet még Jack Bauer sem vállalt be soha.
A fél világ minket irigyelt, amikor a Dragon Age megjelenése előtti napokban egy 24 órás maratont gyűrhettünk le a játékkal – teljesen jogosan, a Dragon Age ugyanis bebizonyította, hogy igenis lehet még jó klasszikus, egyszemélyes szerepjátékot írni, ahol a sztori, a háttérvilág, a szereplők kidolgozottsága kenterbe ver mindent, amit online szerepjátékokban valaha láthattunk. És egyben végleg leszámol azzal az előítélettel is, hogy számítógéppel (játékkonzolokkal) csak gyerekek játszanak: a Dragon Age abszolút felnőtt játék, nemcsak azért, mert sokkolóan véres, inkább a sötét tónusú történet által feszegetett morális kérdések miatt. A brutális fantasy megmutatta, hogy nem is mindig olyan jó világmegmentő hősnek lenni.
Az első rész annak idején gyönyörű volt, de halálosan unalmas, a folytatás pedig azzal a botránnyal mutatkozott be, hogy a kiadó csak olyan magazinoknak adott a megjelenés előtt tesztpéldányt, amik látatlanban vállalták a pozitív kritikát és a magas pontszámot (meg persze a magyar grafikusok által készített, többszörös díjnyertes előzetes animációval).
Aztán persze kiderült, hogy erre semmi szükség nem volt, a felemás első rész után mostanra kiforrott a teljesen nyílt, „arra megyek és olyan küldetéseket csinálok meg, ami épp jólesik” játékmenet, a késő XV. századi reneszánsz Itáliát pedig Velencétől Firenzén át Rómáig olyan grafikával kapjuk meg, amit még a világ nem látott. Bónusz ként találkozhatunk da Vincivel, Machiavellivel, és egy sor Medicivel. Persze mire a nagy középkori világ-összeesküvést felgöngyölítené a nemes ifjúból orgyilkossá lett főhős, vége a játéknak, és most várhatunk a trilógia lezáró darabjára.
Sosem hittük volna, hogy egy olyan játék be tud jutni az év legjobbjai közé, amiből 1994 óta minden évben megjelenik egy új kiadás, plusz a foci vb-k és Eb-k tiszteletére még plusz egy, így idén már a 23. részével jelentkezik. A FIFA 10 azonban rácáfolt minden előítéletre, Európában minden idők legjobban fogyó sportjátéka lett, sokat látott tesztelőnknek is felül kellett bírálnia három éve hangoztatott véleményét a FIFA 07 felsőbbrendűségéről, és töredelmesen bevallani, hogy ez most a legjobb focijáték. Az persze már önmagában kész csoda, hogy 22 rész után tud valami érdemi fejlődést mutatni a sorozat a kötelező grafikai tuningon felül, de a taktikák finomhangolása és a játékosok életszerű, sőt, egészen focistaszerű viselkedése most tényleg kimondottan jó lett. És jövőre hoz még két új részt a futószalag.
Unjuk már a műanyag hangszer-kontrollerekkel játszható zenés játékokat – állapítottuk meg végeláthatatlan sorokban özönlő Guitar Hero- és Rock Band-játékok legutóbbi adagjának tesztelésekor. Mégis bekerült az év legjobbjai közé egy játék, aminek minden pillanata a rock körül forog, és amit kritikusunk jó előre az év legviccesebb és legeredetibb játékának kiáltott ki. Annál nagyobb királyságot nehezen is lehet elképzelni, mint amikor az ember Jack Blacket irányítva vad gitárszólókkal pusztít el a metál szent nevében minden alantas zenei stílust, miközben Ozzy Osbourne és a Motörheadből Lemmy segítik. Mindenki imádta, anyagilag mégis totál bukás a Brütal Legend, a bestsellerlisták élmezőnyének a közelében sem járt sosem.
És most tessék szavazni, vagy jól megmondani a kommentekben, ha kihagytuk azt, ami valójában a legjobb volt idén.