A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége többórás zárt körű vita után úgy döntött, lehetővé teszi az akadémiai kutatóintézetek számára, hogy elinduljanak a Palkovics-féle pályázati rendszerben, de csak ha a miniszter írásos garanciát ad, hogy megkapják a pénzüket. Az MTA nem a legerősebb konfrontációt választotta, de nem is kapituláltak, és tárgyalásokat kérnek a kutatóintézetek ügyében. Korai lenne megmondani, hogy ez kinek jó igazából.
Egy MTA-elnökségi ülés általában nem hozza túlságosan lázba a közvéleményt, mostanában, a kormánnyal való éles konfrontáció idején azonban más a helyzet, ezt a keddi alkalmat pedig sokan már előzetesen tudománytörténeti jelentőségűnek mondták: ez az a nap, amikor eldőlhet, hogy a magyar tudomány hosszú távon merre megy tovább, engednek-e a politikai nyomásnak.
Az akadémiai szféra teljes átalakítását a választások óta fő feladatának tekintő Palkovics László innovációs miniszter hónapok óta hidegháborúban áll az MTA vezetésével, és mostanra már dolgozói jelentős részével is – utóbbit jól mutatta a kedd délutáni tüntetés és az Akadémia előtti élőlánc, amin a kutatóintézeti dolgozók saját testükkel védték az MTA székházát, miközben bent az Akadémia elnökségének kellett döntést hoznia úgy, hogy a többség szerint csak rossz és rosszabb lehetőségek között választhattak.
Nézzük először, hogyan döntöttek, azután próbáljuk értelmezni egy kicsit a helyzetet.
Magyarul ez kompromisszumot jelent: egyfelől továbbra is ragaszkodnak a kulcskérdésnek számító alapfinanszírozáshoz és az idei költségvetésükhöz, másfelől nem mondanak teljes nemet Palkovicsnak, sőt hajlandóak tárgyalni arról a javaslatról is, hogy esetleg elvegyék tőlük a kutatóintézeteket.
A konkrét kérdés az volt, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy az akadémiai kutatóintézetek benyújtsák idei támogatási igényeiket a Palkovics-féle minisztériumhoz. A dilemma nem érthető meg az előzmények nélkül. A 15 nagy akadémiai kutatóközpontban és kutatóintézetben összesen 5 ezer ember dolgozik, ezekben az intézményekben zajlik a magyar tudományos élet, mindenekelőtt az alapkutatások java, nemzetközi szinten is ezek a magyar tudományosság legerősebb bástyái. Az Akadémia mind ez idáig saját maga döntött a törvény szerint neki járó költségvetésről, a szférát nagyjából az áprilisi választásokig békén is hagyták, most júniusban azonban Palkovics teljesen átalakította a rendszert. Szakmai konzultáció nélkül, az Akadémia vezetésének a véleményezésre alig 54 percet adva (ez azóta a magyar folklórkincs része) saját minisztériumához vonta a költségvetést, hogy a kifizetés rajtuk keresztül történjen.
Nem csak pénzügytechnikai kérdésről volt szó természetesen. A miniszter valójában nagyobb kormányzati beleszólást akart abba, hogy milyen kutatásokat finanszírozzanak, és jelezte, hogy az alapkutatások helyett ő a gazdaságilag jobban megtérülő alkalmazott kutatásokat akarja előtérbe helyezni. Ez sokak szerint valójában egy hamis dilemma, a magyar innovációt nem az – egyébként nem túl jól eleresztett – évi kb. 30 milliárd állami forintból működő akadémiai tudomány ellenében kellene erősíteni. Az aggodalmakat növelte, hogy Palkovics többször is politikai kritikát fogalmazott meg akadémiai kutatásokkal, például az oktatás helyzetét és a migráció hatásait vizsgáló jelentésekkel szemben – csupa olyan területet kifogásolt, ahol a tudomány képviselői a kormányétól eltérő álláspontot fogalmaztak meg vagy konkrét szakpolitikákat bíráltak. Palkovics azt is jelezte, hogy teljesen megszüntetné az egyik akadémiai kutatóintézetet, a szegregáció kapcsán többször megszólaló Közgazdaságit. Hasonló politikai beavatkozásra nem volt példa a rendszerváltás óta.
Miközben nagyban zajlott a CEU elüldözéséről szóló politikai játszma, Palkovics azt is bejelentette, hogy teljesen elvenné az alapfinanszírozásként járó állami pénzeket az akadémiai kutatóintézetektől, sőt, bár minden érvényben lévő vonatkozó törvény szerint ezt meg kellett volna tennie, nem utalta már át a kutatóintézetek idei működési költségvetését sem, azt mondta, az MTA oldja meg saját tartalékaiból. A miniszter közmegítélés szerint ezzel akarta arra kényszeríteni a kutatóintézeteket, hogy belemenjenek abba az új rendszerbe, amiről most kellett szavaznia az MTA elnökségének: ezentúl a kutatóhelyek nem kapják meg a rendes működési költségvetésüket, hanem „támogatási igényt” kell benyújtaniuk.
Eszerint a támogatási igényekről a minisztérium által megbízott bírálók határoznának, vagyis fennáll a veszélye, hogy nem tudományos, hanem politikai alapú döntések születnének. Az intézeteknek egyúttal megszűnne az alapfinanszírozása, az állami forrásokért egymással és más, az övékénél biztosabb helyzetű intézményekkel, egyetemekkel és kormányzati kutatóintézetekkel kellene versengeniük, a döntőbírák pedig a minisztérium által kijelölt személyek lennének. Azt már most is lehet tudni, hogy egyes területeken, elsősorban a humán tudományágakban az eddiginél kisebb az elvileg elnyerhető keret, a bölcsész- ás társadalomtudományos akadémiai kutatóhelyekre a becslések szerint 40 százalékos megszorítások várhatnak. Ennél is alapvetőbb, hogy ettől fogva a tudományos pénzek elosztásáról nem a tudományos közösség, hanem lényegében a politika dönthet.
A rendszerváltás óta messze ez a legnagyobb kihívás, ami a magyar tudományos élet szervezetét éri. Az elmúlt hetekben nagyon megerősödött a Palkovics-féle tervekkel szembeni ellenállás az akadémiai kutatók között, akik a kutatás autonómiája mellett személyes egzisztenciájukat is félthetik, hiszen a tervezet homályos pályázati rendszerektől tenné függővé a bérüket, és a közalkalmazotti státuszukat is veszélyben érzik. Az Akadémián belül nehezen átlátható frontvonalak húzódnak. Palkovics feltehetően személyes alkukkal keres meg embereket, kiszivárogtatott dokumentumokból is tudható, hogy a miniszternek vannak erős emberei a kutatóintézeti vezetők között. Van egy humán/reál törésvonal is, a természettudományos területek ugyanis kevésbé érzik veszélyben magukat, mint az „ideológiailag” problémásabb, ráadásul közvetlen gazdasági hasznot kevéssé hajtó bölcsész- és társadalomtudományos vonal. A kutatóintézeti vezetők pedig különféle okoknál fogva, például azért, mert fő feladatuknak az állások megvédését tekintik akár súlyos kompromisszumok árán is, sokkal inkább hajlanak a Palkoviccsal való kiegyezésre, mint akár a ma már rendkívül frusztrált kutatók, akár az Akadémia vezetése.
Ilyen körülmények között került sor a keddi MTA elnökségi ülésre, ami előtt reális forgatókönyvként merült fel az is, hogy az Akadémia vezetése úgy dönt: nem engedi indulni a kutatóintézeteket a Palkovics-féle kvázi pályázati rendszerben, hanem a kormánnyal való kenyértörést is vállalva bojkottálja a minisztériumi koncepciót. Lényegében ezt szorgalmazta az Akadémia előtt az ülés kezdetén tüntető, élőláncozó Akadémiai Dolgozók Fóruma is, akik a „szabad ország, szabad tudomány” rigmust skandálva azt képviselték, hogy a Palkovics-féle terv tárgyalási alap sem lehet.
Mint az a friss MTA közleményből kiderül, az Akadémia elnöksége végül egy puhább megoldás mellett döntött, és engedik pályázni a kutatóintézeteket. Lényeges pont azonban, hogy a döntés értelmében a kutatóintézetek nem önállóan nyújtják be a minisztérium felé a támogatási igényeiket, hanem az MTA vezetésén keresztül. Ez a költségigények összehangolása szempontjából is fontos lehet, de még lényegesebb a Lovászék által támasztott feltétel: az MTA elnöke csak abban az esetben továbbítja ezeket a miniszter felé, ha Palkovicstól előzetesen írásos biztosítékot kap arról, hogy a törvény szerinti 2019. évi központi költségvetési támogatást az intézetek megkapják. Az MTA vezetése ragaszkodik tehát az alapfinanszírozáshoz, márpedig a Palkovics-féle támogatási rendszernek éppen az a lényege, hogy nem ad alapfinanszírozást.
Arról, hogy mi történik, ha Palkovics nem enged a tervéből, nincs információ. Ennél is fontosabb lehet azonban, hogy a döntés szerint Lovász Lászlónak haladéktalanul tárgyalásokat kell kezdenie „a kutatóintézetek jövőbeni struktúrájára vonatkozó miniszteri javaslatokról” Palkovics Lászlóval. Mint az Indexen is megjelent, ezek a tervek durvábbak lehetnek, mint amiről végig beszéltünk: a miniszter már megüzente az akadémiai vezetőknek, hogy immár teljesen elvenné az MTA-tól a kutatóintézeteket. A kérdés, kialakítható-e olyan konstrukció, amiben ez nem a tudomány teljes kapitulációjával járna, és Palkovicsnak és az Akadémiának egyaránt elfogadható.
Az MTA elnökségi határozatának teljes szövege itt olvasható.
Borítókép: élőláncos tüntetés az MTA mellett. Fotó: Ajpek Orsi / Index.