Miért ment neki a kormány az MTA-nak?

Palkovics László innovációs miniszter teljesen át akarja alakítani az akadémiai kutatási rendszert, a magyar tudomány legfontosabb bázisát. Magyarországon az MTA fenntartásában működnek a nagy kutatóintézetek, körülbelül ötezer főállású kutatóval. A miniszter előbb csak reformokról beszélt, most azonban már teljesen elvenné a kutatóintézet-hálózatot az Akadémiától. Az MTA vezetése és az akadémiai dolgozók idáig hevesen ellenálltak, múlt pénteken viszont jött a fordulat: a tárgyalódelegációk aláírtak egy közös szándéknyilatkozatot, ami nagy vonalakban megegyezést jelent.

Miről egyeztek meg?

Az MTA elviekben belement, hogy elvegyék tőle a kutatóintézeteket, azoknak egy ezután felállítandó alap lesz a fenntartója. Az alap irányító testületébe fele-fele arányban delegál majd tagokat a kormány és az Akadémia, az intézetek használhatják az MTA „brandet”, és az Akadémiánál marad a vagyon is. A minisztérium ígéretet tett rá, hogy az Akadémia megkapja annak a pénznek egy részét (az év első hat hónapjára vonatkozó hányadát), ami amúgy is járna nekik a költségvetésből, de Palkovics idáig visszatartotta.

Mi ez, kapituláció? Kompromisszum?

Erről erősen megoszlanak a vélemények. Az Akadémia vezetése továbbra sem tartja jó ötletnek, hogy elvegyék tőle az intézményeit. Sokatmondó a szándéknyilatkozat szóhasználata is: ők csak tudomásul veszik, hogy a kormány ragaszkodik a fenntartóváltáshoz.

Akkor miért mentek bele?

Mert ha ellenállnak, a kormány akkor is elvette volna, így meg elértek bizonyos kompromisszumokat. Az MTA tárgyalódelegációja legalábbis ezzel indokolta az akadémiai dolgozóknak az intézményekről való lemondást. A levelük szerint Palkovics egyértelművé tette számukra, hogy ha az MTA magától nem adja, egy törvénymódosítással veszik el tőlük a kutatóintézeteket.

Palkovics kezdettől ezt akarta?

Nem, legalábbis nem beszélt róla. A balhé akkor kezdődött, amikor tavaly júniusban egy törvénymódosítással az intézethálózat finanszírozását egy másik költségvetési sorba tették át, a minisztérium alá. Bár ez technikai változtatásnak tűnhet, az MTA tiltakozott, hogy nem kérdezték meg őket érdemben, az ellenzék pedig a kutatóintézetek államosításáról beszélt. Palkovics az MTA vezetése előtt ekkor még kifejezetten arról beszélt, hogy senki nem akar hozzányúlni az intézetekhez, azok maradnak a jövőben is az MTA-nál. A miniszter később már azt jelezte, hogy több intézetet kiszerveznének egyetemekhez, egyeseket pedig meg is szüntetnének. Az MTA-val akkor megállapodtak abban, hogy előbb világítsák át az intézetek működését, csak utána legyenek konkrét javaslatok.

Mi lett az átvilágítás eredménye?

Semmi, ez ugyanis április elsejéig tart, eredménye csak akkor lesz. De mintha ez már nem is lenne annyira fontos, Palkovics legalábbis nem várja meg az eredményt az átalakításokkal.

Miért akarja a kormány annyira ezeket a kutatóintézeteket?

Palkovics azt hangsúlyozza, hogy a gazdaságilag megtérülő alkalmazott kutatások és az innováció feltételeit kell javítani. Emellett erősebb kormányzati kontrollt szeretne a pénzek elosztásában, több beleszólást abba, hogy mire mennyi jusson a költségvetésből. Az ellenzők közben attól tartanak, hogy valójában politikailag akarják kézben tartani a kutatóintézeteket.

Paranoiásak vagy tényleg félniük kell? Mi utal politikai motivációra?

A CEU-ügy, az egyetemek kancellári rendszerrel való megregulázása és az értelmiségi kultúrharcok általánosságain kívül néhány nyilatkozat. Palkovics László többször kifogásolta, hogy szerinte a kutatók „politizálnak”, amikor például migrációs és oktatási témák kapcsán bírálnak szakpolitikai lépéseket. A miniszter azt is mondta, hogy megszüntetné az MTA Közgazdaságtudományi Intézetét, mert szerinte annak rossz a teljesítménye. Több politikailag kifogásolt kutatás éppen ehhez az intézethez kötődik.

Mekkora pénzről van szó?

Attól függ, miről beszélünk. Az MTA kutatóintézeteinek éves költségvetése 27 milliárd forint. Ez önmagában nem túl nagy tétel, hiszen Palkovics tárcája összesen 1410 milliárd forintos innovációs és K+F büdzsé felett rendelkezik. A kritikusok szerint a magyar alapkutatások átszervezése helyett máshol lenne érdemes javítani a hazai innovációt. Ők azt gyanítják, hogy az MTA kapcsán inkább a jövőbeli EU-s támogatások megszerzése jelenti a valódi motivációt.

A kormánynak joga van megmondania, milyen kutatásokra ad pénzt?

Palkovics szerint igen. Azt mondja, a kutatás szabadságának csak a módszerekben és az eredményekben kell érvényesülnie, a finanszírozásban nem, vagy csak korlátozottan. A miniszter szerint olyan a világon sehol nincs, hogy a tudósok azt kutatják, ami jól esik nekik. A másik oldal szerint a tudomány autonómiájának lényegi része, hogy erről a tudományos közösség dönt, nem pedig a politikusok. Ők azt mondják, a kormány biztosítsa tartalmi beleszólás nélkül  az alapfinanszírozást, és ha vannak általa preferált témák, azokra adjon külön keretet.

Miért, a világban máshol a kutatók mondhatják meg, hogy mit kutatnak az állam pénzéből?

A világon sokféle modell létezik, de a nyugati világban az állami tudományfinanszírozásnál is korlátozott a politikusok befolyása. Az viszont általános trend, hogy a politikusok szeretik a jobb megtérülésű alkalmazott kutatásokat, a piacon eladható termékekkel kecsegtető K+F-et az alapkutatásoknál, aminek rövid távon nem látják a közvetlen gazdasági hasznát. Hasonló törekvéseket Magyarországon korábban Bokros Lajos és Kóka János is hangoztatott miniszterként, de abból nem lett semmi.

Miért fizessen Magyarország olyan kutatásokért, amik nem hoznak gazdasági hasznot?

Parragh László iparkamarai elnök szerint egy ilyen kis országnak nem erre kell költenie, amire igazán szükségünk van, azt majd legfeljebb megvesszük külföldről. Az alapkutatásokról való lemondás azonban komoly áldozatokkal jár, például a tudományos utánpótlás látja kárát, ha egy országban csak az innovációs logika érvényesül. Több tudományterületen az innováció nehezen is értelmezhető, annak inkább csak a műszaki és bizonyos természettudományos szférákban van jól kialakult rendszere. A magyar irodalom, történelem és társadalom kutatását nem lehet megspórolni, azt nem lehet megvenni külföldről, ez nemzeti kérdés.

Miért lenne jobb attól az innováció, hogy elveszik az MTA intézeteit?

Ezt nem igazán tudta még elmagyarázni a miniszter. Tanácsadói azt hangsúlyozzák, hogy az akadémiai kutatóintézetekben nem figyelnek eléggé a kutatások gyakorlati hasznosítására, az új eredményeket nem védik le, az MTA intézeteiből alig jegyeznek be szabadalmat. Az MTA kutatóintézet-hálózatának azonban nem is ez a fő feladata, hanem a felfedező, vagyis az alapkutatás, aminek más a célja. Vannak, akik szerint a közpénzből folytatott alapkutatások szabadalmi levédése elviekben is problematikus, hiszen ez az eredmények másoktól való elzárását, privatizált hasznosítását jelenti.

Más országokban a tudományos akadémia alá tartoznak a nagy kutatóintézetek?

Egyáltalán nem mindenhol, sokféle modell létezik. A kutatás java sok helyen eleve nem állami intézményekben, hanem például magánegyetemeken történik, bár az alapkutatások finanszírozása az angolszász rendszerekben is nagyobb arányban állami forrású. Palkovics László rendszeresen a német modellre hivatkozik, ahol az alapkutatás elsősorban a Max Planck Társaság intézményhálózatában zajlik. Ez nem akadémiai fenntartású.

Magyarország is a német modellre áll át?

Palkovics azt kommunikálja, hogy igen. Az akadémiától való függetlenségen kívül azt hangsúlyozza, hogy Németországban komoly és rendszeres teljesítményértékelés történik, valamint, hogy a kormány képviselői ott is jelen vannak az intézethálózat felügyeletében. Németországban azonban a szövetségi és tartományi képviselet kisebbségben marad, míg a Palkovics-modellben a kormányküldöttek jóval nagyobb befolyással rendelkeznének. A másik lényeges különbség, hogy a németeknél az állam biztosítja az alapfinanszírozást, a magyar miniszter pedig többször azt mondta, hogy ezt elvenné, mindenre pályázni kellene. Palkovics terveit a német tudományos társaságok vezetése sem támogatja: szerintük a magyar akadémiai hálózat jól működik a jelenlegi formájában.

Nemzetközi szintű a kutatás Magyarországon?

Az MTA azt hangsúlyozza, hogy sok nagy európai pályázatot sikerült elnyerni az elmúlt években, arányaiban többet, mint a velünk nagyjából egy súlycsoportban lévő visegrádi országokban. Palkovics támogatói szerint viszont bőven lehetne javítani. Úgy látják, hogy a munkaerő egy része felesleges, nincs igazi verseny, és a magyar tudományosság nagy baja, hogy az Akadémián gyakorlatilag feudális hitbizományok alakultak ki.

Mennyire igaz az, hogy túl sok az öreg tudós és a fiatalok kutatók nem kapnak lehetőséget?

Téves kép, hogy a kutatóintézetek afféle lerakatként funkcionálnak. Az MTA intézeteiben dolgozó 2500 főállású kutató átlagéletkora 40 év körüli. Akik az életkort érvként vetik be, a politikai motiváción kívül valószínűleg összekeverik a kutatóintézeti rendszert (aminek az elvételéről most szó van) az akadémiai testülettel. Utóbbiba a megválasztott akadémiai tagok tartoznak, ott valóban 70 év felett van az átlagéletkor, de a kutatóintézetek irányításában ők nem vesznek részt. Ők életfogytig kapják a jelenleg 455 ezer forintos tiszteletdíjat akkor is, ha nem csinálnak semmit. Bár lehetne, de még senki nem mert hozzányúlni ehhez a rendszerhez, és Palkovics is leszögezte, hogy ez marad. A kormány az előjog további garantálásával próbálhatja leválasztani az akadémiai közgyűlést a kutatóintézetekről, miközben a közvélemény szemében az elöregedés hangoztatásával összemossa a kettőt.

Tényleg sztálinista struktúra ez az akadémiai rendszer?

Palkovics oldalán gyakran elhangzik, hogy a mostani akadémiai intézeti hálózatot Rákosi alatt hozták létre, és azóta változatlan. A kutatóintézetek valóban akkor kerültek az MTA-hoz, miután 1949-ben a kommunisták bedarálták az Akadémiát. Később azonban több jelentős átalakítás történt a Kádár-rendszerben és a rendszerváltás után is, majd a legnagyobb már az Orbán-kormány alatt, amikor Pálinkás József irányításával alapvetően reformálták meg a kutatóintézeti rendszert. A korábbi elaprózott struktúrából akkor hozták létre a mostani, 15 központra és kutatóintézetre épülő rendszert. Ez az, amit az Akadémia most át készül adni.

Mármint „tudomásul veszik”, hogy el akarják venni tőlük. De ki kapja meg az intézeteket?

Nem tudjuk pontosan. Korábban Palkovicsék az újfajta vagyonkezelői alapítványi konstrukciót favorizálták, ennek a törvényi feltételeit is megteremtették. Végül azonban a szándéknyilatkozatba az került bele, hogy a jogi formáról még egyeztetnek, mi úgy értesültünk, hogy a minisztérium letett az alapítványi rendszerről.

Kinek lesz döntő szava ebben az új felállásban?

Homályos. A kutatóintézeti rendszer működését egy új testület fogja irányítani, a jelek szerint elég nagy mozgástérrel. Most mindenki úgy gondolja, hogy ennek az irányító testületnek az összetétele lesz a kulcskérdés. Bár a létszámról még nincs döntés, arról igen, hogy ez paritásos alapú lesz, vagyis a tagok egyik felét a minisztérium, másik felét az Akadémia fogja delegálni, a vezetőjére pedig a miniszter és az MTA-elnök közösen tesznek javaslatot a miniszterelnöknek. Azt is írásba foglalták, hogy a tagok többsége a tudományos közösségből fog érkezni, vagyis a kormány is részben tudósokat fog jelölni. Hogy a gyakorlatban ennek a testületnek a többsége inkább a tudomány szabadságát fogja védeni, vagy a kormány álláspontját képviselni, egyelőre nem megjósolható. Akár egy-egy delegált szavazata is sokat érhet majd kiélezett kérdésekben.

Minden kutatóintézet megmaradhat?

A szándéknyilatkozat szerint egyelőre igen, de az is kiolvasható belőle, hogy ez csak egy rövid átmeneti állapot lehet, a következő hónapokban pedig megcsinálhatják az átalakításokat.

Ez miből derül ki?

A szövegben az szerepel, hogy „az MTA kutatóintézet-hálózata az új struktúra kialakulásakor egyben marad, az esetleges belső strukturális változtatásokról az új Irányító Testület dönt.” Palkovics korábban nem titkolta, hogy több intézetet egyetemeknek adna, néhányat megszüntetne. A mostani döntés szerint erről ez az új, fele részben kormánydelegáltakból álló testület dönt majd. Arról nincs szó, hogy a most zajló átvilágítás eredményét figyelembe veszik-e. Ha lesz változás, arról elsősorban a bölcsész- és társadalomtudományi intézetek tarthatnak.

Mit jelent az, hogy az Akadémiánál marad a vagyon?

Papíron azt, hogy az épületek és a kutatási eszközök az MTA tulajdonában maradnak, miközben az ezeket használó kutatók, szervetek, döntések meg ugye elkerülnek tőlük. Az eszközöket az Akadémia bizonyára a megállapodás részeként átadja majd használatba, ezért egy korábbi, kiszivárgott tervezet szerint nem is fog kapni ellenértéket. Ha így lesz, az Akadémia legalább formálisan megtarthatja a vagyonát. Kérdés, hogy ez jelent-e számukra valóságos garanciát.

Idősklub marad az Akadémia kutatóintézetek nélkül?

Ez egy reális lehetőség, a kutatóintézetei nélkül az MTA sokat fog veszíteni a súlyából. Többé-kevésbé ez következett be Oroszországban is az akadémiával, miután Putyin kiszervezte tőlük a kutatóhálózatot, de a Magyar Művészeti Akadémiát is lehetne említeni. Az is elképzelhető ugyanakkor, hogy az új rendszerben az MTA meg tudja őrizni közvetett befolyását az intézethálózatra.

Ez már fix?

Semmi nem az. Még egyszer: egyelőre csak egy szándéknyilatkozatról van szó, a tárgyalások folytatódnak. Mindebbe még csak az MTA szűk vezetése ment bele, a pontokat még jóvá kell hagynia az Akadémia elnökségének (ők március 21-én ülnek össze), majd egy anonim szavazáson a közgyűlésnek is. A reakciókból látszik, hogy az Akadémia messze nem egységes: az alulról szerveződő Akadémiai Dolgozók Fóruma élesen tiltakozik, többen erősebb garanciákat követelnek.

Borítókép: A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tervezett átalakítása ellen tüntetnek az Akadémiai Dolgozók Fóruma Élőlánc a tudományért címmel meghirdetett demonstrációjának résztvevői az MTA székháza előtt Budapesten 2019. február 12-én.Fotó: Ajpek Orsi / Index