Nem kevesebbet állított kedden a Huawei a párizsi bemutatón, mint hogy újraírják a telefonos fotózás szabályait, aztán bemutatták a P30 készülékcsaládot. Aminek ötszörös optikai zoomra képes a kamerája, a sötétben is lát és egyébként is a DxOMark legfrissebb tesztjei alapján ez képes jelenleg a legjobb telefonos fotókat készíteni. Utána következik holtversenyben a P20 Pro, a Mate 20 Pro és a Samsung Galaxy S10 Pro.
A bemutatón Richard Yu, a mobilüzletág vezetője szemmel láthatóan azt élvezte a legjobban, amikor a konkurenciát lehetett szapulni látványos példákon keresztül. A forgatókönyv nagyjából hasonló volt végig, először jött a legújabb iPhone, ami borzasztó képet csinált, aztán a Samsung Galaxy S10 Pro, ami jobbat, aztán megérkezett a P30 Pro, amitől meg a karfába kellett volna kapaszkodni, ha lett volna. Kitették egymás mellé a három képet, Yu büszke apukaként bólogatott, majd ugrottunk a következő tesztfotóra.
A bemutatott képeket azért a legtöbben szemöldökfelhúzva figyelték, nemcsak a stockfotós indcidens miatt, hanem mert egészen egyszerűen nevetségesnek tűnik, hogy telefonnal fényképezze valaki a Holdat, vagy belefotózzon a nagy sötét semmibe csak úgy viccből. Aztán a kezembe került a telefon, és behoztam az Eiffel-tornyot a szobába, este pedig azon paráztam, hogy nehogy megjelenjen valami démoni entitás a sötét szobában készült képen. De ne szaladjunk ennyire előre.
Szkeptikusokban felmerülhet a kérdés, hogy egyébként
ha valaki telefonnal szeretne fotózni valami távolít, akkor miért nem megy közelebb, ha pedig túl sötét van, akkor miért nem kapcsol villanyt.
Erre első körben csak annyit tudunk mondani, hogy mert megteheti, igaz, csak bizonyos keretek között. A gyorstesztben arra voltunk kíváncsiak, hogy mik is ezek a feltételek, amikor nem érdemes kettőt lépni vagy felkapcsolni egy lámpát.
Ez a kérdés nagyjából azóta felmerül, mióta kijött az első duálkamerás telefon. Nem a Huawei a csúcstartó a négy hátsó kamerájával, de tényleg kezd a kamerák száma lenni az új megapixel, amiről elsőre úgy tűnik, hogy minél több, annál jobb, aztán meg kiderül, hogy ez mégsem annyira egyszerű. Dr Florian Weiler, a Leica optikákért felelős vezetője egy háttérbeszélgetésen elmondta, hogy nyilvánvalóan nem a kamerák száma a kérdés, hanem az, hogyan tudnak a szenzorok úgy dolgozni, hogy a végeredmény tökéletes legyen – nekik azt kell szem előtt tartani, hogy hány kamera kell ahhoz, hogy jó kép készülhessen.
Az, hogy ez nem feltétlenül arról szól, hogy csak pakolják hozzá ész nélkül az újabb és újabb lencséket, az is bizonyítja, hogy ebben a modellben már nincs a sokáig szinte védjegynek számító monokróm szenzor, ami a részletgazdagságért felelt, mert ugyanezt a részletgazdagságot már az új szenzor is tudja, ezért a Mate 20 Pro-nál például az már nem is került a telefonba, és itt is kimaradt. A Leica mérnökei azt leszögezték, hogy nem szeretnének feleslegesen lencsékkel telepakolt telefonokat csak azért, hogy elmondhassák, hogy eggyel több van, mint a konkurenciának. A Huawei csapata pedig azt emelte ki, hogy nem mehet a dizájn és a kényelem rovásra a sok kamera, vagyis nem szeretnék, hogy mondjuk csak két ujjal lehessen megfogni egy telefont, vagy nehezen lehessen fotózni amiatt, hogy egy ujjal eltakarjuk valamelyik kamerát a sok közül.
Az is kiderült, hogy az emberek többsége nagyon egyszerű szempontok szerint választ telefont. A legtöbbjüket hidegen hagyja, hogy milyen csip van benne, és az akkumulátorok mAh adatai sem többek egy számnál, az viszont minden kutatásból kiderül, hogy ha nem is a fő szempont, de a prioritások között szerepel, hogy jó képet készítsen. A többség itt sem a technikai paraméterekre kíváncsi, hanem hogy milyen lesz a végeredmény, azaz szép képet csinál, vagy nem.
A Mate 20 Pro esetében a középre helyezett lencsék tökéletesek voltak arra, hogy azt fényképezze az ember, amire a telefont irányítja. A P30 Pronál viszont kezdetben zavaró, hogy teljesen más szögben látjuk a tárgyakat, mint ahogy elsőre gondolnánk. Ez még tájfotók esetében nem is okoz nehézséget, de ha a szupermakró módot próbálgatjuk, akkor tényleg furcsán veszi ki magát, hogy már-már oldalról kell közelíteni a telefonnal. Ami a képen ugyan nem ront, csak kell némi idő, amíg rááll az ember agya és keze.
Egyébként is jó, ha erős a képstabilizátor a telefonban, akkor meg főleg, ha zoomban és éjjeli módban erősítenének, de egy jó stabilizátor előnyei a hétköznapokban is hasznosak. Az éjjeli mód esetében ez nagyon jól is sikerült, ezt a funkciót nem arra találták ki, hogy alig fényben gyorsan mozgó tárgyakat vagy személyeket fotózzunk, viszont pózoló emberrel már sokkal könnyebb dolgunk lesz úgy is, ha 6 másodpercig kellene mozdulatlanul tartani a kamerát. Ami nyilvánvalóan lehetetlen szabadkézből, de a stabilizátor jó munkát végez. Érezhetően akkor van egy kis probléma, amikor zoomolásra kerül sor, az ötszörös optikai zoomot gond nélkül veszi, a tízszeres hibrid zoomnál már néha szól, hogy maradjunk nyugton, az ötvenesnél viszont nagyon nincs egyszerű dolga. Bár látszik, hogy erőlködik, de ott azért szemmel láthatóan a telefon kijelzőjén is nagyon nehéz elérni, hogy ne ugráljon össze-vissza a kép. De hasznos lehet a szupermakró mód esetén is, aminél 2,5 centi közelről lehet fotózni bármit.
A telefon egyik legnagyobb újítása a periszkopikus zoom. Az ötszörös optikai zoom mellett tízszeres hibrid, és ötvenszeres digitális közelítést is lehet használni, ami a gyakorlatban úgy néz ki, hogy
az ötszörös tényleg jól működik, a tízszeres sem rossz, az ötvenszeres meg olyan képeket csinál, amik semmi másra nem jók, csak hogy lehessen vele villogni, hogy a telefon ezt is tudja.
Az optikai zoom ilyen, ebben nincs semmi meglepő, lehet hogy egy idő után a mesterséges intelligencia is megtanulja, hogy mennyire remeg az ember keze, vagy hogyan tud élesebb képeket csinálni, de az ötvenszeres optikai nagyítás zajos lesz, életlen és szemcsés, még akkor is, ha állványról, időzítővel fotóz az ember. Nyilván a Holdat fel lehet ismerni a képen, és lenyűgöző, hogy a város túlsó végén található épületet közelebb lehet hozni, de a végeredmény pontosan olyan lesz, mintha valami misztikus és földöntúli témákkal foglalkozó újság leleplező fotóit nézegetné az ember.
Az utca túloldalán lévő irodaházba átfotózva ilyen nagyításnál egy kicsit hunyorogva simán bele lehet látni, hogy ott öltönyös gyíkemberek meetingelnek éppen a világ befolyásolásáról, és a Notre Dame tetején a turisták között is simán fel lehet fedezni Quasimodo szellemét. Valószínűleg nem ez volt a cél, de tény az is, hogy egy idő után annyira hozzá lehet szokni, hogy magától érthetőnek tűnik, hogy a túl messze lévő feliratokra elég csak ráirányítani a telefont, aztán már lehet is olvasni. Olyasmi ez mint egy mindig kéznél lévő színházi látcső, csak kicsit drágább változatban. Igaz, azzal semmi mást nem lehet csinálni, a P30 Pro-nál viszont itt még messze nincs vége a történetnek.
Hiába lett 32 megapixeles, mesterséges intelligenciával megtámogatott első kamera a telefonban, a tökéletes szelfik nem ezzel készülnek majd. Kivéve ha kifejezetten azt keresi valaki, hogy a szépítést és mindenfajta módosítást is nulla fokozaton tartva, mégiscsak legyalulja kissé a bőrhibákat, ugyanis úgy tűnik, bárhogyan is akarjuk, nem lehet ezt teljesen kikapcsolni. A háttérben elmossa az embereket vagy az épületeket – ezt sem lehet kikapcsolni –, a megvilágításokkal lehet ugyan trükközni, de a lényegen ez sem változtat sokat.
Sokat javítottak a sötétben fotózáson is. Eddig is meglepő volt, hogy mennyire részletgazdag képeket tud visszaadni a telefon nagyon gyenge fényviszonyok között, most viszont szemmel láthatóan ezt is sikerült túlszárnyalni. Igaz, itt már nem esik le annyira az álla az embernek, mint amikor ezt legelőször tapasztalta meg a P20 Pro telefonnál. Pedig a Mate 20 Pro-ban is javítottak rajta, és most még ahhoz képest is sokkal élénkebbek lettek a színek, élesebbek a képek, és ha olyan a téma, ami szabad szemmel egyáltalán nem látható, annak nemcsak a körvonalai jönnek erő, hanem konkrét színek és részletek is láthatóak lesznek. Ebben az esetben is jól jön a stabilizátor, ugyanis 6-8 másodpercig egyenesen és mozdulatlanul tartani egy telefont teljesen lehetetlen. Ennek ellenére a képek, ha nem is lesznek tűélesek, meglepően jól sikerülnek.
Egyelőre a videó módban még nem érhető el minden újítás, ugyanazokat a funkciókat és filtereket lehet megtalálni, mint a a Mate 20 Pro készülékben, de jön majd az a mód, amiben egyszerre széles látószögben és sima módban is vehetünk fel videót. Illetve a videózás is jobban bírja majd a kevés fényt: ezt a bemutatón azzal demonstrálták, hogy valaki elfújta a születésnapi gyertyáját egy sötét szobában, és annak ellenére, hogy kialudt a gyertya lángja, a kép nem sötétült el. Ezt a gyakorlatban egyelőre nem sikerült elérnünk, ha lekapcsoltuk a villanyt, minimális fényt azért biztosítva, nem történt az égvilágon semmi, a képernyő is sötétté vált. Most egyébként a 4K felbontás mellett 960 fps-re lassított felvételeket is lehet készíteni 720p felbontással.
A Pro mód és a RAW formátum a biztosíték arra, hogy a profi fotósok is kicsit pozitívabban álljanak a telefonos fényképezés témaköréhez. Ez persze eddig nem újdonság, az viszont igen, hogy a maximális ISO-érték 409600, ami hatalmas ugrás az előzőekhez képest, és tényleg csodákat művel szinte teljesen sötétben is.
Hogy meddig lehet még trükközni a telefonos fotózással anélkül, hogy ne a fotózás, de a fizika törvényeit kelljen újraírni, az nagy kérdés, a P30 Pro viszont megpróbálta mindezt. Bár kifejezetten magasra tették saját maguknak is a lécet, azért sikerült megugraniuk. Van különbség a Mate 20 Pro vagy a P20 Pro fotós kvalitásaihoz képest, de csak a zoom miatt nem feltétlenül érdemes ezeket a készüléket lecserélni, és a specifikációkban sincsenek olyan eget rengető különbségek. Aki viszont régebbi modellekről váltana, és az egyik legfontosabb dolog számára, hogy legyen egy gyors, nagyon jó képeket készítő telefonja, ami nem merül le a nap végére, akkor érdemes megfontolni a cserét, főleg az előrendelős akcióban, ajándék okosórával együtt lehet kifejezetten jó vétel.
(Borítókép: Juhász Edina / Index)