Július elején a szerkesztőségből tucatnyian vállaltuk, hogy egy hónapig megpróbálunk lemondani az egyszer használatos műanyagokról, vagy legalábbis igyekszünk minél kevesebbet fogyasztani belőlük. Az már a félidőben kiderült, hogy gyerekek mellett kicsit nehezített pálya lehet ez a kihívás, bár nem lehetetlen küldetés, és hogy azoknak is plusz erőfeszítéseket jelent életmódot váltani, akiknek egy vagy több kisállatról kell gondoskodniuk.

A világon több százmillió házi kedvenc van, egyre többen tartanak otthon kutyát vagy macskát. A Cofidis felmérése szerint itthon a háztartások 36 százalékában van kutya, és a tulajdonosok több mint 51 százaléka városban él. Az Európai Állateledel Ipari Szövetség oldalán található 2018-as adatok szerint pedig Magyarországon 2 millió macska és 1,18 millió kutya van.

Hogy a társállatoknak mekkora az ökológiai lábnyoma, azzal már több kutatás is foglalkozott, de ezek eredményei nem mindig vannak összhangban. Egy ausztrál tanulmány szerint egy Jack Russel terrier szén-dioxid-kibocsátása 20 kg évente, egy amerikai kutatás szerint viszont 600 kg, ami pedig a labradort illeti, a 90 kg áll szemben az 1,6 tonnával. Bármelyik adatsornak is hiszünk, úgy tűnik, hogy a méret igenis számít, vagyis pontosabban az, hogy mennyit is eszik a kedvencünk. Gregory Okin, a UCLA földrajztudósa alaposabban utánajárt a témának. Az ő számításai szerint az Egyesült Államokban élő kutyák és macskák kalóriaigénye az amerikai polgárokösszfogyasztásának 19 százalékát teszi ki is, a végtermékük mennyisége pedig körülbelül egyharmada az ott élő emberek székletmennyiségének. És még egy adat: az amerikai macskák és kutyák évente 64 millió tonnával növelik meg a két üvegházhatású gáz, a dinitrogén-oxid és a metán kibocsátását,

A háziállatoknál, főleg ha húsevőkről van szó, az egyik legnagyobb terhet az étkeztetésük rója a környezetre, ráadásul egyre többen figyelnek oda, hogy kedvenceiknek minőségi táplálékot adjanak, ami kutyáknál és macskáknál azt jelenti, hogy az adott terméknek legyen minél magasabb a hústartalma. A szakértők szerint persze teljesen érthető, ha valaki a legjobbat akarja nyújtani kisállatának, és hosszú távon valószínűleg az lenne a megoldás, ha az emberek inkább olyan kedvenceket választanának, amelyek tartása nem terheli ennyire a környezetet. Ha ez ilyen egyszerű lenne, ugye?

De vissza a műanyagmentességhez. Hiszen amíg az ökológiai lábnyom csökkentése elég nehéz, ha továbbra is szeretnénk enni adni a háziállatunknak, a hozzájuk kötődő szeméttermelést már valamivel könnyebb visszafogni.

A macskáknál és kutyáknál két nagyobb terület van, ahol drasztikusan lehet csökkenteni az általu(n)k termelt szemetet. Az egyik az, hogy mivel etetjük őket, vagyis hogy mibe van csomagolva az, amit adunk nekik; a másik pedig az, hogy mit kezdünk az ételből keletkező végtermékkel. 

Vászonszatyor, konzerv, házi koszt

Nézzük először a bemeneti oldalt. Bármilyen cikket olvastunk a témában, a következő tippekkel találkoztunk, és ezek egy részét nyilván magunktól is elég könnyű volt kikövetkeztetni:

• A kisebb kiszerelésű tápok helyett érdemes nagyobbakat venni. Sőt, olyan boltokat kell keresni, ahol ezeket kimérve is be lehet szerezni. Nekem ezzel kapcsolatban pozitív élményeim voltak, abban az üzletben, ahol egyébként is vásárolok, szó nélkül tették félre a műanyagzacskót, amikor egy vászonzsákba kértem a tápot. Nyilvánvalóan érdemes ugyanazt a szütyőt használni erre a célra, mert a tápnak erős szaga van, és azt átveszi a szatyor. Ha pedig hazaérünk, akkor olyan tárolóba kell rakni a tápot, amiben kellően száraz marad. Ugyanígy jutalomfalatot vagy nassot is lehet kapni darabszámra vagy kimérve.
• A nedves kutya- és macskaeledek közül olyat kell választani, amit nem tasakos, hanem tálcás kiszerelésben vagy konzervben árulnak. Ezeket iszonyatosan könnyű beszerezni, még a nagy drogériáknak is vannak ilyen saját márkás termékeik.
• Akinek ideje és erőforrásai engedik, főzhet is a kedvencére, sőt, van, aki a nyers kosztra esküszik. Igaz, ahhoz, hogy kellően kiegyensúlyozott és személyre szabott legyen Morzsi és Cirmi étrendje, az egy kis utánajárást igényelhet, de egy tulajdonos valószínűleg tisztában van azzal, hogy milyen olyan egészségügyi vagy egyéb problémái vannak az állatnak, amire oda kell figyelni.

Újságpapír, vécé, komposzt

És akkor itt jön a másik probléma, vagyis hogy mibe tegyük a végterméket.

• A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. szerint kutyaürülék olyan hulladék, amely szennyvíznek minősül, és ami akár a csatornába is dobható. "A zacskóba szedett székletet elsősorban a kutyaürülék gyűjtése céljából telepített hulladékgyűjtőbe kell elhelyezni, de amennyiben a közelben nincs ilyen, akkor a kommunális hulladékgyűjtőbe is beletehetjük" - teszik hozzá.  A városban élő kutyatartók jelentős része tartja magát ehhez, és nem mertünk utána számolni, hogy éves szinten, kutyánként ez mennyi műanyagtasakot jelenthet. Szerencsére ezeket ki lehet váltani vásárláskor kapott papírtáskával, újságpapírral, illetve egyre több helyen kaphatóak környezetbarát kutyagumis zacskók. (Vannak ennél forradalmibb megoldások, ilyen például a hordozható emésztőgödör vagy az Ashpoopie, ami konkrétan elhamvasztja a kutyagumit, és csak remélni tudjuk, hogy nem egy ügyes hoax. Itt említenénk meg Brian Harper nyugdíjas mérnököt, akiben felmerült, hogy mi lenne, ha kutyaürülékkel működnének az utcai lámpák. A tulajok ingyen elérhető papírzacskókba tehetik a végterméket, és Harper becslései szerint 10 adag kutyakaki két órán át tud működtetni egy lámpát.)

• A zero waste, vagyis hulladékmentes életmód legismertebb arca, Bea Johnson egyszerűen lehúzza a vécén a kutyakakit, a macskáknál az élővilág védelme érdekében, biztos, ami biztos azonban nem ajánlott így megszabadulni végterméktől, hanem külön kell gyűjteni, majd mehet a kommunális hulladékok közé. Persze kicsi az esélye, hogy bárki tolerálni fogja a lakóközösségben - főleg ha a házirendben is benne van - hogy az ürüléket és a használt almot minden nélkül beleöntsük a kukába, és hozzám hasonlóan valószínűleg sok macskatulajdonos erre külön szemeteszsákokat vagy bevásárlószatyrot használt. Ha valaki műanyagmentesen szeretne élni, akkor természetesen ezen a szokáson is változtatni kell, és - akárcsak a kutyaguminál - papír- vagy valamilyen más környezetbarát anyagból készült zacskóra kell váltani, illetve ha teljesen kiürült az almos tasak, akkor abba is lehet pakolni. A Zöld Index Facebook-csoportban a javaslatok között felbukkantak a biológiailag lebomló almok is. Ezekről több gyártó is azt állítja, hogy bele lehet kanalazni a vécébe is minden tartalmával együtt, sőt, akár komposztálhatóak is, vagyis nemcsak a műanyag, hanem a papírzacskókkal is spórolhatunk, de több helyen is azt olvastuk, hogy mégis a szemetes a jobb megoldás, mert így kisebb az esélye, hogy bármilyen patogén bejut mondjuk a természetes vizekbe.
• Az FKF ajánlása szerint a biológiailag lebomló hulladék gyűjtésénél nem lehet kihelyezni állati ürüléket vagy azzal szennyezett anyagot. Ami pedig a kerti komposztot illeti, a húsevő állatoktól származó almot és végterméket szerintük nem érdemes erre a célra használni, a növényevők ürüléke viszont mehet a forgáccsal, illetve társaival együtt is, illetve kis menyiségben szőrt és tollat is el lehet helyezni benne. Ha távol tartjuk a komposztot az étkezésre szánt növényektől és természetes vizektől, akkor természetesen lehet vele próbálkozni. M. Leigh Ackland, a melbourne-i Deakin Egyetem mikrobiológusa 25 éve komposztálja a kertjében a kutyaürüléket, állítása szerint ha megfelelően gondozzuk a komposztot, és annak hőmérséklete eléri a kellő mértékéket, akkor a macskaürülékben esetlegesen található, toxoplazmózist okozó paraziták is elpusztulnak. Tóth Andrea Dobd ki a szemetest! című könyvében le is írja, hogy lehet készíteni kutyaürülékes komposztgödröt. Állítása szerint erre nincs szükség másra, csak egy fedeles hordóra, szerszámokra és kavicsokra, illetve pár havonta érdemes érdemes csatorna- és emésztőakna-tisztító adalékot beleszórni a gödörbe. Kiemeli, fontos, hogy rendszeresen ellenőriztessük, hogy kutyánknak (vagy éppen macskánknak) nincs esetleg valamilyen fertőző betegsége.

És mi van a műanyagból készült játékokkal, fekhelyekkel és egyebekkel? Ezek ugyan nem számítanak egyszer használatosnak, hiszen több hétig, hónapig vagy akár évig is nyúzzák őket a házi kedvencek, azért ezeket is ki lehet váltani, főleg ha aggódunk a mikroműanyagok miatt. És nem kell félni attól, hogy semmi nem fog olyan eksztatikus élményt okozni a macskának, mint egy földön hagyott műanyagszatyor, a papírzacskó ugyanolyan tökéletes csapda, kipróbáltuk. Ha mindenképpen szeretne valaki venni a kedvencének játékot, akkor azt megteheti bármelyik használtruha-üzletben, ahol tonnaszámra vannak plüssállatok. Persze itt is el lehet indulni a csináld magad vonalon, például azokból a ruhadarabokból vagy lakástextíliákból, amelyeket már nem használunk, pillanatok alatt lehet játékot, fekhelyet vagy éppen alompelenkát is készíteni. A műanyagtálkákat pedig le lehet cserélni fém- vagy kerámiatálakra.

A műanyagmentes állattartás tehát összességében egyáltalán nem kompromisszummentes, de egy kis utánajárással azért nem is olyan nagy ördöngösség.