Az Attila örökösei – A hunoktól az Árpád-házig című kiállítás csak egy termet foglal el a Természettudományi Múzeumban, mégis szimbolikus történés ez a magyar történelem államilag támogatott újraírásában. A múzeum főigazgatója, az augusztusban kinevezett Bernert Zsolt megnyitó beszédében Kásler Miklós Emmi-miniszternek mondott köszönetet „az anyagi és erkölcsi támogatásért”.

A háttér, mint azt Bernert utána kérdésünkre elmondta, hogy a múzeumnak semmi pénze nem volt saját forrásból kiállítást csinálni, nagyon sok szakember is távozott augusztus óta, így az alternatív őstörténet iránt elkötelezett Kásler segítette ki őket. A miniszter 20 millió forintot adott a keleti származást hangsúlyozó kiállításra, erről alig egy hónapja született döntés, így egészen rapid tempóban kellett felépíteni a kiállítást.

Érdekes egybeesés: miközben Pesten a Természettudományi Múzeumban éppen megnyitották a kiállítást (képviseltette magát a kazah, a mongol, az azeri és a török nagykövetség is), Orbán Viktor a Türk Tanács csúcstalálkozóján  vett részt Azerbajdzsánban . A türk nyelvű államok szövetségébe  Magyarország tavaly lépett be  megfigyelői státuszban, ekkor jelentette ki (a történeti-összehasonlító nyelvészetet is rögtön új alapokra helyezve) Orbán, hogy a magyar „egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban”.

Ugyanezt a vonalat itthon Kásler Miklós viszi a politikában őszinte lelkesedéssel. Mint arról a róla szóló portrécikkünkben is írtunk, Kásler közismerten nagy történelemrajongó, aki szeret az akadémiai történelemfelfogással szemben, időnként konteókat súroló vaskosabb kritikákat mondani. Bár nem szakmája, formálisan ő vezette azt a kutatócsoportot, amelyik III. Béla maradványaiból azonosította az „Árpád-házi gént”, Kásler az eredményről azt mondta, bizonyítja, hogy a dinasztia nem finnugor volt. Bár ez teljesen tudománytalan (a dinasztia egy genetikai örökséggel rendelkező leszármazási vonal, a finnugor meg egy nyelvcsalád, ráadásul a megtalált genetikai csoport speciel a finnugor népeknél is a leggyakoribb), jól mutatja a Kásler-féle vonal valódi célját: a hun-magyar kontinuitás bizonyítása és a finnugor-ellenesség elfogadtatása.

Erre a miniszter önálló játékteret kapott/kreált, amikor  megalapították  a minisztériuma alá tartozó Magyarságkutató Intézetet, ami Kásler szavai szerint „véget vetne a régi türk–finnugor vitának” – igaz, ez a fajta szembeállítás inkább a XIX. század tudományos és identitásharcaiban volt bevett,  nem a mai tudományban . A Magyarságkutató nem kereste az együttműködést az MTA őstörténészeivel (talán túlságosan dogmatikus, a hivatalos történetírás képviselőinek tartották őket – hogy így van-e, valamennyire megítélhetik az MTA-s  Sudár Balázzsal készült interjúnkból  vagy kollégája,  Türk Attila régészeti eredményeiből ), archeogenetikai igazgatónak pedig kinevezték azt a fiatal szegedi kutatót, Neparáczki Endrét, aki doktori disszertációjában genetikai adatokra hivatkozva azt állította, hogy a magyar nyelv török rétege az (ismeretlen) hun nyelvből származik, és a genetika ellentmond a finnugor származásnak. Bár ez mérges szakmai vitát váltott ki, a kormánytámogatás nem maradt el, idén augusztus 20-án Neparáczkinak és mesterének, Török Tibornak  állami kitüntetést adott  Áder.

A Magyarságkutató Intézet szakmai tevékenységéről idáig túl sokat nem lehetett tudni, a mostani kiállítás azonban az ő együttműködésükkel valósult meg, és a megnyitón ott ült az asztalnál Kásler kabinetfőnöke mellett Neparáczki is, aki arról beszélt, hogy reményei szerint a jövő év elején csinálnának egy újabb kiállítást a friss kutatási eredményeikből. Ez az „Árpád-projekt”, ami valóban izgalmasan hangzik, ha sikerül korrekt eredményeket hozni: több száz honfoglaláskori ember maradványain végzik el a teljes genom analízist, ami jóval összetettebb képet ad majd, mint az idáig gyakrabban végzett, csak az anyai, illetve apai ág azonosítására alkalmas mitokondriális DNS és Y-haplotípus elemzés.

A genetikai és általában a természettudományos módszerek használatához egyébként is óriási (bár sokak szerint egyelőre időnként túlzott) reményeket fűznek az eredetkutatásban, és a genetikai azonosítások a Természettudományi Múzeum mostani tárlatán is megjelennek, de sokkal inkább a fizikai antropológia és a viselet- és tárgykultúra dominál. Eléggé látszik, hogy a miniszteri támogatás után nagyon gyorsan kellett összerakni a kiállítást: a térelválasztók a szokásosnál egyszerűbb kartonkockákból állnak, de az anyag szép, ha nem is túl bőséges.

A koponyák mellett 13 emberi arcrekonstrukció látható többek között, hun, gepida, avar és honfoglaláskori férfiak ráépített izomszövet-imitációval élővé tett fizimiskája, köztük néhány különleges, torzított koponya, ami nagy divat volt a hunoknál is. Szintén megtekinthető III. Béla (az azonosítás vitatott, az is lehet, hogy valójában Könyves Kálmán) fejének másolata, amiből Káslerék levezették a dinasztia nem-finnugor származását, és a Margitszigeten brutálisan lekaszabolt Árpád-házi herceg, a jó nevű Macsói Béla maradéka. Itt van Bene vitéz koponyája Ladánybenéről, amit 1834-ben ástak ki, miután az alföldi szél elfútta a homokot a csontokról, és igazán különlegesek a honfoglaló magyaroknál gyakori koponyalékelés leletei: az orvosi céllal végzett valódi, valamint a csontot csak elvékonyító jelképes trepanáció, ami a lélekutazással kapcsolatos ősi hiedelemvilággal függhetett össze, több koponyán gyönyörűen tanulmányozható.

Az itt kiállított koponyákat és rekonstruált arcokat már többször lehetett látni a Kurultáj fesztiválon is, ahová a Természettudományi Múzeum, illetve a most már főigazgató Bernert Zsolt elvitte ezt az anyagot. Az alternatív őstörténet iránt fogékony szubkultúra és a tudományos világ között összességében inkább konfliktus van, mint párbeszéd. Ebben jelent kivételt Bernert, aki rendszeresen jelen van a Kurultájon, vagy azok a hagyományőrzők, akik tudományos igényességgel rekonstruálnak – ilyenek a kiállításon is megjelenő Magyar Történelmi Íjász Társaság tagjai. Bizonyos értelemben ide sorolható a Kurultáj főszervezője, a Magyar-Turán Alapítványt vezető Bíró András Zsolt is. Bíró antropológusként maga is a Természettudományi Múzeum munkatársa, aki emellett a turanista hagyományhoz és a jobboldali szubkultúrához kapcsolódik, és megítélése eléggé ellentmondásos a kutatási szférában.

Bíró kurultájos alapítványa készítette a kiállításon bemutatott hiteles tárgyrekonstrukciókat: kantárok, íjak, nyíl- és íjtartó tegezek, ujjtámaszos markolatú szablyák; mint Bíró mutatja, valódi rájabőrrel ékesítve, csakúgy, mint egy honfoglaláskori fegyveren. De láthatjuk egy részleges lovas temetkezés rekonstrukcióját is lókoponyával, patkóval, lószerszámmal. A mostani, Kásler által támogatott kiállítással a Bíró-féle vonal áttört egy intézményes gátat – bár, mint maga is hangsúlyozta nekünk, az állam nem először karolja fel a keleti eredetet, a Kurultáj Lezsák Sándor révén évek óta kap állami támogatást.

„Az eredet nagy folyó, a kárpát-medencei népesség heterogén eredetű, több vonalból áll össze. Ahogy egy film után is sokféle kritika és értelmezés van, itt is mindenki azt hangsúlyozza, amit fontosnak tart” – mondta Bíró, amikor arról kérdeztük, hogy ők folytonosságot tételeznek-e a hunok, avarok és magyarok között. erre a kiállítás valóban nem ad egyértelmű választ, de a tablószövegek, a keretezés, és maga a kiállítás címe is („Attila örökösei – A hunoktól az Árpád-házig”) a kontinuitást sugallja.

Csak sugallja, nem állítja. Az a látogatókra van bízva, hogy hogyan értik a kontinuitást

– mondta Bernert Zsolt főigazgató, amikor ezzel a kritikával szembesítettük. A Természettudományi Múzeum vezetője szerint nem lehet azt mondani, hogy a Kurultáj ezzel bejött volna az intézménybe, hiszen Bíró régóta a kollégája, a Magyar-Turán Alapítványból pedig csak azt hozták be, ami tudományosan hiteles és bizonyított, ahogy ők is tudományos anyagot szoktak vinni a hagyományőrző seregszemlére. „Fontos, hogy a tudomány legaktuálisabb eredményeit mutassa be egy kiállítás, ezekből pedig egyelőre nem túl sok van” – mondta.

A megnyitón elhangzottak szerint azonban hosszabb távon is vannak hasonló nagyobb tervek. Amikor Neparáczki Endrét a Magyarságkutató Intézet kutatásairól kérdeztük, azt mondta, hogy a most készülő teljes genom vizsgálat eredményeit már jövő év elején ki akarják hozni, és ebből esetleg szintén a Természettudományi Múzeumban lehetne kiállítás.

Hogy fizikailag hol, kérdéses. A Természettudományi Múzeum mostani épületére a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vetett szemet, a kormány pedig vizsgálja az intézmény elköltöztetésének lehetséges helyszíneit. Néhány hónapja bedobták a teljes múzeum Debrecenbe költözésének lehetőségét is, ami a szakmában és a munkatársak körében is elég nagy ellenállást keltett, miközben a sajtóban az jelent meg, hogy Bernert Zsolt támogatná a vidékre menést. Erre most rákérdeztünk a főigazgatónál, ő azonban nem akart érdemben állást foglalni, csak annyit mondott, hogy a kormány dönt, ő nem lobbizik semmiért, csak az biztos, hogy valahol új épületre lesz szükségük.

Reméljük, hogy a mostani kiállítással a Természettudományi Múzeum új úton indulhat el, akár Budapesten, akár vidéken

– mondta rövid kiállításmegnyitójában Kásler kabinetfőnöke. A szakmában azt pletykálják, hogy a hun-magyar kiállítástól a Természettudományi Múzeumban azt remélik, hogy a segítségével talán mégis maradhatnak a fővárosban.

(Borítókép: Huszti István / Index)