Az egész világ visszafojtott lélegzettel várja a hírt, hogy valamelyik kísérleti oltóanyag működőképesnek bizonyul az új koronavírus ellen a teszteken. Csakhogy, ha ez be is következik, talán már idén, talán jövőre, az nem jelenti azt, hogy minden rászoruló – vagyis nagyjából a Föld minden lakosa – azonnal hozzájut. Egyszerűen nem létezik az a gyártókapacitás, amely ilyen léptékben képes lenne oltóanyagot termelni. Vagyis még évekig folyhat a világjárvány azután is, hogy megvan az ellenszere.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke május 4-re virtuális konferenciát hívott össze abból a célból, hogy az európai államok pénzt ajánljanak föl a koronavírus elleni vakcina kifejlesztésére, illetve egyéb tudományos erőfeszítésekre. Az elnök szerint a kutatás finanszírozása korántsem megoldott:
8 milliárd euróra lenne azonnal szükség,
hogy a diagnosztikus, megelőző és terápiás eszközöket megfelelő ütemben lehessen fejleszteni. Az Európai Bizottság továbbra is szorosan együttműködik az Egészségügyi Világszervezettel (WHO), miután Donald Trump elnök megvonta a szervezet pénzügyi támogatását, Kína iránti elfogultsággal vádolva őket. Ezt a lépést szinte minden fontos szereplő elítélte a világon, még akkor is, ha a WHO valóban szívélyesebb viszont ápol Kínával az egészségesnél.
Von der Leyen korábban a Bildnek nyilatkozva elmondta, hogy várakozásai szerint az év végére lesz kész a vakcina. Ez már elmozdulás a bizottsági elnök korábbi jóslatától, amelyben azt várta, hogy már őszre elérhető lesz az oltóanyag (azt a véleményt a szakértők azonnal élesen kritizálták, annyira irreális volt).
Már most is tárgyalunk a gyártókkal a globális termelési kapacitásokról, így a vakcinát gyorsan lehet majd tesztelni
– állította Von der Leyen. És valóban ez a legfontosabb gyakorlati kérdés most. Azzal ugyanis semmi sincs megoldva, hogy valamelyik gyógyszerlaborban előállítják a vakcina prototípusát, és azt pár ezer emberen sikerrel próbálják ki. A világon majdnem 8 milliárd ember él, és elenyésző részük szerzett eddig védettséget a betegséggel szemben. Könnyen előállhat az az eset, hogy hiába létezik a hatékony vakcina, ez a világ népességének többsége számára csak elméleti remény, a járvány pedig vígan arat tovább.
Ezért hiába vagyunk még mindig (az optimista várakozások szerint is) egy-másfél évre a hatékony oltóanyagtól, valójában az oltás hozzáférhetőségétől hosszabb időre lehetünk. A harmadik világ országai számára akár évek telhetnek el, mire képesek lesznek megvásárolni a vakcinát. Egyszerűen azért, mert a világ képtelen nagyon gyorsan elég sokat termelni belőle. Talán most néhányan arra gondolnak, hogy az legyen az ő bajuk, csakhogy mára a napnál is világosabbá vált, hogy
az ő bajuk a mi bajunk is.
Ha bárhol a világon szabadon terjed a járvány, és mutálódik a vírus kedvére, könnyen előfordulhat, hogy némi idő elteltével olyan törzset kapunk vissza mondjuk Közép-Afrikából, ami ellen a vakcina hatástalan. Ezért elemi érdeke a világ minden országának, hogy a következő egy évben olyan szintre erősödjön a vakcinagyártó infrastruktúra, hogy amint megtaláljuk a megfelelő oltóanyagot, azt azonnal hatalmas tömegben termelni lehessen.
Ehhez jelenleg messze nincs meg a globális kapacitás. Amit majd az első körben gyártani fognak, azt nyilván lefoglalják maguknak a gazdag országok, részben a vásárlóerejük révén, részben pedig azért, mert ők fogják gyártani, és természetesen exporttilalmat fognak kivetni rá, amíg nekik is kell, mint egy falat kenyér. A kérdés valójában tehát az:
képesek lesznek-e többet gyártani a fejlett országok a vakcinából a hazai igényeknél, és mikor?
Ehhez sok kutató már most hatalmas összegeket tart szükségesnek a gyógyszergyárakba pumpálni, a döntéshozók ugyanakkor eddig alig mutatkoztak hajlandónak e kéréseket-követeléseket meghallani. A hezitálás mögött részben az rejlik, hogy még fogalmunk sincs, hogy a sok, klinikai tesztelésbe lépett vagy még csak a laborkísérleteknél tartó vakcinajelölt közül melyik fog bejönni végül (ha egyáltalán bármelyik jó lesz).
A különféle alapelveken működő oltóanyagok gyártása gyökeresen eltérő infrastruktúrát igényelhet. Így könnyen előfordulhat, hogy felépítenek előre egy vakcinagyárat, amiről kiderül, hogy alkalmatlan a végül működőnek bizonyult oltóanyag tömeggyártására.
A meglévő oltóanyaggyártó kapacitások sem szabadok, hiszen hiába tűnik úgy, mintha most az egész világ a koronavírusról szólna, a többi fertőző betegség sem szűnt meg, így a szokásos vakcinákat ugyanolyan tömegben kell előállítani, mint eddig.
Ellenkező esetben a nyakunkba kapnánk más, ma már oltással megelőzhető fertőző betegségek okozta járványokat is, és arra most igazán nincs szükségünk. Vagyis ideális esetben a Covid-19 elleni vakcinát teljesen új kapacitásoknak kellene előállítaniuk. Nem nehéz ebből a képletből kiolvasni, hogy az első időkben biztosan katasztrofális vakcinahiánnyal fogunk szembenézni.
Egy világjárványban a legutolsó dolog, amit az ember szeretne, hogy a vakcinához csak azok az országok juthassanak hozzá, amelyek gyártják őket
– nyilatkozta a Nature-nek Mariana Mazzucato, a University College London intézetvezetője. A globális ellátás nehézségeit ráadásul nemcsak a gyártási kapacitás hiánya súlyosbíthatja, hanem a kormányok politikai indulatai is.
Az Európai Unió várhatóan megosztja majd a gyártási know-how-t a világgal, illetve az európai országok valószínűleg nagyobb hajlandóságot mutatnak majd az készleteik egy részéből másoknak is adni. Ugyanez az Egyesült Államok, Kína vagy Oroszország esetében már problémásabb lehet.
Most azonban koncentráljunk a gyártás felfuttatásának gyakorlati nehézségeire. Az oltásokra általában úgy gondolunk, mint olyan hatóanyag, amely a célzott kórokozó legyengített egyedeit tartalmazza, amik betegséget ugyan nem képesek okozni, de az immunrendszernek elég információt nyújtanak ahhoz, hogy az ellenük védekezőreakciót indítson, és előállítsa a szükséges ellenanyagokat.
Csakhogy manapság a vakcinák jelentős része már nem (legalábbis nem teljesen) így működik. Sok oltóanyag teljesen elölt kórokozókat tartalmaz, de gyakran nincs is benne a teljes vírus vagy baktérium, csak annak az immunválasz kialakításához szükséges töredéke, például egy felszíni fehérje vagy az örökítőanyag (RNS vagy DNS) egy szakasza. Ezek a technikák sokkal hatékonyabbá és veszélytelenebbé tették az oltóanyagokat, cserébe bonyolultabbá vált a gyártásuk. Sokkal több spéci berendezés, tudás és drága infrastrukturális beruházás kell hozzá.
És ez jelenleg nem segít.
Ha az élő (inaktivált) SARS-CoV-2 vírust tartalmazó vakcina bizonyul hatásosnak, az abból a szempontból egyszerűbbé teszi a problémát, hogy ez a technológia a legrégebbi, az alapvető eljárásai már a múlt század közepe óta ismertek. Így a legtöbb szakember számára ez nem jelent majd újdonságot.
Ugyanakkor, mivel élő vírusról van szó, a gyártóüzemeknek extrém szigorú biológiai biztonsági követelményeknek kell megfelelniük. Ilyen nincs sok a világon, és persze szuperdrága az üzemeltetésük. Ez az oka annak, hogy viszonylag kevés cég és kutatóintézet kezdett a fejlesztésbe ezzel a megközelítéssel: nem túl okos dolog olyasmit fejleszteni, amiből aztán nem lehet majd eleget gyártani.
A nukleinsav-alapú vakcinák kiküszöbölhetik a biológiai biztonsági aggályokat, hiszen ezek gyártása nem igényli, hogy tömegesen tenyésszenek fertőzőképes vírusokat. Ebben az eljárásban a vírus fehérjéjének pár génjét állítják elő, majd nanorészecskékbe, esetleg egy másik vírusba csomagolva juttatják az ember szervezetébe. Ezek, miután a gazdasejt legyártotta őket, kiváltják az immunválaszt. Ez egyszerűbb folyamat, így várhatóan könnyebben lehet felskálázni, ha eljön a tömegtermelés ideje. Csakhogy ez a technológia olyan új, hogy
még soha, sehol nem engedélyeztek ilyen elven készített vakcinát semmilyen betegség ellen.
Vagyis jelentős a bizonytalanság a technológiában (igaz, elméletileg teljesen működőképes). A németországi Tübingenben működő CureVac cégnek jelenleg évi 400 millió adag RNS-alapú vakcina előállítására vannak kapacitásai. A céget és több versenytársát is részben a norvég CEPI (Járványügyi Felkészülést Célzó Innovációk Koalíciója) nevű pénzalap finanszírozza. 400 millió vakcina jelenleg a Föld népességének 5 százalékára elég.
A CEPI támogat egy másik kezdeményezést is, amely a kanyaróvakcinát igyekszik áttervezni, hogy az az új koronavírus elleni védelmet kialakító fehérjét vigye be a szervezetbe. Ez a termelés szempontjából azért lenne előnyös, mert így viszonylag egyszerűen lehetne a világban már meglévő kanyaróoltás-gyártó infrastruktúrát átállítani koronavírusoltás-gyártásra. Persze ekkor megint csak felmerülne a már korábban említett dilemma az egyéb oltások termelésének biztosításáról.
Lehetőségként felmerülhet, hogy dohánynövényekben gyártsák majd le az oltóanyagot, mivel a dohány nagyon gyorsan nő, így elméletileg gyorsan nagy mennyiségben lehet a segítségével vegyületeket előállítani. Ennek az eljárásnak az engedélyezése azonban lassú és vontatott lehet, tekintve, hogy a növény genetikai módosításáról van szó, ami a hiszterizált közvélemény miatt szinte egész Európában tiltott. Nyilván a világ összes GMO- és oltásellenes aktivistája azonnal tiltakozni fog minden fórumon, hiszen a két fő gonosz, a gyógyszeripar és a GMO-lobbi egyesíti sátáni erőit, hogy kipróbálatlan szereket fecskendezzenek a világ összes emberébe (ráadásul az egész egy dohánygyár biznisze).
hát, Tuti, hogy senki sem fog összeesküvést látni a projektben.
A CEPI szerint legalább kétmilliárd dollár kell ahhoz, hogy a vakcinát kifejlesszék, majd a klinikai tesztekhez szükséges mennyiséget legyártsák belőle. Ebből eddig 690 milliót ajánlottak fel a kormányok. További egymilliárd dollár kell a tömeggyártás megkezdéséhez, de ez azt feltételezi, hogy a gyártókapacitások már rendelkezésre állnak. Tehát a valós költség sok milliárd dollárral több lesz, ha az új kapacitások kiépítését is beleszámoljuk.
A Johnson & Johnson az amerikai kormánnyal együttműködésben egymilliárd dolláros befektetést jelentett be, amelyben elvileg nemcsak a vakcina kifejlesztése, de a kapacitás bővítése is benne van. A cég egyik vezetője azt ígéri, hogy több százmillió adagot fognak előállítani a következő két évben, és a vakcina ára a becslések szerint tíz dollár (kb. 3000 forint) körül lehet majd.
A kormányok azzal segíthetik a bizonyítottan hatékony, de még nem hozzáférhető oltások gyártóit, hogy szándéknyilatkozatot tesznek arról, mennyit fognak vásárolni a készítményből. Persze ez sem jelent biztosítékot arra, hogy a gyártó cég – akár akarja, akár nem – képes lesz-e az oltóanyagot külföldre eladni. A legtöbb ország villámgyorsan hozott olyan törvényeket, amelyek betiltják a járványellenes védekezéshez elengedhetetlen nyersanyagok és késztermékek kivitelét.
És a vakcina egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik.
A CEPI küzd azért, hogy az országok már most megállapodjanak a jövőben elkészülő vakcinakészletek igazságos elosztásának alapelveiről, de erre gyakorlatilag semmi esély nincs. Nagy valószínűséggel egy ország csak akkor kezd majd vakcinát exportálni, amikor a saját népességének átoltottsága eléri a nyájimmunitáshoz szükséges mértéket.
Már volt példa arra, hogy a WHO globális vakcinagyártó szövetséget tudott összehozni a legtöbb tagállam részvételével. Ez a Pandémiás Influenza Felkészülési (PIP) kezdeményezés, amelyet a H5N1 madárinfluenza idején hoztak létre. Ebben a WHO segíti, hogy a világ vakcinafejlesztői folyamatosan hozzájussanak a munkához szükséges vírusmintákhoz, cserébe elvárja, hogy ha pandémia tör ki, a gyártó a globális védekezéshez is termeljen oltóanyagot.
Csakhogy ez az influenzára vonatkozik, nem alkalmazható automatikusan a koronavírusra. Márpedig jelenleg olyan sok a fertőzött az összes országban, hogy a fejlesztőknek nincs szükségük a WHO-ra, hogy mintákat szerezzenek. Így ez a kényszer sem köti az országokat, hogy részt vegyenek az együttműködésben.
A jelenlegi állapot szerint minden országnak, amelyik csak képes rá, nemzeti kompetenciaként ki kell építenie a vakcinagyártó kapacitást, különben éveket várhat arra, míg külföldről tud szerezni oltóanyagot.
(Borítókép: Grippol Plus influenza vakcinát ellenőrző dolgozó egy moszkvai oltás gyárban. Fotó: Anton Novoderezhkin / Getty Images Hungary)