Míg Elon Musk az emberek alkotmányos szabadságjogairól tweetel az USA-ban, a járvány által legsúlyosabban érintett országban, addig Vietnámban – már ha hiszünk az állampárt által közzétett adatoknak – drákói szigorral léptek fel az új koronavírus ellen, és egyelőre aránylag kevesen fertőződtek meg, és még senki nem halt bele a COVID-19-be.
Nagy a különbség a két véglet között. Vajon belefér-e egy liberális, demokratikus ország értékrendjébe a szigorú korlátozások bevezetése? Mennyi értelme van egyáltalán?
Úgy tűnik, hogy igen, belefér, és sok értelme van. Ennek ékes példája Új-Zéland, ahol már a hatodik regisztrált megbetegedés után két hét karanténra ítéltek minden beutazót, 28 eset után pedig megtiltották a külföldiek beutazását. Jelenleg egy számjegyű a napi új esetszám, és a héten óvatos optimizmussal bejelentették, hogy egyelőre legyőzték a vírust.
Nem szabad elfelejteni, hogy Új-Zéland a járvány szempontjából szerencsésebb helyzetből indult. Az 5 milliós ország nem kifejezetten egy átjáróház, nem repülnek be annyian, mint mondjuk Németországba vagy az Egyesült Államokba. Szigetországként a nemzetközi kamionos-, vagy turisztikai autós átutazókkal sem kellett bajlódniuk. Ennek ellenére a siker mind a kormányzat, mind a helyiek közös érdeme.
A megszorító intézkedések gyors bevezetését nagyban megkönnyítette, hogy a parlamenti pártok váratlanul hatékonyan fogtak össze a vírus ellen. Ezzel nem csak a törvényhozást könnyítették meg, de a szavazók se érezték azt, hogy a kormány döntései ellen tiltakozva a saját pártjukat támogatják. Ezen az is segített, hogy járványellenes intézkedések címszó alatt a kormány nem olyasmiket értett, hogy a biztonság kedvéért lehetetlenítsék el a nemváltást, és a házelnök se tett szexista kijelentéseket. A miniszterelnök, valamint az összes miniszter lemondott a fizetése 20 százalékáról, míg a járvány közepette más országokban megemelték a saját fizetésüket a képviselők.
A járvány elharapódzása előtt Új-Zélandról is készültek olyan modellek, hogy mi történhet az országgal, ha nem reagál elég gyorsan a fejleményekre. A tapasztalatokra építkezve nem is haboztak. Az első fertőzöttet február 28-án regisztrálták, és a hatodik eset után, március 14-én kényszerkaranténra ítéltek minden beutazót.
Hiába a jelenlegi siker, azért itt se ment minden zökkenőmentesen. Eleinte a rendőrök egyszerűen elhitték, hogy az emberek betartják a karantént, és nem ellenőrizték, hogy valóban elvonultak-e az országba utazók, vagy sem. A határon történő ellenőrzéseket se vették túl szigorúra, és a szabályok se voltak egyértelműek, így sok rendőr máshogy tartotta be őket. A hab a tortán az volt, amikor maga az ország egészségügyi minisztere szegte meg a kijárási tilalmat.
Március 19-én Jacinda Ardern miniszterelnök megtiltotta a nem új-zélandi állampolgárok beutazását. Ekkor még csupán 28 beteget regisztráltak. 23-án Ardern bejelentette, hogy az országot lezárják. Erre a miniszterelnök szerint nem csak azért volt szükség, hogy a saját népét védje, hanem azért is, mert sok csendes-óceáni szigetre Új-Zélandon át vezet az út, és felelősnek érezte magát a szigetlakókért is. Emellett fontos volt, hogy Új-Zélandon se terjedjen el a vírus, mert a fejlett országokhoz képest nagyon alacsony kórházi kapacitással rendelkeznek.
A hirtelen bevezetett korlátozások ellenére se beszélhetünk kiábrándult kiwikről; egy felmérés szerint a megkérdezettek 87 százaléka elégedett azzal, ahogy a kormány a járványt kezeli.
Nem csak a kijárási korlátozást vezették be korán, hanem a széleskörű tesztelést is. Az 5 milliós népességű szigetországban eddig 126 066 tesztet végeztek el (a közel 10 milliós Magyarországon 72 951-et). Az új-zélandi tesztek nagyjából 1 százaléka pozitív, tehát nincs szó csoportos fertőzésről, ami megnehezítené a vírus elleni küzdelmet. A fertőzési arány 0,4 továbbfertőzés/ember, ami jelentősen alacsonyabb a világ 2,5-es átlagánál.
Az, hogy most győztek, nem azt jelenti, hogy nem lesz több új eset, csak azt, hogy az egészségügyi ellátórendszer aránylag könnyen megbirkózik majd vele, és könnyű lesz rátalálni, hála a részletes kontaktvizsgálatoknak (jelenleg akár napi 10 ezer hívást is le tudnak folytatni, hogy felderítsék, hogy egy fertőzött kivel találkozott).
Máig összesen 1476 beteget regisztráltak, amiből 19-en haltak meg. Az új esetek száma április 5-én tetőzött, és azóta stabilan csökken, a héten már 10 alatt volt. Az aktív esetek száma is folyamatosan csökken.
Közel egy hónappal a járvány tetőzése után lassan elkezdik feloldani a korlátozásokat. Kedden négyesről hármas szintűre lépett vissza a korlátozások erőssége. Újabb 400 ezer kiwi mehet vissza dolgozni, és az ország gazdaságának 75 százaléka működik újra. Azok még nem térhetnek vissza dolgozni, akik túl közel kerülnek más emberekhez (például fodrász, vagy masszőr), és csak azok az üzletek nyithatnak ki, ahol lehetséges az érintkezés nélküli vásárlás. Ezek alól persze kivételek az élelmiszerüzletek, a benzinkutak, valamint a gyógyszertárak és más egészségügyi szolgáltatók. Aki visszamegy dolgozni, azt a miniszterelnök arra kéri, hogy ha lehetséges, tartson legalább egy méteres távolságot a kollégáitól, de amennyiben megtehetik, minél többen folytassák otthonról a munkát.
Egyelőre nagyon óvatosan oldják fel a szigorú intézkedéseket, és Ardern szerint hosszú út áll még az új-zélandiak előtt, mire az életük visszatérhet egy, a járvány előttihez hasonló kerékvágásba.
(Borítókép: Wellington utcái még mindig szinte üresek 2020. április 29-én. Fotó: Mark Tantrum / Getty Images Hungary)