Miközben mi itt Közép-Kelet-Európában július elején már hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a világjárványt okozó új koronavírus eltűnt, a világban néhány napja épp új rekordot döntött a napi új fertőzések száma. A járvány még javában tart, elsősorban Észak- és Dél-Amerikában, illetve Afrikában nő rohamosan az esetszám, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint messze még a vége.
De nemcsak arról van szó, hogy a világ egyes országait később érte el a vírus. A lazítások után több olyan helyen is újra nőni kezdett a fertőzöttek száma, ahol már leszállóágban volt a járvány. Az Egyesült Államokban például már június közepén újra berobbant, de a vírus kiindulópontjának tekintett Kínában is megint megugrott a fertőzöttszám. Európában is alakultak ki újabb lokális gócok – például egy németországi húsüzemben –, ezért több helyen vissza is állították a korábban már lazítani kezdett közösségi korlátozásokat.
A helyi fertőzéseket egyelőre sikerül kordában tartani, de nagy valószínűséggel csak idő kérdése, hogy ezekből egy második járványhullám kerekedjen. Ebben a cikkben azt szedtük össze, hogy az első hullám tapasztalatai, az általunk megkérdezett kutatók várakozásai, illetve egy friss magyar tanulmány számításai alapján mikor számíthatunk Magyarországon a második hullámra, és ha megjön, mekkora pusztítást végezhet – illetve mit tehetünk, hogy minimalizáljuk a károkat.
Magyarországon járványügyi szempontból eddig alapvetően jó volt a járványkezelés, még ha nem is hibátlan. A kormány időben hozott többségében jó intézkedéseket, és az emberek is viszonylag fegyelmezetten betartották ezeket. Fontos tanulság viszont, hogy tényleg sokkal többet kell tesztelni, mint a járvány elején, és sokkal nagyobb transzparenciára van szükség a járványkommunikációban, és a döntések hátterének bemutatásában. A kórházi ágyak drasztikus mértékű felszabadításának szükségszerűsége is erősen megkérdőjelezhető volt.
A legfontosabb tapasztalat, hogy a korlátozó intézkedések működnek, de rendkívül kritikus kérdés, hogy időben hozzák-e meg őket
– mondta az Indexnek Ferenci Tamás klinikai biostatisztikus, orvosbiológiai mérnök, az Óbudai Egyetem Élettani Szabályozások Kutatóközpontjának docense, a járvány során a kormány munkáját segítő Járványmatematikai Modellező és Epidemiológiai Munkacsoport tagja.
Eddig viszonylag olcsón úsztuk meg a járványt. A H-UNCOVER országos reprezentatív tesztprogram eredményei szerint május első felében 2421 ember lehetett koronavírus-fertőzött Magyarországon, és 56 439 eshetett már át a fertőzésen. Ez 8 284 165 fővel (a 14 év feletti, nem idősotthonban élő magyarországi lakosokkal) számolva azt jelenti, hogy a vizsgált időszakban a magyarországi népesség 0,029 százaléka volt fertőzött, és 0,68 volt már túl rajta. Ez egyfelől jó hír, mert azt mutatja, hogy a járványt sikerült kordában tartani, másfelől viszont olyan alacsonynak számít, hogy az immunitást szerzetteken keresztül a teljes népességet megvédő nyájimmunitásra – amelyet a szakértők szívesebben hívnak inkább közösségi immunitásnak – még csak gondolni sem érdemes.
A közösségi immunitás gyors elérésére építeni egyébként is igen kockázatos stratégia. Egyrészt azért, mert amíg az ehhez szükséges szintet elérnénk, a becslések szerint globálisan 30 millióan halnának bele csak a fertőzésbe, plusz az egészségügy túlterhelése miatt további kapcsolódó halálesetekre is lehetne számítani. Másrészt azért is, mert jelen állás szerint egyáltalán nem olyan egyszerű a helyzet, hogy aki egyszer átvészelte a fertőzést, az onnantól védett. Az immunitás ennél jóval árnyaltabb kérdés: egyelőre úgy tűnik, hogy ha szerezhető is védettség az új koronavírus ellen, azt rendszeresen meg kell újítani, ami a majdani vakcinával az évente ismételt influenzaoltásokhoz hasonlóan megoldható lesz, de anélkül nem nagyon. A gyakorlatban bevethető vakcina viszont még messze van.
Mindez azt is jelenti, hogy jó eséllyel Magyarországon is számíthatunk a második hullámra.
Először is érdemes tisztázni, hogy egyáltalán hogyan nézhet ki a második hullám, mit értünk a kifejezés alatt.
Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem virológusa szerint fontos megkülönböztetni a hullámot és a gócpontos küzdelmet. A hullámot úgy lehet elképzelni, ahogy azt néhány hónappal korábban láthattuk is: megjelent a vírus Nyugat-Európában, és az emberek mozgása hozta kelet felé, de itt már volt idő felkészülni, korlátozásokat bevezetni, ezért itt kisebb csúcsokat ütött meg a járvány. Ez a hullám söpört végig Európán, majd ért el Amerikába, Afrikába. Európában most már gócpontos küzdelem folyik, amikor kisebb, elkülönült közösségekben jelenik meg a vírus.
A második hullámot a két jelenség keverékeként lehet elképzelni Kemenesi szerint, aki a gócpontok és a hullám viszonyát egy erdőtűzhöz hasonlította: miután az első tűzben leégett az erdő, az avar tovább parázslik, kisebb-nagyobb tüzek is kialakulnak, de a szakértők ezeket figyelik, és igyekeznek kioltani, mielőtt megnőhetnének. Az őszi szelek megérkezése azonban újra fellobbanthatja a tüzet a sok kis parázsból.
A legvalószínűbb az, hogy a második hullám ezekből a kis megbetegedésekből hatékonyabban növekszik majd kiterjedt fertőzési láncolatokká, és sok helyen egyszerre nőnek majd ki kvázi gócpontok
– mondta az Indexnek Kemenesi, aki a napokban egy podcastban is a vendégünk volt.
Emlékezetes, hogy az első hullám csúcsára egészen konkrét dátumot mondott Orbán Viktor miniszterelnök: a magyarországi koronavírus-járvány hivatalosan május 3-án tetőzött. Ez a szokatlanul konkrét jóslat a kutatókat is meglepte, de ezúttal nem is számítanak ilyesmire.
Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora július legelején arról beszélt, hogy novemberben jöhet a második hullám, amelyet az elsőhöz hasonlóan várhatóan behurcolt esetek indítanak majd el, különösen, hogy a környező országokban újra egyre több az új fertőzött. Románia például fel is hagyott a megkezdett lazításokkal, mert újra növekedésnek indult náluk az esetszám. Néhány napja Orbán Viktor bejelentette, hogy az EU-s ajánlás ellenére Szerbián kívül más unión kívüli ország előtt nem nyitjuk meg a határokat. (Miközben egyébként Szerbiában is úgy felpörgött a járvány, hogy Belgrádban rendkívüli helyzetet vezettek be, míg több olyan országban, ahonnan továbbra sem engedünk beutazást, szinte nincs is megbetegedés.)
Később azonban Merkely azt is hozzátette, hogy nem lehet kizárni, hogy külföldről behurcolva akár már a nyáron is újra beinduljon itthon a járvány. (Ezt egyébként ugyanő pár héttel korábban még szinte elképzelhetetlennek tartotta.)
Ha bárki is egzakt dátumokról beszél majd, az nagyon nagy butaságot fog mondani. Remélem, nem lesz ilyen ember. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy ősszel tényleg több eset lehet, de ezt nagyban befolyásolja majd az emberek viselkedése, a járványügyi intézkedések és a járványügyi hatóságok ébersége
– mondta Kemenesi Gábor.
Ferenci Tamás szerint ahhoz, hogy megmondjuk, vissza fog-e térni a járvány és mikor, először is azt kéne tudnunk megmondani, hogy miért tűnt egyáltalán el. Erre több lehetséges magyarázat is felhozható, de egyelőre egyik sem magyarázza kielégítően a történteket.
"Az egyik lehetőség, hogy a kemény korlátozásoknak köszönhető az eltűnése. Egyre jobban látszik, hogy ez nem lehet teljes értékű magyarázat, hiszen ezeket már feloldottuk, és mégse jött vissza. A második magyarázat, hogy a drasztikus korlátozásokra nem feltétlenül van szükség, elég a maszkviselés, a távolságtartás és a hasonlók. Ebben már lehet valami, mert ezek ma is érvényben vannak, de itt a lakosság fegyelme kérdéses. A harmadik népszerű magyarázat, hogy a vírus a nyár megérkezésével eltűnik. Ez látszólag be is jött. Csak az a probléma, hogy amit most látunk a világban, az nem egy tudományos kísérlet" – mondta Ferenci.
"Egy kísérletben ugyanis megtehetjük, hogy egyetlen tényezőt változtatunk meg, és ha a végeredmény is változik, akkor tudjuk, hogy ezt a változást tényleg az adott tényező okozta. De most a világban rengeteg mindent változtatunk és változik magától is. Ezért nagyon nehéz megmondani, hogy ha látunk egy változást, mondjuk hogy a vírus visszaszorul, az mi miatt történt az ezernyi változásból. Tehát a nyár tényleg megjött, és a vírus tényleg sok helyen visszaszorult, de ennyiből nem lehet biztosan eldönteni, hogy az egyik a másikból következik-e. Hogy ez nem csak elméleti akadékoskodás, arra most már valós példánk is van: Romániában, pláne Horvátországban például ugyanannyira nyár van, mint nálunk, mégis elkezdtek romlani az adatok." Ferenci szerint ráadásul a véletlen sem elhanyagolható tényező: hogy melyik országnak mekkora szerencséje volt, melyik szedett össze egy szuperterjesztőt, az ilyen egyedi esetek is szerepet játszhatnak, különösen kis esetszámoknál.
Az biztos, hogy novemberben valami történni fog, ha másért nem, akkor azért, mert az influenzaszezon biztosan meg fog jönni, és mivel a tüneteit sok esetben nem lehet megkülönböztetni a koronavírusétól, az influenzások egy jó része borítékolhatóan azt fogja gondolni, hogy koronavírusos
– mondta Ferenci Tamás, aki szerint ez a jelenség még jót is tehet a járványügyi fegyelmezettségnek.
Vargha Márta, a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) vízhigiénés vezető szakértője a napokban azt mondta, egy-két héttel előre meg lehet jósolni a második hullámot a szennyvíztisztítókból vett minták alapján, mert a nemzetközi tapasztalatok szerint a vírus örökítőanyagának koncentrációja ennyivel előbb megnő a szennyvízben, mint ahogy az első azonosított fertőzöttek megjelennek. (Maga az örökítőanyag nem fertőző.)
Kemenesi Gábor szerint a szennyvízmintás felmérés ígéretes módszer, több országban is kísérleteznek vele, mert könnyen kivitelezhető, és nem is költséges. A vírus azonban csak százas nagyságrendű helyi napi betegszámnál éri el a kimutathatósági szintet a szennyvízben, addigra viszont a mostani készültség mellett már jó eséllyel rég észrevennénk a teszteknek köszönhetően. Az eloszlás sem mindegy, mert ha van egy nap kétszáz beteg Budapesten, és az három szennyvíztelepre oszlik el, nem biztos, hogy kimutatható mennyiségű lesz az örökítőanyag. "Ha úgy gyűrűzne be a járvány, hogy nem vesszük észre - amire most már nem sok esélyt látok - akkor ez jó lehet, egyébként inkább csak plusz információ."
A szennyvizes vizsgálatokat egyébként az egyetemek és a járványügyi hatóság is végzi párhuzamosan, egymástól függetlenül. "Sokaknak feltűnhetett, hogy a járványügy picit szereptévesztésben van, és sokszor olyasmit csinál, ami egyetemi hatáskör, sokszor meg a saját hatáskörét nem csinálja. Erre jó példa, hogy az egyetemek végezték azt az országos felmérést, amit abszolút a járványügynek kellett volna. A járványügynek megvannak a dedikált feladatai, hagyományosan és nemzetközileg is. Ez pedig például a járványügyi felméréseknek az elvégzése."
Nem gondolom, hogy a járványügy feladata vakcinát fejleszteni vagy kutatói tevékenységet folytatni. Valahogy ez a kettő hazánkban összemosódott. Nem baj, mert megy a munka, csak lehet, hogy harmonizáltabban, nagyobb összefogásban jobban tudna menni
– mondta Kemenesi.
Míg a második hullám időzítéséről a kutatók nem szívesen találgatnak, a majdani lefolyása már annál pontosabban vizsgálható. Persze itt sem arra kell gondolni, hogy előre megmondják, mi fog történni, de az eddigi adatok és a vírusról tanultak alapján meg lehet határozni, hogy milyen alternatív szcenáriók bontakozhatnak ki, ha egyszer valóban megérkezik újabb hullám.
Ezeket az alternatívákat egy friss magyar tanulmány alapján mutatjuk be, amely június 30-án jelent meg a Viruses nevű nemzetközi szaklapban, a világ egyik vezető virológiai folyóiratában. A szerzői Ferenci Tamás, illetve a Szegedi Tudományegyetemről a Röst Gergely vezette matematikai modellező csoport és az Oroszi Beatrix vezette epidemiológiai csoport kutatói. A tanulmányban a kutatók egyrészt a magyarországi első hullám első átfogó epidemiológiai és statisztikai elemzését adják, másrészt modellezik a lazítások utáni időszak lehetséges forgatókönyveit.
A modellszámítások általában azt tekintik a legrosszabb forgatókönyvnek, amikor a vírus ellen semmilyen lépést nem tesz a döntéshozó, így az kontrollálatlanul terjed. Mivel most még mindig folyamatos járványkészültségben élünk, a kutatók ezzel az eshetőséggel nem is számoltak, mert szerintük a lakosság tudatossága és viselkedése még akkor is eredményezne bizonyos csökkenést a vírus terjedésében, ha semmilyen új korlátozó intézkedést nem vezetne be a kormány. Ugyanígy a legjobb elméleti lehetőséggel, a járvány teljes elnyomásával sem számoltak, mert ehhez a szigorú általános korlátozások fenntartása vezethetett volna, ami hosszabb távon kivitelezhetetlen.
Minden modell alapja a reprodukciós szám. Ez mutatja meg azt, hogy egy fertőzött átlagosan hány további embert fertőz meg. Értelemszerűen ennek a számnak az 1 alatt tartása a cél, mert az azt jelenti, hogy kevesebb az új fertőzött, mint a jelenlegi, azaz a járvány visszaszorulóban van. A reprodukciós számban nagyon kicsinek tűnő változások is óriási különbséget eredményeznek a járványhelyzet alakulásában. A kutatók szerint itthon 2,2 volt az intézkedések nélküli reprodukciós szám, ezért ezt tekintették alapnak. Ennek megfelelően három forgatókönyvet vázoltak fel:
Mivel a H-UNCOVER felmérés azt is megállapította, hogy a magyar lakosság 99 százaléka fogékony a vírusra, a szerzők szerint még egy enyhe vagy közepes mértékben csökkenő terjedés is vezethet jelentős halálozással és az ellátórendszer komoly megterhelésével járó második hullámhoz.
Nézzük részletesen, hogy nézne ki ez a három lehetséges járványlefutás.
Fontos elöljáróban hangsúlyozni, hogy az alábbi fertőzöttszámokba a kutatók mindenkit beleértenek, akit megfertőzött a vírus, tehát nemcsak a regisztrált, és pláne nemcsak a le is betegedő fertőzötteket, hanem az enyhe tüneteket mutatókat és a tünetmenteseket is, akik a fertőzések nagy részét adják.
Ha a pesszimista forgatókönyv valósulna meg, az esetszám drasztikusan megugrana, a járvány végére 5,6 millió fertőzöttünk és 22 ezer halálesetünk lenne. (A cikk írásáig összesen 4189 fertőzöttet azonosítottak Magyarországon, közülük eddig 589 fő halt meg.) Ebben az esetben a népesség 57 százaléka szerezhetne védettséget a vírus ellen, ami már meghaladja a közösségi immunitás kialakulásához szükséges szintet. (Ezt a kutatók 54,5 százalékra becsülik a hazai viszonyok mellett.) A járvány csúcsát az újbóli beindulása utáni 13. héten érnénk el, ekkor több mint 600 ezer aktív beteg lenne az országban, akiknek 21 ezer kórházi férőhelyre, illetve 7200 intenzív osztályos ágyra lenne szükségük. (Érdemes megjegyezni, hogy az áprilisi kórházihely-felszabadítási hullám sokat kritizált mértéke még ebben az esetben is erős túlzás lenne: akkor 39 500 ágyat tettek szabaddá.) A csúcs környékén lenne egy húsznapos időszak, amely során napi több mint 120 ezer új fertőzöttel kellene számolni, és csak ebben a periódusban 2,25 millió fő, azaz a lakosság több mint 23 százaléka fertőződne meg.
A középutas forgatókönyv esetén a lakosság 36 százaléka, azaz 3,5 millió fő kapná el a fertőzést, ami jócskán elmarad a közösségi immunitás szintjétől. Cserébe a 22 ezer helyett csak 12 ezer lenne a halálos áldozatok száma. Az egészségügyi ellátórendszer terhelése is radikálisan kisebb lenne: 21 ezer helyett 7400 kórházi ágyra lenne szükség, és 7200 helyett 2500 intenzív osztályosra. A kapacitások telítődése is lassabb lenne: míg a pesszimista forgatókönyvben 6 hét alatt telne be ezer intenzív osztályos ágy, ugyanez közepesen erős járványügyi intézkedések mellett már 10 hétbe telne. A csúcs környékén sem 120 ezer napi új fertőzöttre kellene számítani, hanem 40 ezerre.
Az optimista forgatókönyvben a vírus terjedését erős intézkedésekkel akadályoznánk, ami 50 százalékos csökkenéshez vezetne. Ez azt jelentené, hogy sokkal kevesebben fertőződnének meg, de még messzebb kerülnénk a közösségi immunitástól is, és további kitörésekre kellene számítani. A csúcsot ebben az esetben még lassabban érnénk el, és akkor is csak napi 6000 új fertőzöttet azonosítanánk. A halálos áldozatok száma megállna 4500 körül. Kórházi ágyból csak bő ezerre lenne szükség, intenzív osztályos férőhelyből pedig 350-re, amivel az ellátórendszer könnyedén elbír.
Ezek a forgatókönyvek azt mutatják meg, hogyan folyna le a járvány, ha a kiinduló feltételek végig változatlanok maradnának. A gyakorlatban persze nem így történne, hiszen ha mondjuk elindulnánk a pesszimista forgatókönyv pályáján, a hatóságok minden bizonnyal lépéseket tennének a kontroll erősítéséért, így a járvány visszafogásáért. De ez nem a forgatókönyvek hiányossága, hiszen ezeknek épp az a funkciójuk, hogy megmutassák, mi történne akkor, ha nem reagálnánk a járvány fejleményeire.
A körülményektől, az intézkedésektől és az emberek viselkedésétől függően e szcenáriók között navigálunk, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a társadalom normális működése és a nem túl nagy járvány között. A modellezés azért fontos, hogy lássuk a terepet, amin navigálunk
– mondta Ferenci Tamás.
A szezonalitás, azaz az évszakok és ezzel az időjárás változása hatással lehet a járvány lefolyására, az azonban még mindig nem világos, hogy milyen mértékben. A mai tudásunk szerint úgy tűnik, hogy az új koronavírus terjedését valóban mérsékelheti a nyári meleg és napsütés, de ez a hatás önmagában nem elég a járvány legyűréséhez. Éppen ez az egyik fő oka annak, hogy a második hullám időzítésére és méretére nem lehet pontos becslést adni.
A kutatók a szezonalitás hatását is modellezték, és itt is különféle forgatókönyveket vizsgáltak, attól függően, hogy milyen erős ez a hatás. Az alábbi ábrákon az látszik, hogy gyenge járványkontroll esetén minél nagyobb a nyár mérséklő hatása, a járvány csúcsa annyival tovább tolódik, és egyben alacsonyabb is lesz. A közepes erősségű korlátozásokkal kombinálva az erősebb szezonalitás viszont már olyan messzire kitolja a járványcsúcsot, hogy az beleér a télbe, így arányaiban kevésbé csökken maga a csúcspont, sőt erősebb szezonalitás mellett némileg még magasabb is lehet, mint alacsonyabbnál. (Azt ugyanakkor érdemes észben tartani, hogy az alábbi ábrákon más-más felosztásúak a függőleges tengelyek. Magyarul darabszámra a közepes korlátozásokkal még így is jóval kevesebb lenne a fertőzöttek száma.) Az erős korlátozások mellett jelentkező erős szezonalitás azonban szinte teljesen lefojtaná a járványgörbét:
Érdemes megjegyezni, hogy az időjárás nemcsak a közvetlenül a vírusra gyakorolt hatásával mérsékelheti a járványt a nyári hónapokban, hanem azzal is, hogy a melegben több időt töltünk a szabadban, ahol a vírus nehezebben terjed. És fordítva: amint behúzódunk a hideg elől a zárt terekbe, a vírus újra könnyebben talál magának terjedési útvonalat, hacsak egyéb korlátozásokkal vagy egyéni óvintézkedésekkel nem álljuk útját.
Mivel az általános érvényű kijárási korlátozások hosszú távon fenntarthatatlanok – illetve jobb esetben, kellő felkészültség és elővigyázatosság mellett már kevésbé is van rájuk szükség –, a legjobb fegyvereinket a járvány kordában tartására az elmúlt hetekben már megszokott arzenál jelenti: a higiéniai javaslatok betartása (kézmosás, fertőtlenítés), a tömegek kerülése, a kontaktusok szabad levegőre korlátozása, illetve a zárt téri maszkhasználat.
Felmerül a kérdés, hogy most, hogy egyre többet tudunk a vírusról, illetve felkészültebben is várjuk az újabb ostromát, nem lehetne-e kiváltani az első hullámban bevezetett általános érvényű korlátozásokat célzottabb, differenciáltabb, a társadalom egészét kevésbé terhelő intézkedésekkel. Elsősorban az vetődhet fel, hogy nem lehetne-e a legnagyobb kockázati csoportnak számító időseket és betegeket erősebben védeni, míg a legkevésbé veszélyeztetett gyerekeket kevésbé korlátozni, így a társadalmilag különösen megterhelő óvoda- és iskolabezárásoktól eltekinteni.
Látni kell, hogy ez a kérdés nem kizárólag járványügyi, hanem társadalmi, sőt logisztikai is. Vannak elemek, amik biztosan megvalósíthatók, minden bizonnyal meg is fogják őket valósítani, és nem is vitatja senki a jogosságukat, mondjuk az idősotthonokban a látogatási tilalom a kritikus időszakban. Az egyre erősebb korlátozások felé haladva viszont egyre több probléma merül fel. Hogy ebből mi valósulhat meg, az azon is fog múlni, hogy a társadalom gyomra ezeket mennyire veszi be, illetve mennyire lehet fizikailag kivitelezni
– mondta Ferenci Tamás.
Mivel az idősek körében nagyobb eséllyel alakulnak ki tünetek, és kórházi, illetve intenzív kezelésre is nagyobb százalékban szorulnak az idős fertőzöttek, az ő védelmük továbbra is erősen indokolt lesz különféle kontaktuscsökkentő korlátozásokkal, például az életkor alapú bevásárlási idősáv fenntartásával.
A kutatók ennek a modellezéséhez a pesszimista alapforgatókönyvet vették alapul. A számításaik szerint az idősek kontaktusainak célzott csökkentése képes lenne jelentősen visszafogni a járvány alatt szükséges kórházi és intenzív osztályos férőhelyek számát: ha az idősek saját háztartásukon kívüli kapcsolatait 50 százalékkal sikerülne csökkenteni, az 25 százalékos kapacitáscsökkentést tenne lehetővé, ha pedig 100 százalékkal, akkor 50 százalékkal kevesebb ágyra lenne szükség, és a halálozások száma is ennyivel csökkenne.
A 100 százalékos kontaktuscsökkentést persze csak az elméletileg elérhető hatás felvázolásáért mutatták be a kutatók, az világos, hogy ez a gyakorlatban nem lehet cél, hiszen ez az idősek teljes elszigetelődéséhez vezetne, ami legalább akkora kockázattal járna, mint maga a járvány.
A járvány felfutásában csak minimális időbeli eltolódást okoznának az idősekre vonatkozó korlátozások, ami azt mutatja, hogy míg maguk az idősek sokkal inkább veszélyeztetettek, a viszonylag alacsony alap kontaktusszámuk miatt a járvány terjesztésében játszott szerepük csekély.
A gyerekek szerepét tekintve még mindig nem látunk tisztán, de jó hír, hogy ez legkorábban szeptemberben lesz aktuális, márpedig most olyan sebességgel bővül a tudásunk a vírusról, hogy két hónap alatt is sokkal okosabbak leszünk.
A kutatók a tanulmány írásakor elérhető legfrissebb eredmények alapján azt írták, hogy bár a gyerekek és a tinédzserek a statisztikák szerint kisebb számban fertőződnek meg, úgy tűnik, valójában ők is hajlamosak elkapni a vírust, és képesek továbbadni azt. És mivel jellemzően magasabb a kontaktusszámuk, azaz békeidőben sok emberrel érintkeznek, az iskolabezárás továbbra is hatékony járványellenes eszköznek tekinthető.
A kutatók két forgatókönyvet vázoltak fel kifejezetten az iskolabezárások – ideértve az egyetemeket is – hatásának vizsgálatára. Mindkettő megint csak a gyenge kontrollt veszi kiindulópontnak, azaz azt becsüli meg, hogy az alap 25 százalékos kontaktuscsökkenésen túl mekkora további csökkenést eredményezhet az iskolák bezárása. A kettő közül az optimista forgatókönyv azzal számol, hogy az iskolai kontaktusok teljes kiiktatása mellett a 30 év alatti fiatalok összes további kontaktusait is sikerül megfelezni. A pesszimista változat szerint az egyéb kontaktusok az 50 százalékos csökkenés helyett még nőnek is 25 százalékkal, mert az iskola helyett a fiatalok más tevékenységet is végezhetnek.
A modell szerint mindkét verzió jelentősen hozzájárul a járvány alatt szükséges kórházi és intenzív osztályos férőhelyek csökkentéséhez: az optimista változat szerint mindkettőből nagyjából 50 százalékkal kevesebbre lenne szükség, de a pesszimistával is 25 százalékos férőhelyszükséglet-csökkentést lehetne elérni. Azaz
az önmagukban kevésbé veszélyeztetett fiatalok korlátozásával akár meg is felezhető a járvány során szükséges egészségügyi kapacitás, még ha semmi mást nem is csinálunk.
A számításokból az is látszik, hogy az iskolabezárások egy hónappal segíthetnek eltolni a járvány csúcsát.
Összességében az iskolabezárásokkal jobb esetben ugyanakkora hatás érhető el, mint ha a középutas forgatókönyvnek megfelelő általános korlátozásokat vezetnénk be. Ehhez azonban huzamosabb ideig zárva kéne tartani az iskolákat, amihez ráadásul a szülők oldaláról is szükség lenne a home office-ra – és azt a kutatók is megjegyzik, hogy mindez nem feltétlenül kivitelezhető társadalmi-gazdasági szempontból.
Kemenesi Gábor is azt mondta nekünk, hogy a friss eredmények alapján a gyerekek képesek továbbfertőzni, így az enyhe vagy nem létező tüneteik ellenére is oda kell figyelni a vírus terjesztésében betöltött szerepükre. Azonban ő is hangsúlyozta, hogy az, hogy kell-e iskolabezárás vagy sem, a járványügyi hatóság hatásköre, és a tudományos szempontok mellett sok más tényezőtől is függ. Viszont a bezárás ma már nem elkerülhetetlen:
Most már tudjuk, hogyan lehet megakadályozni, hogy berobbanjon egy közösségbe, például egy iskolába a vírus, bizonyos szabályokat meg kell hozni, az előírásokat be kell tartani. Én azt gondolom, hogy odafigyeléssel, rákészüléssel most már nem feltétlenül lesz szükség komolyabb járványügyi intézkedésekre. De a legfontosabb az egyéni fegyelem.
Ferenci Tamás szerint a kezdetinél sokkal szélesebb körű tesztelés is fontos tényező lehet abban, hogy megspórolhassuk a drasztikus korlátozásokat.
A tesztelés azért is kényes kérdés, mert bár a járványkezelés több aspektusa is erősen átpolitizálódott az első hullám alatt, Magyarországon a tesztelés különösen polarizálta az országot, és hiába tanácsolta a szakértők túlnyomó többsége a több tesztelést, a kormány sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy ez itthon nem indokolt, és a szűrési kapacitás bővítésének követelése csak ellenzéki kommunikációs fogás.
Ez a fal április vége felé már áttört, amikor a kormány kimondatlanul ugyan, de beleállt a stratégiaváltásba, és felpörgette a teszteléseket, majd a négy hazai orvosi egyetem szervezésében májusban elindulhatott a reprezentatív országos tesztprogram – a H-UNCOVER – az ország átfertőzöttségének felmérésére. E fejlemények miatt lehet bízni abban, hogy a második hullámban a tesztelési hajlandósággal már nem lesz gond.
Ferenci szerint is sikerült az első hullám végére kiépíteni a kielégítő mértékű tesztkapacitást, de arra is felhívta a figyelmet, hogy mivel ezt addigra sikerült elérni, mire a kérdés már épp kezdte aktualitását veszteni, ezt a kapacitást a gyakorlatban még nem volt mód igazán próbára tenni.
Azt is megjegyezte, hogy a kevés kezdeti tesztelésben olyan külső korlátok is szerepet játszhattak, mint hogy nem lehetett reagenst kapni a PCR-gépekhez, mert ezt itthon nem lehetett legyártani, a világpiaci ellátás viszont az óriási kereslet miatt leállt. Ebben mostanra helyreállt a rend, illetve vannak olyan komponensek, amelyeket már hazai gyártásban is elő lehet állítani. Ezen a téren is elengedhetetlen lenne az eddigieknél jóval nagyobb transzparencia: "Arról van adat, hány tesztet végeztünk ténylegesen, de borzasztó fontos lenne tudni azt is, hány tesztet tudnánk végezni, tehát hogy mennyi a beépített kapacitás. A németeknél például nem kérdés, hogy a Koch Intézet a jelentéseiben összesíti a laborok által hetente elvégezhető teszteket is."
Ferenci szerint a fenti modellek fő tanulsága, hogy a csak kontaktuscsökkentésre alapozó stratégiával nagy árat fizethetünk, de az sem jó, ha ezt látva pánikba esünk, mert más eszköz is van a kezünkben, követhetünk egy komplexebb védekezést a fapados általános kontaktuscsökkentés helyett:
A jelen tudásunk szerint a legjobb megoldás egy kombinált stratégia: az esetek nagy arányú felderítése, elkülönítése, hatékony kontaktuskutatás, és mindennek az alapja, a széleskörű tesztelés, illetve az egyéni védekező intézkedések pontos betartása. Ha ezeket hatékonyan végezzük, akkor reménykedhetünk abban, hogy egy kis mértékű kontaktuscsökkentés is elég a járvány kézben tartásához
– mondta.
A járvány kezdete óta a tudomány elképesztő tempóra kapcsolt, a kutatók minden erejükkel a helyzet javításán dolgoznak, és a döntéshozók, illetve a laikusok talán az eddiginél jobban oda is figyelnek arra, hogy mint mondanak a tudósok. Mindennek azonban árnyoldalai is vannak. Elsősorban az, hogy a nagy sietségben a hibalehetőség is több, illetve hogy a tudományban megszokott bizonytalanság és önkorrekció is könnyen kapkodásnak és tévedések sorozatának tűnhet a külvilág fénytörésében.
Mindkettőre jó példát szolgáltatnak azok a már létező gyógyszerek, amelyekkel világszerte kísérleteznek a koronavírusos megbetegedések kezelésében. A hírekben legtöbbször felbukkanó ilyen hatóanyagok például:
"A kavarodást az okozza, hogy óriási nyomás van a tudóstársadalmon, hogy olyan hamar közöljön eredményt, amilyen hamar csak tud, mert emberek fekszenek kórházban. De a tudomány nem így működik. Azt nem lehet néhány hónap alatt megfelelő evidenciával alátámasztva megmondani, hogy egy hatóanyag hatásos-e, pláne, ha klinikai kísérletek is kellenek hozzá. Ez okozott olyan szégyenletes eredményeket, hogy vezető orvosi lapokban jöttek ki később visszavont cikkek, mert nem voltak eléggé alátámasztva. Most már szivárognak olyanok eredmények, amik tényleg biztatónak tűnnek. De ahhoz még idő kell, hogy tényleg legyen egy COVID-19-gyógyszer a polcokon" – mondta Kemenesi Gábor, aki szerint ők is többszáz hatóanyagot tesztelnek, és ezek között vannak ígéretesek is, de most még felelőtlenség lenne hatóanyagneveket mondani.
Ferenci Tamás szerint a terápiáknak a halálozás leszorításában, illetve a betegség súlyossá válásának elkerülésében lehet szerepük, a fertőzés terjedésének korlátozásában nem. Ennek ellenére járványügyi vonatkozásuk is van, hiszen ha sikerül elérni, hogy a betegek közül kevesebben haljanak meg vagy kerüljenek intenzívre, akkor amiatt is kevésbé kell aggódni, hogy sok lesz-e a beteg, hiszen kisebb arányban válna súlyossá az állapotuk, és ezzel könnyebb lenne elkerülni az ellátórendszer túlterhelését.
Ami igazán visszaadja majd a kormányt a kezünkbe, az az oltás lesz. A vakcinával tudjuk majd elvágni a járvány útját, mert azzal tudjuk majd megvédeni azokat az embereket, akik még nem kapták el a vírust
– mondta Kemenesi Gábor.
Merkely Béla néhány hete azt mondta, a második hullámra való felkészülésben még nem lehet számítani a fejlesztés alatt álló védőoltásra. Ő egyébként a vakcina terén az optimistábbak közé tartozik, korábban arról beszélt, hogy reményei szerint már idén novemberre meglehet a hatékony oltás, míg a legtöbb szakértő inkább egy-másfél évről szokott beszélni.
Bár egyre több vakcinajelölt lép a klinikai tesztek fázisába, és már 17 oltóanyagot tesztelnek embereken, ezeknek a teszteknek az eredményére is várni kell még. Hogy időt nyerjenek, egyes gyártók már a szerek hatékonyságának bizonyítása előtt belekezdtek bizonyos oltóanyagok gyártásába, de továbbra is jóval valószínűbb, hogy a legoptimistább esetben is csak valamikor jövő nyáron, de inkább még később juthat a világ a gyakorlatban is használható vakcinához (már csak a korlátozott gyártókapacitások miatt is).
Ahogy azonban a még el sem készült oltásokkal kapcsolatban is megjelentek már az összeesküvés-elméletek, úgy általában a koronavírussal és a járványügyi intézkedésekkel szemben is megfigyelhető bizonyos konteós ellenállás.
"Kezdünk ideológiák harcába átcsúszni. Azok között, akik elhiszik, hogy létezik ez a vírus, és kell küzdeni ellene, és akik még mindig ott tartanak, hogy a maszkviselés megfullasztja őket, mert elsorvad az agyuk. És ugyanott leszünk, mint az influenzaoltásnál, hogy azt kell majd magyarázni, hogy ez nem arról szól, hogy erős vagyok, ezért nem kell beadnom, hanem arról, hogy közösségi érdek. Nem magamat védem vele, hanem a társadalmat. Azt a nénit a buszon, akit életemben egyszer látok, meg azt a kisgyerekes anyukát, aki eltolta mellettem a babakocsit. Ez a vakcinák és a maszkhordás lényege is. A küzdelem legnagyobb hátráltatója az, hogy begyűrűztek ezek az összeesküvés-elméletek" – mondta Kemenesi Gábor.
Bármi fog történni, laikusként továbbra is az lesz a legfontosabb, hogy betartsuk a távolságtartást, a maszkviselést, a kézmosást, meg hogy kövessük az aktuális járványügyi intézkedéseket. Mindenki eldöntheti, hogy mi a rosszabb: most viselni a maszkot, vagy majd otthon kuksolni hónapokig, mert megint le kell zárni egy fél várost.
(Címlap ás borítókép illusztráció: szarvas / Index)