Nem teljesen meggyőzők a bizonyítékok, az viszont biztosnak tűnik, hogy az új variáns már nem az emberi receptorokra hajt.
Egerekben fejlődhetett ki a világméretű járványt okozó koronavírus omikron variánsa a kínai tudományos akadémia kutatóinak a Journal of Genetics and Genomics folyóiratban közölt tanulmánya szerint. A következtetés szembemegy az eddigi vélekedéssel, miszerint a vírus külső falát borító tüskefehérjékben többszörös mutációt hordozó omikron
legyengült immunrendszerű, a fertőzéssel hosszasan küzdő betegek szervezetében fejlődött ki.
A kínai kutatók szerint fordított zoonotikus átadás során került emberről egérre, így fejlődhettek ki a vírusban található új mutációk. Míg az elmélet sok mindent megmagyarázna az omikron anomáliáival kapcsolatban, van vele egy komoly probléma: az embereknél a fertőzési célpont ACE2 receptor egerekben található változatához nem kapcsolódik a SARS-CoV-2 tüskefehérjéje.
Annyira így van ez, hogy a koronavírus-kutatásokhoz is az emberi ACE2 receptorokat hordozó, génmódosított egereket használnak.
A szakemberek szerint ez összefügg azzal, hogy az omikron fertőzőbb, ugyanakkor kevésbé súlyos betegséget okoz. A feltételezések szerint nem úgy és nem azokat a sejteket támadja a tüdő belsejében, mint a korábbi variánsok, főleg azért, mert alapvető biológiai stratégiaváltás történt: a vírus nem az ACE2 receptoron keresztül juttatja magát a sejtbe,
hanem a sejt belsejében található enzimek segítségével.
A kutatás szerzői szerint, ha a feltételezés igaz, a 45 mutációnak mutatnia kell valamilyen alkalmazkodást az egér szervezetéhez, a más DNS-javítási mechanizmushoz, a nukleotidok eltérő arányához, az oxidatív viszonyokhoz. Tudományos bizonyítást ilyen közvetett tényezőkre alapozni eléggé meredek dolog, de a statisztika alátámasztotta, hogy a mutáció bázispárjainak molekuláris spektruma különbözik a korábbi, emberinek tartott változatoktól, viszont hasonló az egerekben fellelhető vírusokhoz.
A szakemberek szerint a mutációk mennyisége és kialakulásuk sebessége illeszkedne abba a történetbe, hogy egereknél egy év alatt alakultak ki, bár a kritika szerint ez az érv sem áll nagyon szilárd lábakon.
Már korábban felmerültek olyan elképzelések, hogy az omikron variáns egy állati közvetítőn keresztül, patkányokról vagy szarvasokról kerülhetett vissza az emberre. Egy európai denevérfajban kimutattak például egy olyan mutációt,
amely csak egy lépésre volt az omikronra jellemző tüskefehérjétől.
Bár az egér semmiképp sem tűnik alkalmasabb jelöltnek, mint a patkány vagy a denevér, a kutatók különös módon végül nyitva hagyják a kérdést, hogy az omikront hordozó egér vadon élő kártevő vagy inkább egy laboratóriumi példány volt, esetleg csupán egy szövetminta. Annyi biztos, hogy 2007-ben az első SARS-járvány idején sikeresen elérték, hogy 15 átadással egerekre is halálos vírussá váljon. Ralph Baricnak és társainak mindez csupán 10 átadás alatt sikerült az újabb SARS-CoV-2-vel.
A laboratóriumi vizsgálatok alapján ugyanakkor egyértelmű, hogy a delta és az omikron teljesen más sejttípusokat fertőz hatékonyan.
(Borítókép: Erdei egér [ Apodemus sylvaticus]. Fotó: Robert Trevis-Smith / Getty Images Hungary)