Az orosz–ukrán háború kiberharctere komoly tanulságokat tartogat Tajvannak is.
Amerikai hírszerzési értesülések szerint Kína olyan kiberfegyvereken dolgozik, amelyekkel háborús helyzetben átveheti az irányítást ellenséges műholdak felett. Az erről szóló, CIA-től származó dokumentumokat a Financial Times közölte, és attól a Jack Teixeirától származnak, akit április közepén tartóztattak le államtitkok kiszivárogtatása miatt. Mint ismert, a Nemzeti Gárda légierejének dolgozó 21 éves informatikai szakember videójátékos fórumon tett közzé az Egyesült Államok nemzetbiztonságára nézve érzékeny információkat diplomáciai belső üzenetektől kezdve az ukrán hadsereg ellentámadási terveiig.
Az amerikai hírszerzők szerint
Kína kulcsfontosságú háborús terepnek tekinti a világűrt,
és fejlesztéseikkel mostanra lekörözték Oroszország képességeit. Az orosz–ukrán háború tapasztalatai azt mutatják, hogy az oroszok ezen a területen nyers erőn alapuló elektronikai hadviselést alkalmaznak és a 80-as években kifejlesztett technikára támaszkodnak, például Tirada–2 nevű, teherautóra épített zavaró állomásokat küldenek a harctérre.
Mindez persze nem annyira az orosz képességek minőségét, hanem az erőfeszítéseik kiterjedését és összfegyvernemi integrációját jellemzik. Az orosz támadás kezdetén ugyanis a hackerek sikeresen bénították meg az amerikai Viasat műholdas távközlési rendszer földi termináljait. Ez hivatalos ukrán források szerint nemcsak „katasztrofális” volt, de rendes NATO-tagállamokban, Lengyelországban, Olaszországban és Németországban is kiütötte a rendszert, és ellehetetlenítette például több száz szélturbina irányítását.
Kína kifinomultabb módszerrel a földi irányítás jeleit utánozva
átveheti az irányítást, vagy lehetetlenné teheti távközlési, fegyverirányítási vagy felderítési és hírszerzési feladata végrehajtását.
Mivel a több műholdból álló rendszerek egymással is távközlési rendszert alkotnak, a kínai képességek egyik kulcsa, hogy ellehetetlenítik a műholdak egymás közötti kommunikációját.
Az ukrajnai háborút nemcsak Kína figyeli éberen, de a kínai inváziótól tartó Tajvan is. A Nyugat támogatását bíró, de Kína által szakadár tartománynak tekintett és folyamatos katonai nyomás alatt tartott Tajvan az európai tapasztalatok alapján magáncégek bevonásával saját műholdas távközlési rendszer kiépítésén dolgozik, ami ellenáll minden kínai támadásnak, és vészhelyzetben is garantáltan kiszolgálja az adatforgalmat 700 felszíni állomáson.
Az amerikai űrhaderő főparancsnoka Chance Saltzman tábornok szerint Kína agresszív fejlesztéssel igyekszik elérni célját, hogy 2045-re ők legyenek a vezető hatalom a Föld légkörén túl. Saltzman felhívta a figyelmet, hogy Kína jelenleg 345 katonai műholdat üzemeltet. Harmincötöt ezek közül az elmúlt fél évben bocsátottak fel, kifejezetten az amerikai haderő megfigyelésére.
Bár a pontos erőviszonyokat a nagyközönség nem ismerheti, és az Egyesült Államok sem nyilatkozik arról, hogy képesek-e arra, amivel Kína próbálkozik, vagyis ha kell, meg tudnak-e hackelni ellenséges műholdakat – csak az élesebb nyilatkozatok utalnak arra, hogy az űrhadviselés területén az amerikai fölény valóban elolvadóban van.