Mi, emberek is vittünk magunkkal pár mikrobát és legyőzhetetlen állatkát a teljesen halott égitestre.
A NASA programja egyelőre sínen van és jelen állás szerint 2025-ben ismét emberi csizma tapodhatja a Holdat. Az utolsó emberi lábnyom több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1972 decemberében keletkezett a meglepően agresszív porból álló talajon.
A nagy visszatérés, vagyis az Artemis-program célpontja a Hold déli sarka, főleg azért, mert itt találhatók azok a permanensen árnyékos kráterek, amelyekben korábban vizet mutattak ki. Ez a környezet az élethez szükséges vizet tartalmazza ugyan, de szuper hideg.
A program várhatóan sok érdekes tudományos felfedezéssel szolgál majd, a tudósok jelenleg azt sem zárják ki, hogy itt bukkanunk életre a földön kívül. A jeges kráterekben mikrobákra bukkanhatunk, bár ezek valószínűleg nem igazi földönkívüliek lesznek, hanem kifejezetten a Földről ide került túlélők.
Jelenleg azon dolgozunk, hogy megértsük, milyen szervezetek élhetnek ebben a környezetben és hol érdemes leginkább kutatni utánuk
– mondta a Prabal Saxena a NASA Goddard űrközpontjának bolygókutatója.
A Goddard geokémiai szakértője, Heather Graham szerint a földi mikrobák a meteorbecsapódás által űrbe kivetett anyagon érkezhettek a Holdra, de egyelőre nincs megbízható bizonyítékunk arról, hogy egy ilyen út egyáltalán túlélhető-e.
Graham szerint a mikrobák utaztatásának sokkal élhetőbb módját képviselték a Holdra látogató emberek és eszközeik. A szakember szerint az Artemis küldetések is jelentős mennyiségű mikrobát és spórát szórnak majd szét a helyszínen, ami
a primitív élet kollégiumi hűtőgépekben megfigyelhető
burjánzásához vezethet.
2019-ben az izraeli Beresheet szonda például medveállatkákat tanulmányozott volna a Holdon, azonban az egyik giroszkóp meghibásodása miatt a felszínbe csapódott. Az ágyúból kilövést és a világűrt is jól viselő medveállatkákat ismerve, ők azóta is vígan élnek a Holdon. De pusztán az emberi jelenlét is kisebb szén-dioxid- és vízszennyezéssel jár, ami szintén támogatólag hat az életre.
A Hold kihaltabb északi sarkára ugyan nem látogat el az ember, de itt is hagyhatnak nyomot a régió felett elhúzó űreszközök a hajtóműveikből származó anyagokkal. Saxena szerint a helyi kutatásokat ezeket is figyelembe véve kell megtervezni.
Ez a tervezés, stratégia, technika és eszközpark még értékes lesz a Mars felfedezésénél
– mutatott rá a szakember.
A tudósok jelenlegi elképzelései szerint ha találunk egyáltalán életet a Marson, az is baktériumokhoz hasonló szervezetekből áll majd, ennél bonyolultabb élet kifejlődésére ugyanis nem jutott elég idő a vörös bolygó története során.