Az ember által ismert hüllők közül a krokodil- és az aligátorfélék a „legbeszédesebbek” a tudósok szerint. Most a kutatók arra törekednek, hogy egyfajta szótárat hozzanak létre, amivel pontosan be tudják azonosítani a hüllők egyes reakciói mögött lévő szándékot.
Vajon miként békül ki egy hím és egy nőstény krokodil, ha épp összekapnak? A válasz egyszerű és meglepő: buborék. Egy ausztrál állatkertben a tudósok szemtanúi voltak annak a jelenetnek, amikor a hím krokodil agresszívan odacsapott a nősténynek, majd átgondolta, amit tett, és békítő szándékkal szokatlan dologra adta a fejét.
A hím lemerült a víz alá, és buborékokat kezdett fújni a nőstényre. Épp úgy, mintha csak egy csókot akarna neki küldeni
– idézte a The New York Times a Sunshine Coast Egyetem krokodilkutatóját, Sonnie Florest.
A tudós egy folyamatban lévő projektről mesélt a lapnak, amelyben kollégáival igyekeznek megfejteni a krokodilok és aligátorok egymás közti verbális és nonverbális nyelvezetét, ezzel kvázi létrehozni a világ első krokodilszótárát. Amennyiben sikerrel járnak, nem csupán a hüllőkkel kapcsolatos kutatásokat tudják egy új szintre emelni, hanem az emberek és krokodilok közti konfliktusok számát is csökkenthetik.
Mint minden hüllő, a krokodilok és az aligátorok sem rendelkeznek gégével, továbbá hangszalagjaik is kezdetlegesek. Továbbá a legtöbb emlőstől eltérően a krokodilok tüdőizmai nem képesek szabályozni a hangszalagok rezgéseit. Mégis, a krokodilok és az aligátorok felülkerekedtek fizikai korlátaikon, és
mára ők az ismert hüllőfajok között a legbeszédesebbek.
Az ausztrál állatkert fogságban élő krokodiljaitól, valamint az észak-ausztráliai Queensland államban, a Daintree folyón és a Cape York-félszigeten lévő, vadon élő krokodiloktól származó hang- és videófelvételek tanulmányozása után Flores és csapata képes volt 13 kategóriáját azonosítani a krokodilhangoknak. Ezek között akad morgás, fújtatás, krákogás, sziszegés és üvöltés. De akadnak olyan non verbális kommunikációs jelzések is a hüllők közt, mint a vízre csapott fej vagy a nazális vízfúvás, amikor a krokodil a víz alá merül, és orrával vizet spriccel a levegőbe.
Vladimir Dinets, a Tennessee-i Egyetem munkatársa az amerikai aligátorokat tanulmányozta Texastól Dél-Karolináig. Ezalatt egy speciális „rituáléra” lett figyelmes, amely során az aligátorok összegyűlnek, és körkörösen úsznak, „mint egy régimódi falusi táncnál”. Ezen kívül a floridai Everglades Nemzeti Parkban a tavaszi párzási időszakban megfigyelte az általa „aligátorkórusnak” nevezett jelenséget is.
Összegyűlnek, és csapatosan bömbölnek. Van, hogy akár kétszáz aligátort is látni ilyenkor, akik együtt hívják párjaikat
– mondta a kutató.
Ami szokatlan, hogy a krokodilfajok nagyon alacsony frekvenciájú rezgésekkel, úgynevezett infrahanggal kommunikálnak, ami dr. Dinets szerint fizikailag nem kéne lehetséges legyen. Bár a kutató nem vesz részt a krokodilszótár készítésében, szeretné megfejteni a ragadozók infrahanghasználata mögötti rejtélyt. Ahogy a The New York Times idézi a tudóst:
Azért is érdekes ez a képességük, mert ahhoz, hogy víz alatt valami infrahangot képezzen, általánosan egy nagyobb bálna testmérete szükséges. És mégis, a krokodilok valahogy kialakítottak egy olyan testi mechanizmust, amivel ezt megoldják.
Dominique Potvin viselkedéselemző, akusztikai ökológus arról beszélt, hogy ezzel a kutatással egy régi, téves információt írhatnak most felül. Potvin úgy fogalmaz:
A krokodilokkal kapcsolatban mindig is az volt a feltételezés, hogy nincs sok mondanivalójuk azon kívül, ami figyelmeztetés értékű lehet számunkra.
A szótáron dolgozó tudósok most, hogy összegyűjtötték a különféle kommunikációs formákat, azon munkálkodnak, hogy feltérképezzék azok pontos jelentését. Ez egy kiemelten nehéz feladat, mivel a krokodilok kommunikációjáról való tudományos ismereteink szegényesek, és nem véletlenül. A legtöbb vadon élő krokodil elrejtőzik, amikor az ember közeledik. Ha ennek ellenére mégis túl közel kerülünk hozzájuk, azt ellenséges viselkedésnek ítélhetik, amely agressziót szülhet.
A vadon élő krokodilok vizsgálatának másik nagy nehézsége, hogy a legtöbb köztük végbemenő interakció a víz alatt zajlik,
a zavaros ausztrál folyók esetében pedig a tudósok ebből szinte mit sem látnak. A fogságban élő hüllők vizsgálata sem sokkal könnyebb. Példának okáért az ausztrál állatkert krokodiljai rendre megették a mikrofonokat, amiket a tudósok használtak a kutatásokhoz.
Extra segítségnek jelen van a szótárkészítő csapatban David White, a Solar Whisper Wildlife Cruises tulajdonosa, aki 26 éve figyeli a vadon élő krokodilokat a Daintree folyón. Helyi ismeretei segítenek a tudósoknak abban, hogy a krokodilok hangjait a tényleges viselkedéshez igazítsák. elmondása szerint vannak olyan reakciók, amik elsőre agresszívnak tűnnek, holott nem többek puszta udvarlásnál, de ennek felismeréséhez is hosszú évek tapasztalata kellett.
Észak-Ausztráliában a becslések szerint jelenleg 130 ezer vadon élő krokodil található,
és ahogy számuk növekszik, egyre több sós vízi krokodil költözik be az emberlakta területekre. A krokodilhangok észlelése és megértése segíthet a hatóságoknak, hogy megelőzzék a lehetséges baleseteket. Ha elegendő információt gyűjtenek össze a tudósok, idővel a potenciálisan veszélyes, agresszív krokodilokat akár bizonyos víz alatti hangok lejátszásával is el lehet majd űzni, így elkerülve a támadásokat.
A krokodilszótár az állatok védelmét is elősegítheti, mivel felismerhetjük általa, ha a krokodilok bajban vannak vagy éheznek. A ragadozók „nyelvének” megfejtése még akár edukációs szinten is jelentős lehet, ezzel az emberek krokodilokhoz való hozzáállása is javítható, és az emberek okozta károk és balesetek száma is csökkenthető. Ahogy Dinets fogalmaz:
A krokodilok viselkedése sokkal bonyolultabb, sokkal intelligensebbek, mint azt a legtöbb ember gondolná. Remélem, hogy amint ez szélesebb körben ismertté válik, az emberek más megvilágításban kezdenek majd rájuk gondolni, és nem csak úgy, mint valamire, ami megpróbál megenni mindent, ami mozog.