Felbecsülhetetlen adatokat szolgáltatott, de ennek vége. Holtában nem csak az építőit, de a civilizációt is túlélheti a Voyager–1 szonda.
A földi irányítás komolyan aggódik a 46 éves Voyager–1 szonda miatt, a legtávolabb járó ember alkotta eszköz ugyanis hónapok óta nem küld vissza adatokat, és a programon dolgozó mérnökök azóta sem tudtak megoldást találni a problémára. Ha ez így marad, az azt jelenti, hogy a legendás szonda munkájának tudományos szakasza véget ért, és már csak egyfajta jeladóként gyűjti a kilométereket.
Már nem beszél hozzánk koherens módon
– tájékoztatta az NPR-t Suzanne Dodd, aki 2010 óta vezeti a Voyager-programot.
A veterán eszköz láthatón reagál a neki küldött utasításokra, például újraindítja magát, az általa küldött jelek azonban bináris kód helyett már csak egyesek és nullák egymást követő sorozata.
A Voyager–1 2012 óta a csillagközi térben jár, ami nem csak sötétségből és ürességből áll. Az űrben itt is előfordul gáz, por, és kozmikus sugárzás – mivel nem sok esélyünk volt eddig ezeket megmérni, ezek tudományos értéke felbecsülhetetlen. Ilyen adatok azonban tavaly november óta nem érkeztek.
A Voyager–1 közel fél évszázados pályafutása során már többször a megsemmisülés szélére jutott. Úrrá kellett lenni az eszközt a földi antennák felé fordító fúvókákat eltömítő hibán, szoftverproblémákon, miközben a fedélzeti rendszereket és műszereket egymás után lekapcsolták, az energiahiány miatt például lemondtak a fűtésről is.
Ezúttal a fedélzeti számítógép adatcsomagokat kezelő része mondta fel a szolgálatot – esetünkben természetesen a hetvenes évek közepének technikai szintjén álló eszközről van szó.
A gomb, amivel a kocsid ajtaját nyitod, több számítási kapacitással rendelkezik, mint a Voyager-szondák
– jelezte Suzanne Dodd.
Van azonban egy ennél is drámaibb probléma: a Voyagerek eredeti küldetését öt évre tervezték, ebből végül öt évtized lett. A szondák egyszerűen
túlélték azokat, akik építették őket.
A földi irányítás előtt álló kihívás egyedi és halmozottan nehéz, megsárgult lapokat bújva próbálják meghackelni a 24 milliárd kilométerre járó szerkezetet.
Tovább próbálkozunk, de nem lesz gyors
– szögezte le Dodd.
Egy ideje már az volt a mottóm, hogy »50 év vagy semmi«, és most már tényleg eléggé közelítünk ehhez
– mondta Stamatios Krimigis, aki 1977 nyarán a floridai Cape Canaveral űrközpontban még saját szemével láthatta a Voyager-1-et. Az alacsony energiájú részecskéket mérő műszer, amelyért felel, azóta is működik és a szakember maga lepődött meg leginkább, hogy ilyen sokáig bírta.
Túl lehet szárnyalni a terveket, és túl lehet élni az embereket, de vannak át nem ugorható fizikai korlátok. A Voyager szondák energiáját radioizotópos generátorok biztosítják, amelyeket 87,7 év felezési idejű plutóniumgolyókkal töltöttek fel. 2022-ben az eredeti üzemanyag 70 százalékával rendelkezett, de 2030 körül – ha a technika addig kitart – már nem biztosítanak elegendő energiát a fedélzeti rendszerek üzemeltetéséhez.
Krimigis szerint onnantól a szonda már nem lesz más, mint egy űrszemét. Mivel útja során csillaggal vagy bolygóval nem találkozik, évmilliárdokon át utazhat, így nem csak az építőit, hanem magát az emberiséget is túlélheti, fedélzetén az állathangokat, nevetést, és 55 nyelvű köszöntést tartalmazó aranylemezzel.
(Borítókép: Korabeli illusztráció a Szaturnusz közelében 1979 nyarán elhaladó Voyagerről. Fotó: NASA / Hulton Archive / Getty Images)