Egy kutatás megállapította, hogy az izoleucin nevű esszenciális aminosav fogyasztásának korlátozása kísérleti állatoknál lassítja az öregedést és meghosszabbítja az életet.
Az aminosavak a fehérjék alkotóelemei. Az izoleucin pedig egy esszenciális aminosav, ami annyit jelent, hogy az emberi szervezet nem tudja előállítani, ezért élelmiszerek – tojás, hús, szója – fogyasztása útján jut hozzá. A szervezet nagy mennyiségben tartalékolja saját céljaira az izoleucint – a Wisconsini Egyetem kutatói azonban nemrég arra jutottak, hogy ebből az aminosavból nem jó túl sokat fogyasztani.
Az étrend különböző összetevőinek a kalóriákon kívül is van értéke és funkciója, annak próbáltunk a mélyére ásni, hogy van-e olyan összetevő amiből az emberek túl sokat esznek
– mondta a kutatásban részt vevő Dudley Lamming anyagcserekutató.
Érdekes és izgalmas arra gondolni, hogy egy étrendi váltás ekkora hatással lehet az élettartamra és az egészség megőrzésre akkor is, ha az életünk közepén kezdjük el
– tette hozzá.
A kutatók emberi életkorban 30 évnek megfelelő, hat hónapos egereket vizsgáltak. Az állatok egyik csoportja a 20 leggyakoribb aminosavat tartalmazó táplálékot kapott, a másik csoportnak kétharmadával csökkentett mennyiségű aminosav jutott, míg a harmadik csoportnál csak az izoleucin mennyiségét csökkentették harmadára.
Az izoleucin megvonása meglepő következményekkel járt: az egerek vércukorháztartása javult és karcsúbbak voltak, megöregedve pedig kevésbé gyengültek el. 26 különböző egészségügyi mutatót vizsgálva ugyancsak jobb állapotban voltak: több erő, jobb állóképesség, farokmozgatás és kevesebb szőrhullatás jellemezte őket.
Végeredményben a nőstények 7 százalékkal tovább éltek, míg a hímek 33 százalékkal – utóbbiaknál kevesebb volt a prosztatamegnagyobbodás és a genetikailag sokszínű kísérleti alanyoknál általában kisebb volt a rákos daganatok előfordulása.
Az egerek szabadon ehettek a nekik rendelt ételből, és ez még egy különös megfigyeléshez vezetett: az izoleucines diétán élő rágcsálók
jóval több kalóriát fogyasztottak,
mint a többiek, de a többletenergiát elégették, és annak ellenére sem gyarapodott a súlyuk, hogy nem voltak aktívabbak a többi egérnél.
Mivel az egér emlős és genetikailag nincs túl távol az embertől, kiváló kutatási modell. A wisconsini szakemberek ezért úgy gondolják, hogy az izoleucin-bevitel csökkentésének nagyon jó eséllyel hasonlóan áldásos hatásai vannak emberek esetében is. Ez azt jelenti, hogy ezeket a hatásokat emberek esetében még nem bizonyították.
Az egerekkel szemben az embereknél több évtizedes átfutású kutatásról lenne szó, ráadásul nem úgy megy a dolog, hogy egyik napról a másikra alacsony izoleucin-tartalmú diétába kezd valaki. Az aminosavak fogyasztását alacsonyabb fehérjebevitellel lehet legkönnyebben elérni, egy ilyen étrend azonban káros hatással van emberre és egérre egyaránt.
Ha ez önmagában nem lenne elég komoly probléma, a további kutatás két okból is indokolt. Az egyik, hogy nem tudjuk pontosan, mi okozza az izoleucin-megvonás élethosszabbító hatását: maga az aminosav okoz gondot vagy valami közvetett biokémiai folyamat, esetleg az egerek eledelébe került fel nem ismert szennyeződés? A másik kérdés valamivel kellemesebb: a kortól és nemtől függően különböző hatások azt mutatják, hogy általánosítás helyett érdemes lehet egyéni adottságokhoz igazítani a diétát, így maximalizálható a kedvező hatás.
Nem lehet csak úgy mindenkit izoleucin-csökkentett diétára küldeni, de azzal, hogy leszűkítettük az előnyös hatásokat egyetlen aminosavra, közelebb jutottunk a biológiai folyamatok megértéséhez és potenciálisan emberben is alkalmazható beavatkozáshoz, mint amilyen egy izoleucin-blokkoló gyógyszer lehet.
– mutatott rá Lamming.
Addig is egy lehetséges megoldást ajánlottak a Monash Egyetem kutatói, akik idén februárban publikáltak egy lényegében a fentiekkel megegyező eredményt, csak éppen muslicák életét hosszabbították meg izoleucin-csökkentett diétával. Az ausztrál szakemberek úgy találták, hogy az izoleucin hiánya méreganyagokkal (nikotinnal) szembeni nagyobb ellenálló képességet biztosított a gyümölcslegyeknek. Lényeges momentum, hogy a kutatók ebben az esetben időszakos izoleucin-megvonást alkalmaztak, a párhuzam így adott: annak, aki az izoleucin-elhagyás előnyeit keresi, első körben böjtöléssel érdemes próbálkoznia.