A hőforrások környékén felhalmozódott kőzet gazdag ősállatok maradványaiban. Az ember elődei is felbukkannak benne, de nincs mód rá, hogy ezeket észrevegyék és kiszűrjék.
Egy civilben fogorvos Reddit-felhasználó nemrég érdekes bejegyzést tett közzé: szülei házában új burkolatot építettek be. Amikor meglátogatta őket, és kiment a mosdóba, olyat látott, ami egy laikusnak aligha tűnik fel, de neki azonnal. Az egyik csempében egy lecsiszolt alsó állkapocs volt látható. A Törökországból származó kőben előfordultak különböző más fosszíliák, de egy sem volt annyira komoly, mint az állkapocs.
Felmerül a kérdés, hogy milyen gyakoriak emberek vagy emberelődök maradványai természetes beltéri burkolatokban, és miért nem veszik észre ezeket. Az első kérdésre a válasz, hogy ha travertinről van szó, viszonylag gyakoriak a régi maradványok.
A travertin, travertínó vagy mésztufa egy porózus, fehéres és krémszínű kő, szép természetes erezete van, de olcsóbb a márványnál, ezért különösen divatos. Az ókorban paloták, a középkorban várak építőanyagaként használták. Tavi mészkőnek is nevezik, jellemzően hőforrások környezetében keletkezik kalcium-karbonát kicsapódásával, kalcit és algák rétegeződéséből.
Az anyag neve első kitermelési helyéről, a mai Tivoli város régi római nevéből, a Tiburból származik, tiburtinus, majd tivertino alakban volt ismert – a travertin tehát „tiburi kő”. Tivoli Rómától 25 kilométerre keletre fekszik, és mintegy 20 négyzetkilométeres területen, 60 méter vastagon rakódott le itt a mészkő.
Travertin-lelőhelyből körülbelül száz van szerte Olaszországban. Ezeken kívül a világon számos helyen előfordul az amerikai Yellowstone Nemzeti Parktól Egerszalókig. A kő kitermelését az 1980-as évekig Olaszország uralta, azóta beelőzte őket Törökország, és jelenleg komoly termelő Mexikó, Spanyolország, Görögország, Egyiptom és Irán is.
Mivel a hőforrások az élet számára kifejezetten kellemes helyek, a travertinben nagyon gyakoriak a fosszíliák, az algáktól a kagylókig és egészen a nagyobb testű állatokig. Utóbbi csoportba tartoznak az emberek és emberelődök is, és tényleg
jelentős leletek kerültek elő
az ilyen építőanyagot kitermelő kőfejtőkből.
Németországban például a Steinrinne nevű lelőhelyen a XIX. századtól rengeteg őselefánt, gyapjas rinocérosz és makákó csontjára bukkantak, amelyek két jégkorszak közötti időszakban, a 470 ezer és 280 ezer évvel ezelőtti periódusban kerültek oda. 1969-től Dietrich Mania végzett szakszerű ásatásokat a helyszínen, vágásnyomokat tartalmazó csontokat, elefántcsontra erősített kőbaltát és vélhetően Homo erectus koponyacsontjának és állkapcsának részleteit találták – a mai tudományos álláspont ezeket egy korai Neander-völgyi csoport, a Homo heidelbergensis maradványainak tekinti.
Ugyancsak jelentős volt az a lelet, amit Mehmet Cihat Alcicek fedezett fel 2002-ben a törökországi Kocabaş kőfejtőjéből származó anyagban. Ez egy emberszabású koponyájának két darabból álló keresztmetszete, valószínűleg egy valamikor 1,6–1,2 millió évvel ezelőtt élt Homo erectus maradványa. Annyit sikerült megállapítani róla, hogy valószínűleg tuberkulózisban szenvedett, de a koponya többi része elveszett – a gyártási folyamat természetéből fakadóan csak pár 35 milliméter vastag csempe maradt belőle.
Ha már szóba került a gyártási folyamat, a válasz a másik kérdésre, hogy nincs olyan szakavatott ember, aki folyamatosan figyelné és felismerné, amikor a hullámzó mintázatban feltűnik egy-egy állkapocs. Ez amúgy sem lenne triviális dolog: egy-egy csigaházat bárki felismer, de a csontok a szokványos anatómia-tankönyvben láthatótól eltérő keresztmetszeteit már csak egymaroknyi tapasztalt szakember tudná azonosítani. A vásárlók az építőanyag-kereskedőnél egy mintából választanak, aztán a kiszállított termék beépítése után szembesülnek vele, hogy a járólap részévé lényegült egy potenciális felmenőjük.
A travertinben felbukkanó fosszíliáknak csak kis százaléka köthető az emberi törzsfejlődéshez, de az évi 17 ezer tonnás kitermelés garantálja, hogy ilyenekből is sok van. Ahogy egy archeológus valószínűleg nem esik neki az érdekes csempének, amit a hotelszobájában talál, a fórumozó szülei sem rohantak vésővel, hogy leszedjék a fürdőjükben a friss burkolatot. Ugyanakkor ha valaki átnézi, és talál valami érdekeset, megtarthatja emlékbe, vagy felteheti egy online árverésre pár gombóc fagyiért.