A NASA jelentése szerint az elmúlt hónapokban fokozódott a naptevékenység, a szélsőséges napvihar elérte a Marsot is, lilára festve a bolygó környékét. A sugárzás a szakemberek szerint kockázatot jelent a vörös bolygón tartózkodó jövőbeli űrhajósok számára. A Nap közeledik 11 éves ciklusának csúcspontjához, az úgynevezett napmaximumhoz, amely az előrejelzések szerint még ebben az évben bekövetkezik.
A NASA szerint szokatlanul erős napvihar érte el a Marsot májusban, ami sarki fényekkel, töltött részecskék és sugárzás beáramlásával borította be a vörös bolygót – írja a CNN. A Nap az elmúlt évben egyre nagyobb aktivitást mutatott, mivel közeledik 11 éves ciklusának csúcspontjához, az úgynevezett napmaximumhoz, amely az előrejelzések szerint még ebben az évben bekövetkezik.
Az elmúlt hónapokban fokozódott a naptevékenység, amelyet X osztályú – legnagyobb erősségű – kitörések és koronakidobódások – vagyis a Nap külső légköréből kitörő nagy, ionizált gázfelhők, úgynevezett plazma- és mágneses mezők – kísértek. A Földet májusban elérő napviharok színes sarki fényeket hoztak létre, amelyek olyan területek felett jelentek meg, ahol ritkán látható jelenségnek számítanak.
A viharok egy hatalmas napfolthalmazból eredtek, amely történetesen a Föld felé nézett. Ezután ez a napfolthalmaz a Föld kozmikus szomszédjának irányába, a Mars felé fordult. A csillagászok a vörös bolygó körül keringő bolygójárók sokaságát, valamint a felszínén közlekedő rovereket használták fel arra, hogy első kézből rögzítsék a napvihar Marson bekövetkező hatásait, és hogy jobban megértsék, milyen sugárzási szintekkel találkozhatnak a bolygóra lépő első űrhajósok a jövőben.
A Napot jelenleg tanulmányozó Solar Orbiter űrszonda által gyűjtött adatok szerint a legszélsőségesebb vihar május 20-án, egy X12-es napkitörés után következett be. A hatalmas kitörés röntgen- és gamma-sugarakat küldött a Mars felé, és a kitörés nyomán gyorsan elindult egy koronális tömegkilövellés, amely töltött részecskéket küldött a vörös bolygó irányába.
A Curiosity marsjáró – amely jelenleg a Gale-krátert vizsgálja – a napvihar alatt fekete-fehér képeket készített navigációs kameráival. A képeken látható, hóra emlékeztető fehér csíkok a NASA szerint a Curiosity kameráiba becsapódó töltött részecskéknek köszönhetőek. Egy űrhajós a rover mellett állva 30 mellkasi röntgensugárzásnak megfelelő sugárzást tapasztalt volna, ami nem halálos, de ez a legnagyobb ilyen hullám, amit a marsjáró műszere a közel 12 évvel ezelőtti leszállás óta mért. Az űrhajósokat a vörös bolygón érő sugárzási csúcsértékek megértése segít a tudósoknak abban, hogy megtervezzék, hogyan védjék a jövőben a Marsra utazókat.
A MAVEN űrszonda a napvihar idején a Mars felett sarki fényeket rögzített légi felvételein. Az orbiter 2013-ban indult a Marsra, hogy tanulmányozza, hogyan veszítette el a vörös bolygó a légkörét az idők során, és hogyan lép kölcsönhatásba a Nap által keltett űridőjárás a Mars felső légkörével.
Mivel a Marson nincs globális mágneses mező, a marsi sarki fény nem a pólusoknál koncentrálódik, mint a Földön, hanem globális diffúz sarki fényként jelenik meg, amely a Mars ősi, mágnesezett kérgéhez kapcsolódik
– magyarázta a teljes bolygóra kiterjedő fényhatást Deborah Padgett, a NASA egyik vezetője. A NASA szerint a jövő űrhajósai egy napon szemtanúi lehetnek ezeknek a marsi fényjátékoknak.
„Ez volt a legnagyobb napenergetikairészecske-esemény, amelyet a MAVEN valaha is látott” – mondta Christina Lee, a MAVEN űrszonda vezetője, a Kaliforniai Egyetem Berkeley Űrtudományi Laboratóriumának munkatársa közleményében.