A felkészültség hiánya és a gyors cselekvésre való képtelenség miatt a Föld akkor sem tudná megvédeni magát egy közeledő aszteroidától, ha 14 éve lenne rá – derült ki a NASA által szervezett gyakorlaton.

Az amerikai űrkutatási hivatal idén májusban ötödször szervezte meg elméleti gyakorlattal egybekötött bolygóvédelmi konferenciáját, a TTX5-öt. Az egyhetes rendezvényen az amerikai katasztrófaelhárításon, a Lawrence Livermore nukleáris laboratóriumon, a Johns Hopkins Egyetemen kívül a nemzetközi partnerek, az európai és japán űrügynökség és az ENSZ Világűriroda képviselői is részt vettek. 

A konferencia egyik célja a bolygóvédelemmel kapcsolatos tájékozottság emelése volt. Ez természetesen sikerült, hiszen egy világvége-fenyegetést jelentő aszteroida rendszerint megkapja a neki járó sajtófigyelmet. Az előző baljós eredménnyel végződő gyakorlatról lapunk is beszámolt – ennek forgatókönyve kifejezetten szigorú volt, fél évtől öt évig terjedő időt adott a tragédia kivédésére.

A feladvány ezúttal az volt, hogy 2038 júliusában 72 százalék eséllyel telibe talál minket egy aszteroida. A mérete 60 és 800 méter közé esik, nem tudjuk pontosan, hogy mekkora. A legvalószínűbb, hogy 100 és 300 méter közötti.

Ha becsapódásra kerül sor, 45 százalék az esélye, hogy nem esik kár emberéletben, de 47 százalékos eséllyel ezernél több áldozatot szed. A lehetséges becsapódás sávja átszeli Észak-Amerikát és Európát, érintve Észak-Afrikát és tucatnyi nagyvárost. Így mintegy 28 százalék az esélye, hogy százezer felett lesz az áldozatok száma; 8 százalék, hogy egymillió feletti; 0,04 százalék, hogy tízmilliónál is több lesz a halálos áldozat.

Továbbra sem világos, hogy mi a döntési folyamat egy aszteroidafenyegetés-forgatókönyv esetén. A folyamatot nem definiálta sem az Egyesült Államok, sem a nemzetközi közösség

– fogalmaz a hivatalos jelentés.

Az amerikai kongresszus például mindenképpen tudni akarja, hogy pontosan milyen veszélyes aszteroidáról van szó, mielőtt költségvetést rendelne az elhárítására. Ehhez egy előzetes felderítő küldetés kell, a maga költségvetésével, több évig tartó előkészítésével és végrehajtásával. Ez értelemszerűen elfecséreli az egyetlen értékes dolgot, amivel rendelkezünk, az időt, és a párhuzamos nemzetközi szervezkedéssel ráadásul a befektetett energiát is.

Nagy kihívás fenntartani egy űrprogramot, katasztrófavédelmi felkészülést és a tájékoztatást, komoly kihívás 14 éves időtávon, költségvetési és választási ciklusokon, folyamatosan változó világpolitikai helyzetben

– fogalmaznak a szakértők.

A megbeszélés összegzésében megállapították, hogy az ENSZ által koordinált nemzetközi fellépésre lenne szükség, ezen kívül a dezinformációk és pánik társadalmi kezelésére is fel kell készülni. Egyedül a becsapódás esetére vannak működő terveink, amik már a meglévő katasztrófa elhárítási műveletei.

A résztvevők szerint fontos lenne egy adott aszteroidát felderítő, gyorsan bevethető képesség létrehozása. Kiemelték továbbá, hogy eddig egyetlen elhárítási technikát teszteltünk – ez a DART-küldetés kinetikus pályamódosítása volt, amelynek szétrepülő maradványai várhatóan a Marsra zuhannak a következő évszázadok során. További lehetőségként ott vannak a lézerek vagy nukleáris robbanófejek, bár utóbbival kapcsolatban megjegyzik, hogy az űrbeli robbantások ugyancsak nemzetközi jogi problémákat vetnek fel.

Terik Daly, a gyakorlat egyik szervezője az amerikai közszolgálati rádiónak elmondta, hogy nem tudunk olyan nagyobb aszteroidáról, ami a következő száz évben végzetes csapással fenyegetné a Földet. Elismerte ugyanakkor, hogy alig tudunk valamit arról, hogy hol vannak azok az aszteroidák, amik csak regionális pusztítást okoznának. 

Ennek megelőzésére valóban kapóra jönne a TTX5 által körvonalazott, nemzetek feletti bolygóvédelmi rendszer.

(NASA)