A klasszikus játék már mindenen futott, de a maszek kijelzőn életre keltett változata mindent leköröz.
A Doom a populáris kultúrában arról ismert, hogy az egyik első belső nézetes, lövöldözős játék volt, amit ráadásul hálózatban is lehetett játszani. Kakodémonokkal és irtózatos hónaljkutyákkal teli világa A nyolcadik utas: a halál által népszerűvé tett űrszörny-horror műfajba tartozik – ezen vághatja át magát szó szerint az űr-tengerészgyalogos szerepébe helyezkedő játékos.
Az sem számít nagyon kockának, aki már hallott a „Fut-e rajta a Doom?” mémről. Ez egyfajta mozgalom, amelyben hardverekhez és programozáshoz értő emberek nem hagyják örök nyugalomra térni a játékot, ehelyett azon ügyködnek, hogy minden létező elektronikus és elektronikátlan felületen fusson, legyen az bankjegykiadó automata, sportautó műszerfala, terhességi teszt vagy Commodore 64.
Világos, hogy az ilyen tréfák technikai megoldása nem triviális kihívás, ezért a hivatalos „Fut-e rajta a Doom?” múzeumba bekerülni igazi hackerdicsőség. Ebből a mezőnyből is kiemelkedik James Brown, akinek ráadásul nem ez az első extrém futtatása.
James Brown – ezúttal nem a funk atyja, hanem egy mérnök – az új-zélandi Wētā Workshop munkatársa. Ez a cég nagyon nagy név a filmes díszletező szakmában, annak idején ipari mennyiségben gyártottak PVC-bizsu sodronyingeket A Gyűrűk Ura című filmtrilógiához, és jelenleg is a Tolkien-klasszikuson alapuló számítógépes játék fejlesztésén dolgoznak. Egy szűk merítés abból, hogy milyen filmekben láthattuk még a munkáikat: Avatar, Mad Max, Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Alien: Romulus.
Brown, amikor éppen nem ilyesmiken dolgozik, Doomot futtat különös dolgokon. Nemrég például egy legókockába építettbe működő, 72×40 pixeles kijelzőt és kezelőszerveket.
Legutóbbi munkája ezen is túltesz: a maga által készített térhatású kijelzőn fut a játék. Ahogy a mellékelt videón látható, nem a megszokott első személy perspektívában.
A volumetrikus kijelzők külön csoportot képeznek a háromdimenziós kijelzők között. Lényegük, hogy valóban térben jelenítik meg a képet, szemben annak a mélységét szimuláló lapos kijelzővel. Ennek megfelelően szabad szemmel is háromdimenziós a megjelenő képük, nem kell hozzájuk speciális szemüveg, sőt körbejárhatók – hátrányuk ugyanakkor, hogy a kép az adott térfogatra korlátozódik, ami az élményt szigorúan lekorlátozza.
Brown konstrukciójában, mint írja,
meglehetősen egyszerű a fizikai illúzió.
A térhatású kijelző alapvetően egy lapos LED-kijelző, amely ventilátorként pörög. A 2023 nyarán kezdett építés kezdetén Brown még úgy gondolta, hogy másodpercenként 300 fordulattal jó képet kap, de kiderült, hogy ennél is gyorsabban kell pörgetnie a ledeket. Mindez természetesen meglehetősen hangos, és nem szabad kézzel belenyúlni. A szaki ezt azzal orvosolja, hogy egy nagyobb kerti lámpa gömbölyű műanyag búráját helyezi a szerkezetre.
A végeredmény: fut rajta a Doom, méghozzá meglepő térhatású külső nézetben.
A hobbista közleményeit a Mastodonon követhetik az érdeklődők.