Nem jó ötlet felrobbantani egy aszteroidát, de egy amerikai laboratóriumban megtalálták az optimális megoldást, amikor a legerősebb röntgensugárforráson és egy aszteroidamodellen tesztelték egy nukleáris robbanás potenciális hatásait.
Annak esélye, hogy váratlanul megjelenik, és a Földet fenyegeti egy nagyobb aszteroida, elenyészően alacsony. A tudósokat ez az eshetőség nem igazán aggasztja. Persze nagyon nyugodtak sem lehetnek, mivel jelenlegi becslések szerint mintegy 25 ezer olyan égitest kering a közelben, amelyek nemcsak múló fényjelenségek, hanem becsapódva komoly pusztítást is okoznának. Ezeknek mintegy harmadát ismerjük jobban, a többi a Nap nevű izzó gombóc takarásában folytatja égi útját, ahonnan – valóban – viszonylag váratlanul felbukkanhatnak.
A NASA kétévente rendez elméleti tanácskozást és gyakorlatot, ahol különböző aszteroida-forgatókönyveket gondolnak végig az érintett tudományok és hivatalok képviselői. Az eddigi eredmények, mint ismert, nem voltak túl biztatóak. Fél évtized nem elég egy aszteroida-eltérítő akcióhoz, igazából 15 év is kevés, ha a nemzetközi politikát és a bürokratikus ingoványok fékező hatásait is figyelembe vesszük.
A dinoszauruszok pusztulását a körülbelül 10 kilométeres Chicxulub aszteroida okozta. Mi, emberek nem szeretnénk ilyen sorsra jutni, az amerikai tudományos akadémia ezért 2023-ban elsődleges fontosságú kutatási területté emelte a bolygóvédelmet. Az Egyesült Államok egyik fontos nukleáris laboratóriuma, a Sandia ennek nyomán újabb kísérleteket végzett, amelyek eredményéről a Nature hasábjain számoltak be.
A Sandia új-mexikói laboratóriumában található az úgynevezett Z-gép, amelyet fúziós erőművek és termonukleáris bombák hatásának modellezésére építettek még a nyolcvanas évek közepén, és a világunk legerősebb röntgenimpulzusának leadására képes. A 80 ezer milliárd wattos villanással a tudósok azt vizsgálták, hogy milyen hatása lenne egy aszteroida közelében felrobbanó atombombának.
Az atomfegyverek aszteroidák elleni bevetése nem most vetődött fel először. A lehetőségeket modelleken vizsgálták, és az eredmények meglehetősen vegyesek voltak. A közvetlenül felrobbantott aszteroidák szétszálltak ugyan, de kisebb-nagyobb darabjaik továbbra is fenyegetést jelentettek. A probléma egyik része, hogy a nagyobb aszteroidák inkább homokzsákszerű szívós sóderkupacok, és nem óriási sziklák, amik kozmikus biliárdgolyóként elrepülnének egy irányba.
Az alternatív megoldás a kinetikus eltérítés, ami egy becsapódó tárgy mozgási energiáján alapul. Ez volt a NASA Dart nevű eltérítési kísérlete, amely sikeres volt ugyan, de mellékhatásként lakóház méretű sziklák szabadultak el, amelyek a következő évezredekben a Marsba vagy akár a Földbe is csapódhatnak.
A nukleáris robbanás közismerten félelmetes következményekkel jár a felszínen, amikor azonban az űrben következik be, nincs tűzgolyó, lökéshullám vagy gombafelhő. A robbanás energiáját elektromágneses sugárzás formájában adja le, gamma-sugarakat és röntgensugarakat bocsát ki egy erős elektromágneses impulzus formájában. Ez az impulzus a Föld felszínén komoly elektromos zavarokat okozhat, és megsemmisítheti a közelben tartózkodó műholdakat.
A Sandia munkatársai az atomrobbanásnak ezt az aspektusát vizsgálták, amikor egy 12,5 milliméteres tesztaszteroidán kipróbálták a laboratóriumi atomvillanás hatását. A mérések igazolták, hogy a villanás önmagában is kellően erős ütést jelent.
A trükk lényege, hogy úgy gyakoroljunk erőhatást a kőre, hogy ne essen szét rengeteg ugyanolyan halálos, Föld felé tartó darabra
– magyarázta Nathan Moore, az SNL fizikusa.
A másodperc húszmilliomod részéig tartó villanás gyakorlatilag elpárologtatta a kávébab méretű kísérleti aszteroida felszínét. A felizzó és leváló anyag a gyakorlatban úgy viselkedett, mint egy rakétahajtómű: a műaszteroida óránként 250 kilométeres sebességgel repült az ellenkező irányba. Ez a gyorsvasutakra jellemző sebesség kozmikus értelemben nagyon lassú, de ha évekre előre látjuk a veszélyt, és időben cselekszünk, az eltérítéshez éppen elegendő lehet.
A kutatók egy 1 megatonnás termonukleáris bombával számoltak, ami szerintük elegendő lenne egy 4 kilométer átmérőjű aszteroida eltérítéséhez. A legnagyobb valaha kipróbált termonukleáris eszköz, a szovjet Cár-bomba ennél ötvenszer erősebb, 50 megatonnás volt.
Bár egy valódi nukleáris eltérítési kísérlet valószínűleg túl költséges lenne, ráadásul jelenleg a nemzetközi jog is tiltja, a kutatók most egy olyan listán dolgoznak, amelyben az ismert fenyegetést jelentő potenciális célpontokat és ezek eltérítési forgatókönyveit gyűjtik.