Egy eszköz, ami fejfedőként vagy sapkába integrálva 100 szót gépel le helyettünk percenként – avagy egy termékfejlesztés különös technikatörténeti kanyarokkal. Kérdés, hogy mekkora siker lett volna egy csinos fejpánt, amivel írni lehet…
A Metát még Facebooknak hívták, amikor 2017-ben bejelentették, hogy olyan eszköz fejlesztésébe fognak, amivel gondolat útján lehet gépelni. Friss beszámolóik szerint 2025-re végül sikerrel jártak, azonban az ehhez szükséges eszköz több millió dollárba kerül és laboratóriumhoz kötött. A dolog mégsem haszontalan.
A Facebook eredeti terve, hogy piaci forgalomba hozható, fejpántként vagy sapkába integrálva viselhető eszközt hozzanak létre, amivel percenként 100 szót gépelhet a felhasználó. Olyan megoldást szerettek volna, ami nem invazív módon, tehát a test felnyitása nélkül képes szenzorosan figyelni és értelmezni az agytevékenységet. (Elon Musk vállalkozása, a Neuralink például agyi implantátumokkal dolgozik, vagyis invazív.)
A terven a Kaliforniai Egyetem Eddie Chang agysebész vezette laborjával dolgoztak, de viszonylag hamar füstbe ment. A fejlesztését négy év után le is fújták, majd a Meta csuklóra szerelhető miográfiás érzékelőkkel folytatta a piacosítható, viselhető szenzorok utáni kutatást. Ezek utóbb okosórába építve kerültek volna piacra, de sorsuk kontrollerként nagyon a metaverzumhoz kötődött, így vele együtt kerültek lejtőre – az évek során közben ismét erősebb iránynak mutatkoztak a fejen hordható dolgok, immár okosszemüvegek formájában.
Chang laborja, ahol korábban mentálisan mozgatott kurzorokban, illetve képzelt kézírás dekódolásában gondolkodtak, a Meta váltása után elsőként a nem invazív elvárást ejtették, ugyanis volt egy önkéntesük, aki egy 16 évvel korábbi sztrók nyomán nem tudott beszélni, viszont rendelkezett az agytevékenysége figyelésére szolgáló beültetett elektródákkal. A kutatók olyan megoldást hoztak létre, amelyben egy gépi tanulórendszer beazonosította, hogy a férfi egy 50 szóból álló szókészlet melyik elemére gondol. Egy évnyi betanulás után a végeredmény percenként 15 szót dekódolt és mondott, amiből átlagosan három volt hibás.
Mark Zuckerbergék eközben a korábbi váltás ellenére továbbra is támogatták az agykutatást, mert azt a mesterséges intelligencia megvalósításához vezető fontos iránynak tekintik. A párizsi központú Brain&AI osztályuk Jean-Rémi King vezetésével mostanra váltotta valóra egykori célkitűzésüket, az agyi gépírást dekódoló fejlesztést.
A Brain2Qwerty nevű rendszerüket Baszkföldön 35 önkéntes bevonásával tanították be és tesztelték, és 32 százalékos hibaaránnyal tudta azonosítani a fejben gépelt szöveget. A technikai háttér továbbra is noninvazív volt, egy speciális magnetoenkefalográf, ami igazából egy elfordított és az alany feje fölé függesztett, az agy megfigyelésére specializált MRI-gép. Erről érdemes tudni, hogy a mágneses rezonanciás képalkotás a föld mágneses terénél ezermilliárdszor erősebb mágneses teret használ. Nemcsak a mágnesek súlya és a különleges hűtés teszi mozdíthatatlanná, hanem az is, hogy különleges, szigetelt helység nélkül az irgalmatlanul erős mágnesesség életveszélyes helyzeteket idézhet elő.
Ezt már csak egy dolog tetézi: ha az alany megmozdítja a fejét, mert akkor a gépelés beolvasása megszakad. King jelezte, hogy a kutatásukból
senki se számítson ilyen célú eladható termékre,
hiszen amit ők csinálnak, az az emberi intelligencia működésével kapcsolatos alapkutatás.
Ha mégis lesz termék, az valójában a sebészeti beavatkozást igénylő, könnyű és nagyon pontos, direkt az agyhoz kapcsolódó érzékelők irányából várható, amelyekkel ALS-es vagy paralízises betegeknek nyitnának lehetőségeket.
Az emberi lét szempontjából ezek a fejlesztések fontosabbak, de úgy tűnik, a Meta alapkutatásra költött pénze sem szállt el. King és kollégái két tudományos dolgozatot publikáltak, ezek közül csak az egyik szól az agyszkennelésből szöveget generáló rendszerről, a másikból kiderül, hogy mit tudtak meg a fejlesztés során az agy nyelvi működéséről.
A nyelv vált a mesterséges intelligencia alapjává. A kutatásunk fő célja megismerni a számítási elveket, amelyek az agyban vagy bármilyen más rendszerben ilyen képességekhez kellenek
– szögezte le King.
Egy billentyű leütése mögött egy teljes gondolkodási hierarchia áll: először a kontextusba illeszkedő mondat születik meg, az agy megtalálja a hozzá illő szavakat, amiket szótagokra, végül betűkre bont. Mindez persze ismerős, ugyanis a nyelvészet által elméletben leírt rendszert igazolja a gyakorlatban, de a Meta kutatói azt is ismerik, hogy hogyan kapcsolódnak a hierarchia egyes szintjei.
A nyelvi modellek, a ChatGPT és társai környékén nagyon erős most a verseny, a gépelő agy megismerése pedig komoly előny lehet egy mesterségesintelligencia-fejlesztésnél.