A hivatalos halfogási adatok hatszorosát foghatják ki azokkal az illegálisan kihelyezett hálókkal a Perzsa-öböl környékén élők, amiket a Google Earth segítségével fedeztek fel a Brit-Kolumbiai Egyetem kutatói.

A 2005-ös műholdfelvételek alapján az egyetem szakértői 1900 darab, fixen telepített hálót találtak az öböl partjainál, ezekkel nagyjából 31 ezer tonna halat foghattak ki. Az ENSZ adataiban, amit  a területet felügyelő hét ország jelentéseiből állítottak össze, ez a szám mindössze 5260 tonna. A kutatók egy most megjelent tanulmányban hívták fel a figyelmet lényeges különbségre.

A műholdfelvételeken látszik, hogy környéken élők a több ezer éves módszerek segítségével halásznak most is. A felépített, akár százméteres csapdarendszerek a vízszint árapály-jelenségből fakadó természetes változását használják ki, a magasabb vízálláskor a csapdába úszó halak egyszerűen nem tudnak visszaúszni, mikor a víz levonul. A rekesztő halászat az egyik legősibb halászati módszer, szinte minden civilizációban használták. „Most először vagyunk képesek megbecsülni azt, mekkora mennyiségű halat fognak ki így napjainkban” – mondta Dalal Al-Abdulrazzak, az egyetem halászati központjának „A minket körülvevő tenger” elnevezésű programjának Phd-hallgatója.

A tanulmány szerint a modern távérzékelési technológiák, mint például a most is használt műholdfelvételek az illegális halászat visszaszorítására is alkalmasak lennének. „A kutatás során rendszeresen láttuk, hogy a hivatalos halfogási adatok nem stimmelnek” – mondta Daniel Pauly, a projekt munkatársa és a tanulmány társszerzője. „A hivatalos szervek képtelenek valós adatokkal szolgálni, ezért muszáj alternatív megoldásokat keresni, ha igazából tudni akarjuk, mi történik a vizeinkben.”

A műholdképek elemzésére itthon is bőven lenne igény: a Balaton körüli nádasok állapotát, illetve a fakitermelés és -ültetés viszonyát is könnyedén, és a saját költségen végzett megfigyelésnél jóval olcsóbban lehet így elvégezni.