A Science Debate az USA-ban olyan hagyomány, aminek kihagyása komoly baki bármelyik megkérdezett részéről. Itthon még csak most először, de legalább hagyományteremtő jelleggel szegeztünk 13 plusz egy kérdést a hat legnagyobb pártnak, az első hét válasz elemzését korábban már megmutattuk, de még maradtak fontos témák. Annyira persze nem fontosak, hogy az MSZP vagy a Fidesz is megválaszolja őket, de ha érdekelte, mit gondolnak a sorsunkról döntő politikusok például a klímaváltozásról, az alternatív gyógymódokról, a védőoltásokról, vagy mondjuk arról a hatalmas adattömegről, amit a hétköznapi emberek életéről gyűjthetnek a cégek, olvasson tovább.

Ez a cikk nem a pártok válaszait idézi, hanem azt az összefoglalást és értékelést, amit az adott kérdéskörhöz kapcsolódó tudományokban jártas szakemberek írtak a kapott válaszok alapján. Ha a pontos válaszokat szeretné elolvasni, azokat is közzétettük: a Jobbik válaszait itt, a DK válaszait itt, az LMP válaszait itt, a PM válaszait pedig itt találja. Ha arra kíváncsi, mit írt a Fidesz és az MSZP, akkor ide vagy ide kattintson.

8. Oltások

 A legfontosabb megállapítás, ami leszűrhető a válaszokból, hogy valamennyi megkérdezett párt – noha a legkülönfélébb politikai nézeteket képviselik – egységesen áll ki nem csak a védőoltások szerepe, de a jelenlegi (kötelező) magyar védőoltási rendszer mellett is.

Abszolút árokbetemető kérdéshez érkeztünk, válaszaikban ugyanis minden megkérdezett párt kifejezetten rögzítette azt is, hogy a kötelezőség enyhítését elutasítják. Szinte minden párt kiemelte a védőoltások szerepét a fertőző betegségek elleni küzdelemben, és értéknek nevezte a jelenlegi hazai rendszert, az általa elért magas átoltottságot.

A DK külön is kifejtette véleményét a kérdésben foglalt etikai dilemmáról, leszögezve, hogy a fertőző betegségek esetében az oltás nem tekinthető egyszerűen egyéni szabadságjogok kérdésének, hiszen az oltatlanság mások egészségét is érinti. Érdekesség, hogy az Együtt-PM válaszából kiderül, hogy egyik választási vállalásuk a méhnyakrákok nagy részét okozó HPV törzsek elleni oltás ingyenessé tétele és oltási rendbe illesztése, ami a hírek szerint egybeesik a jelenlegi kormányzat ígéreteivel is (nem kötelező, de mindenkinek ingyen felajánlott formában).

A válaszok közül mindenképp kiemelendő a Jobbiké – írásuk simán elmenne egy rövidebbfajta ismeretterjesztő folyóiratban is. A gyógyszeripar valós visszásságaitól kezdve – mert természetesen ilyen is bőven van – a történeti áttekintésen át a nyájimmunitásig egy sor izgalmas kérdést érintenek. Külön kitértek az utóbbi idők legnagyobb botrányára, amikor egy Wakefield nevű csaló egy részben íróasztal mellett kitalált mérési adatokat tartalmazó kamu-cikkel megpróbálta az egyik oltásban megingatni a bizalmat, hogy helyette a sajátját árusíthassa, bónuszként még több százezer fontot is elrakva, amit a kérdéses oltás kapcsán pereskedő ügyvédektől kapott. (Bár a leírásukba egy apróbb pontatlanság csúszott: a csalás alanya az MMR-oltás volt.)

Egy másik tanulságos része a Jobbik válaszának az a pont, amelyben a manipuláció pszichológiájára térnek ki, megjegyezve, hogy bizonyos esetekben még a politikai attitűdökre is megpróbálnak apellálni a manipulátorok. Végeredményben nem csak a kötelezőség mellett állnak ki, de amellett is, hogy legextrémebb esetekben akár a hatósági intézkedések alkalmazása is indokolt.

9. Alternatív gyógymódok 

Az LMP sajnos nem tartotta elég fontosnak a kérdést, hogy megválaszolja, de a másik három párt válaszaiból bizonyos fokú konszenzus körvonalazódik. Hárompárti egyetértés van abban, hogy semmiképpen sem a hagyományosnak aposztrofált bizonyítékalapú nyugati medicina helyett kellene az alternatív gyógymódokat alkalmazni, hanem azokkal komplementer módon – a DK konkrétan feltételül szabná, hogy az alternatív gyógymódokat ajánlóknak tájékoztatni kell a betegeket, milyen hagyományos terápia mellett ajánlják saját módszerüket.

Abban viszont kevés támpontot adnak a pártok, hogy létezne-e más kritérium az alternatív gyógymódok és -szerek szabályozására. A Jobbik például a “évezredes hagyományokról” beszél, ami azért nem a hatékonyság legbiztosabb mértékegysége és biztos nem helyettesítője a valódi hatásvizsgálatoknak. Ennek valószínűleg ők is tudatában vannak, hiszen azt is írják, hogy az ellenőrizetlen gyógyszereket tiltanák és a többin is feltüntettetnék a potenciálisan veszélyes táplálék-kölcsönhatásokat, ugyanakkor nem beszélnek arról, miképpen képzelik a homeopátiás szerek és más alternatív tabletták bevizsgálását.

Hasonlóan egyszerre látszólag szigorú és ködös a PM, amely kifejezetten büntetné a hatástalan alternatív gyógymódokból hasznot húzókat, de nem beszél arról, hogy mit tekintene hatásosnak. Az alternatív terápiák esetében, az esetek elsöprő többségében egyszerű placebo hatást detektálunk, ezt ma már számos vizsgálat mutatja. Kérdés tehát, hogy a hatékonyság, a PM értelmezésében, placebo feletti hatást jelent-e – ami egy kifejezetten szigorú szabályozást jelentene -, vagy sem. A Jobbik tárgyalta egyedül a placebo tudatos alkalmazása körüli etikai dilemmákat, ugyanakkor tévesen tudják, hogy, ha egy placebóról a kezelt személy tudja, hogy placebo, az hatástalan marad – a jelenlegi konszenzus szerint továbbra is számottevő hatása lesz.

A legfrappánsabb lezáró gondolat, ami a párt paternalisztikus világszemléletét hivatott tükrözni, szintén a Jobbiké: „Általában véve ki kell iktatni a köztudatból azt a liberális elvet, mely szerint mindenkinek joga van hülyének lenni, és ebbe beledögleni. Nincs joga! Márcsak azért sem, mert a hülyeséget nem szabadon választjuk, ráadásul még a legokosabb ember sem mindig ismeri fel, hogy aktuálisan éppen hülyét csináltak belőle.”

10. Hulladékgazdálkodás

Az LMP és a PM egyetért abban, hogy az Orbán-kormány által meghozott változtatások hatására a szemétgazdálkodás drágább és kevésbé hatékony lett, a DK emelné a normál szemétszállítás költségeit, hogy megtérüljön az ingyenes szelektív hulladékgyűjtés költsége, a Jobbik viszont kötelezővé tenné a szelektív hulladékgyűjtést, és felszámolná a piaci alapon működő szemétgazdálkodást.

A DK hulladékkezelési politikája egyszerű, mint az egyszeregy: a polgárokat kell érdekeltté tenni az újrahasznosítás előfeltételét jelentő szelektív gyűjtésben, de az ingyenesen, vagy éppenséggel pénzért átvett szelektív és komposztálható hulladékért cserébe emelni kell a normál szemétgyűjtés és –szállítás költségeit. A hulladékgazdálkodás többi részével nem foglalkoznak.

Az LMP hulladékkezelést illető programjának középpontjában egy szektorsemleges szabályozás létrehozása áll, valamint visszahoznák a kötelező visszaváltást az egyutas és a termékdíjas hulladékok esetében.

A PM hulladékgazdálkodási javaslatai racionálisak és előremutatóak: piac átrendezésének megállításának megakadályozására, a szemléletváltásra, a hulladékmegelőzésre, a csomagolóanyagok visszaváltásának bevezetésére és a hatósági ellenőrzési rendszer kapacitásának növelésére fókuszálnak.

A négy párt közül szinte csak a Jobbiknak van konkrét, széleskörű hulladékkezelési stratégiája. Először is általánossá és kötelezővé tennék a szelektív hulladékgyűjtést. Ez alapvetően jó ötlet, bár a büntetés nem a legjobb ösztönző erő ennek megvalósítására. A részletes kidolgozott programjuk amúgy sok racionális elemet is tartalmaz, ami az Európai Unió 7. keretprogramjában is szerepel. Ilyen például a hulladék keletkezésének megakadályozása, amit beszerzések támogatásával illetve a megújuló-lebomló csomagolóanyagok adócsökkentésével tervezik elősegíteni. A racionálisan nem hasznosítható hulladék egy részét hulladékégetőkben égetnék el, a felszabaduló hőt fűtési célokra hasznosítanák. Ami viszont meghökkentő, az az, hogy szerintük Magyarország lemaradása a hulladék-gazdálkodás területén a piaci alapon működő hulladékkezelésnek köszönhető. (A termék- és betétdíjak bevételéből kiépíteni tervezett állami hulladék-felhasználási iparággal két legyet is szeretnének ütni egy csapásra: álláslehetőségeket is biztosítanának és felvirágoztatnák a hulladékkezelést.) Egy EU-s trendeket összefoglaló tanulmány szerint azonban nincs kimutatható különbség a magán kézben levő illetve az állam által üzemeltetett szemétkezelés hatékonyságában.

11. Természetvédelem, hal- és vadgazdálkodás

A természetvédelem valamint a hal- és vadgazdálkodás kapcsán a DK az őshonos fajok védelmére génbankot hozna létre, a Jobbik horgászparadicsommá tudná változtatni Magyarországot, az LMP és a PM pedig a nemzeti parkok tulajdonába és kezelése alá helyezné a természetvédelmi területeket.

A DK az őshonos fajok védelmére génbankot hozna létre, és a klímaváltozás esetleges következményeként bevándorló ínvazív fajokat humánusan ugyan, de irtaná. Hangsúlyozzák a zöldfolyosók kiépítésének, karbantartásának fontosságát – ezek biztosítják az elszigetelt természetes élőhelyek összeköttetését, az élőlények területek közötti mozgását. Az ínvazív fajok irtása és zöldfolyosók kiépítése egyébként (természetesen sok más programpont között) szerepel a Vidékfejlesztési Minisztérium 2013 októberében megfogalmazott az uniós Natura 2000 megállapodás 2014-2020 közötti időtartamra szóló tervezetében. A DK az ellenőrzés szigorítását hangsúlyozza az orvhalászat kezelésére, valamint engedélyezné a természetvédelmi területek hagyományos, ökológiai gazdálkodással történő hasznosítását, ami megfelel az EUs természetvédelmi direktíváknak.

Az LMP és a PM hasonlóan vélekednek a témáról, szerintük a természetvédelmi területek kezelésének, és minél nagyobb mértékben a tulajdonlásának is a nemzeti parkoknál kell lennie, a hasznosításnak pedig elsődlegesen a természetvédelmi célok teljesülését kell szolgálnia.

A PM a hatósági kontroll kiépítése mellett olyan támogatási és kártalanítási rendszert dolgozna ki, amely kompenzálná a természetmegőrzésből fakadó esetleges károkat.

A Jobbik nemzetközi példákra hagyatkozva hozná létre a természetvédelmi területeken a természetvédelmi célokat is szem előtt tartó fenntartható gazdálkodást. A halgazdálkodásról elég negatív a véleményük, szerintük csak egy-egy védett halfaj mesterséges szaporításáról és telepítéséről beszélhetünk ma Magyarországon, pedig „a ma már védett fajok állományának stabilizálása és az egész ország horgászparadicsommá alakítása – némi kormányzati akarattal – gyorsan megoldható” lenne. Ehhez a következő a megoldási javaslatuk: a folyók egyre magasabb gátakkal történő szabályzása helyett a nagyvizeket tározókba vagy árterekre kéne engedni, és a halak ivóhelyeket helyreállítani. A Jobbik mindemellett a vadgazdálkodásra, mint egy évente 20 milliárd forintot termelő ágazatra tekint, amely a vadállomány természetes egyensúlyának fenntartásához szükséges (jogosan), de szerintük szükség van egy új és korszerű vadászati törvényre, ugyanis: „Minden tisztességes érintett számára fontos, hogy tisztább kép és egyértelműbb jogi környezet alakuljon ki a vad körül Magyarországon.”

12. Fenntartható fejlődési modell

A Jobbik számára a fenntartható fejlődés szigorúan csak gazdasági fogalom, a DK a tiszta erőforrások felé fordulna, az LMP és a PM pedig részletes gazdasági, természetvédelmi és városigazgatási terveket dolgozott ki a témával kapcsolatban.

A kérdés kapcsán a Jobbik az államadósság leírásának, illetve törlesztésének fontosságát fejtegeti, valamint a kamatlábak alacsonyan tartását és a korrupció visszaszorítását tartja fontosnak. Annak ellenére, hogy ez utóbbi minden vitán felül fontos kérdés, egyértelmű, hogy a párt a fenntartható fejlődésnek kizárólag csak a gazdaságpolitikai vetületére koncentrál, pedig e téma ennél sokkal többet takar.

A DK számára a fenntartható fejlődéshez “a környezetvédelem, a természetvédelem és az ezekkel szorosan összefüggő ipari-, energetikai-, vízügyi- és agrárpolitika” fogalma kapcsolódik (teljesen korrektül), ám ennek ellenére nem sok konkrétumot hoztak tudtunkra azzal kapcsolatban, hogy pártjuk hogyan is képzeli el a fenntartható fejlődést megvalósulását. Pár szót ejtenek a szennyező technológiákról és a tiszta energiaforrásokról, de hogy pontosan mit is értenek ezek alatt, már nem derül ki.

Velük ellentétben az LMP és a PM fenntartható fejlődéssel kapcsolatos stratégiája igencsak részletes és a téma minden ágára kiterjed. Mindkét párt gazdaságpolitikájában kulcsszerepet kap a közösségi és fenntartható gazdasági fejlesztés. Az LMP mindezt a közösségi munka- és életkörülmények javításával igyekszik elérni, valamint a helyi adottságokra és szellemi közösségekre építő kreatív iparágak erősítésével. A munkahelyteremtés mellett hangsúlyt fektetnének az új termékek, technológiák és eljárások kutatására, fejlesztésére és elterjesztésére, valamint az oktatáspolitikára. „Mivel úgy látjuk, hogy az ország fenntartható fejlődésének alapja az egészséges, jól képzett és motivált munkaerő, vagyis a humán tőkébe való beruházás: kétszeresére növelnénk az oktatásra fordítható pénzösszeget.” Mindezeken kívül programjuk még kiterjed a lakhatási és mobilitási problémákra adható válaszokra, valamint a közösségi közlekedésre is.

A PM elképzelése Magyarország jövőjéről igencsak hasonló. „Meggyőződésünk, hogy Magyarország csak akkor lehet sikeres, ha a társadalmi, a gazdasági és a környezeti szempontok összehangolásával fenntartható fejlődési modellt tud megvalósítani.” A lebilincselő részletekbe menő fenntartható fejlődési stratégiájuk érinti ezen kívül az energiahatékonyságot, a klímaváltozás elleni küzdelmet, a hulladékkezelést, a vasúti és közúti közlekedést, külön kitérve a kerékpáros közlekedést elősegítő intézkedésekre, a közétkeztetésre és természetvédelemre is.

13. Pazarlásstop!

Kétségkívül a Jobbik fektette a legtöbb energiát az energetika kérdéskörének kifejtésébe: másfélszer annyi karaktert öltek a téma megvitatásába, mint a másik három válaszadó párt összesen. Persze nem mindegy, mekkora a hatásfok. Lássuk!

A PM nem is taglalja részletesebben a kérdést. A PM-et kivéve minden párt nevesíti az energiahatékonyságot javító programok beindításának szükségességét: Az LMP ezek révén 1000 PJ/év körüli szinten stabilizálná az energiafelhasználást, a DK pedig félmillió otthont szigetelne uniós pénzből. A Jobbik nem kér (közvetlenül) az EU-ból. Ők abban látnák a megoldást, ha a távfűtő és az energiaszolgáltató társaságok (újra) állami kézben lennének. 

A Jobbik az egyetlen, amely név szerint említi a közlekedést is, mint energiafelhasználó ágazatot. Elképzeléseik szerint a kis fogyasztású és szennyezőanyag-kibocsátású autókat kell előnyben részesítenünk, a teherforgalmat pedig, amennyire lehet, vasúton, illetve a Dunán bonyolítani.

Az energiaforrások tekintetében Paks jelenti a választóvonalat a pártok között. Meglepő lenne, ha az LMP és a PM eltérő véleményen lennének az atomenergia kérdésében. Mindkét párt szerint a megújulók részarányának növelésével kiválthatók lesznek a jövőben a régi paksi blokkok. Ugyan direkt utalást nem találni a hozzánk eljuttatott anyagokban, de vélelmezhető, hogy új blokkokkal egyáltalán nem is számol a két párt.

Paks-kérdésben a Jobbik képviseli az ellentétes pólust. “A paksi atomerőmű bővítésének valós alternatívája nincsen, azt nélkülözhetetlennek tartjuk” – áll a nyilatkozatukban.

A DK atomálláspontja egy deklarált talán. Egyelőre várakozó álláspontot foglalnak el, de azt ígérik, négy-öt év múlva (értsd, a következő választások környékén) döntenek. 

Szél, nap és geotermikus: a szavak, amelyek minden párt anyagából visszaköszönnek. A PM, az LMP és a Jobbik a biomassza és biogáz felhasználásának erősítését is szem előtt tartja. A Jobbik ezzel kapcsolatban viszont kiemeli, hogy legfeljebb akkor tartja szerencsésnek a mezőgazdasági biomassza felhasználását, ha az másra nem alkalmas. Egyébként kommunális hulladékot tüzelne a fűtőművekben. 

Nem kételkedhetünk abban, hogy a pártok a hozzánk eljuttatott válaszaikat alapos elemzéseikre hivatkozva fogalmazták meg. Ennek a munkának a legkézzelfoghatóbb nyomai azonban a Jobbiknál lelhetők fel. 

Ők nem elégedtek meg az energetikai slágertémák említésszerű bedobásával. Szinte minden esetben gazdaságossági, környezetvédelmi, és olykor szociális összefüggésekre is utaltak az egyes szegmensek elemzése során.

Például, amíg a DK szerint azért kell geotermikus energiát használnunk, mert abban Magyarország gazdag, addig a Jobbik a felhasználás módját is kifejti (épületek, kertészeti termesztőberendezések fűtése) – indokolással együtt (villamosenergia-termelésre való alkalmatlanság a hőforrások mélysége és fizikai paraméterei alapján nem rentábilis). Ezen túlmenően – zöld pártokat zavarba ejtő módon – kitérnek a termálvíz visszasajtolásának fontosságára is.

A Jobbik az egyetlen válaszadó párt, amely említi a szén-dioxid kvóták kérdését. Eladás helyett inkább hazai szén-alapú erőművek működtetéséhez használná fel. A szenet pedig újranyitandó bányáink biztosíthatnák elképzeléseik szerint. Hosszútávú stratégiaként ők is visszafognák a fosszilis alapú energiát. Ehhez azonban először szivattyús-tározós erőműveket kell kiépíteni, amelyekkel a megújulókra alapuló erőművek ingadozó teljesítménye egyenlíthető ki.

+1 Az adatnyilvánosság közérdek

Az Open Data kezdeményezés olyan, mintha a nyílt forráskódú megközelítést alkalmaznánk az állami szerveknél meglévő adatvagyonra. Az állam által kezelt alapadatok nyíltsága azt jelenti, hogy az adatbázisok online formában, szabadon és hatékonyan kereshetően állnak bárki rendelkezésére, az adatok bármely célra történő újrafelhasználásának pedig sem technikai (pl. exportálási korlátozások, fájlformátum), sem jogi akadályai (pl. üzleti titok, szerzői jog) nincsenek. Kifejezetten cél tehát, hogy amit az adófizetők pénzéből létrehoztak, azt a polgárok vagy magáncégek fel is tudják használni, és a nyers adatokból elemzések vagy hozzáadott értékkel bíró új szolgáltatások jöjjenek létre.

Magyarországon ehhez képest van kötelező online közzététel, de ez egy szűk adatkörre (jobbára a legfontosabb szervezeti és gazdálkodási adatokra) terjed csak ki, nem hogy az amerikai data.gov-hoz, a brit data.gov.uk-hoz vagy éppen az észt opendata.ee-hez hasonló egységes hozzáférési felület nincs hozzá, de egységes formai követelmények sem, nem utolsó sorban pedig sokszor végre se nagyon hajtják. Ráadásul a hiteles jogszabályszövegektől a meteorológiai adatokon és a földhivatali alaptérképeken át a cégadatokig számos olyan, komoly piaci értékkel bíró adatbázis van, amelyeket nem hogy ingyen nem akar adni az állam, hanem ezek értékesítéséből tartja fenn az azokat szolgáltató állami szerveket.

Ebben a keretben kell értelmezni a pártok válaszait arra a kérdésre, hogy támogatnának-e egy magyar Open Data kezdeményezést. A DK, a Jobbik, az LMP és a PM támogatóan válaszolt, az utóbbi három párt ráadásul olyan konkrét javaslatait is megjelölte, amelyek igazolják, hogy legalább nagy vonalakban valóban tisztában vannak azzal, hogy ez mit jelentene. A Jobbik és az LMP is egy kereshető, átfogó központi adatbázist szeretne, amelyben a Jobbik a fejlesztési döntések értékelés szempontjainak, az LMP pedig az számvevőszéki és a KEHI-jelentések, valamint a közbeszerzési információk teljes nyilvánosságát emeli ki. A PM központi adatbázist csak a közbeszerzési adatokról ígér (igaz, itt a szerződéseknél a közzétételt érvényességi feltétellé is tennék). A Jobbik és a PM emellett az üzleti titkot is tovább korlátozná az állami szervekkel kötött szerződéseknél, bár azt nem írják, hogy pontosan milyen mértékben.

Az ellenzékben szimpátia övezi tehát az Open Data megközelítést, de egységes online platform mellett csak olyan pártok köteleződtek kifejezetten el, amelyeknek nincs kormányzati múltjuk. A legfontosabb, bár nem meglepő eredmény az, hogy csak Fidesz és az MSZP nem válaszolt a kérdésre. Ha ugyanis bármelyikük szeretne ilyet, akkor az még akkor is létezne már, ha pár fontos adatbázis esetében több kellene hozzá, mint a jóakarat.