A kérdés meredek, a Paksi Atomerőművet is ellenőrző Országos Atomenergia Hivatal (OAH) azonban jelezte, hogy szükség esetén elrendeli a létesítmény „emelt szintű fizikai védelmét” az orosz–ukrán háború árnyékában. De mit jelent az emelt szintű fizikai védelem? Megkérdeztük a szakértőt.
Az erőszak leállítására szólított fel a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, az OAH pedig emelt szintű fizikai védelmet helyezett kilátásba, miközben az orosz haderő elfoglalta és ellenőrzése alatt tartja a csernobili atomerőművet és Európa legnagyobbját, a zaporizzsjai atomerőművet. Lövések is eldördültek, tűz is kiütött, a gamma-sugárzási szint pedig (Csernobilban) megemelkedett. Igaz, nem megsérült radioaktív fűtőelem-tárolók miatt, hanem a katonaság által felkavart, még mindig sugárszennyezett por okozott nagyobb dózist. Megszakadt Csernobil áramellátása is, ami a radioaktív anyag hűtése miatt aggodalomra ad okot.
Forr most a levegő az atomerőművek körül. De valójában mit jelent az emelt szintű fizikai védelem?
„A Paksi Atomerőmű kiemelt, stratégiai létesítmény, ezért állandó fegyveres biztonsági őrség védi, háborús helyzet, terrorveszély vagy más fenyegetettség esetén azonban elrendelhetik az emelt szintű fizikai védelmet, amikor már állami rendvédelmi szervek (rendőrség, katonaság, légvédelem, kibervédelem) is támogatást nyújtanak” – mondta az Indexnek Szieberth Máté, a Budapesti Műszaki Egyetem Nukleáris Technika Tanszékének tanszékvezető docense.
Azonnali szigorító intézkedéseket vezetnek be, amelynek részleteit a Fizikai Védelmi Terv tartalmazza.
Ezek azonban, érthető okokból, minősített (titkosszolgálati) információk.
„A Műszaki Egyetemen működő tanreaktor védelmi tervébe talán belenézhetnék, a paksiba biztosan nem.” Ám nyilván a fenyegetés mértéke határozza meg a lépéseket.
Az viszont biztos, hogy nemcsak üzemzavar, hanem támadás esetén is leállítják a reaktorblokkokat, ahogy tették azt az összessel most a zaporizzsjai atomerőműben is (a csernobili erőmű összes blokkját már 2000-ben leállították. Radioaktív hulladékokat azonban tárolnak még a területen).
Magát a láncreakciót azonnal meg lehet szakítani, azonban a keletkezett radioaktív anyagok bomlásából még további hő szabadul fel, ami kezdetben a reaktor teljesítményének körülbelül hét százaléka, de egy nap után már csökkenni kezd, ám még évek múltán is termelődik valamennyi. Ezért is kell még a kiégett üzemanyagokat is hűteni.
Hogy mi történne egy háborús attak esetén, nem lehet megmondani. Az atomerőműket ugyanis, így a paksit is, békebeli vészhelyzetekre készítik fel, idegen ország fegyveres támadásának elhárítására nem. Amúgy nemzetközi egyezmények tiltják a nukleáris létesítmények támadását. Sőt, még polgári járatok sem repülhetnek felettük, még békeidőben sem. Legutóbb a délszláv háborúban, 1991-ben volt arra példa, hogy szerb MiG harci gépek többször fenyegetően átrepültek a szlovéniai Krsko Atomerőmű felett.
A reaktorok aktív zónáját 15 centiméter vastag falú, a légköri nyomás 120-szorosát kibíró acél reaktortartályok védik, amelyeket masszív vasbeton szerkezetek vesznek körül. Ha a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok tárolóit felrobbantanák, legfeljebb pár száz méteres körzetben szóródna szét az anyag. De még egy nagyobb detonáció is legfeljebb lokális szennyezést okozna. Nem lehetne összehasonlítani az 1986-os csernobili balesettel, amikor megnyílt a felrobbant reaktorblokk felett a tetőzet, és az összeolvadt zóna és a lángoló grafit hőjétől hajtva a magasba szállt az erősen sugárzó anyag, beterítve fél Európát.
A szakértő szerint egyébként is értelmetlen atomerőművet támadni. Az okozott kár szó szerint visszaszállhat a támadóra.
(Borítókép: A Paksi Atomerőmű 2021. szeptember 10-én. Fotó: Kiss Dániel / MTI)