Egy nemrég megjelent könyv szerint a női sorozatgyilkosoknak sokkal kifinomultabb eszközeik vannak a gyilkolásra, ahogy általánosságban az is elmondható róluk, hogy a döntő többségük ápolónőként dolgozik – így pontosan tudják, egyes gyógyszerek milyen hatással vannak az emberi szervezetre.
A hatóságoknak hála már sok sorozatgyilkos kilétére derülhetett fény, azonban többük történetét csak a róluk készített sorozatoknak köszönhetően ismerhette meg a világ. Az efféle hátborzongató eseteket feldolgozó szériák a virágkorukat élik, elég csak megemlíteni az elmúlt évben sikert sikerre halmozó Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori című, Netflixen megjelent sorozatot, de hasonlóképp dolgozták fel már Ted Bundy, a zodiákus gyilkos, John Wayne Gacy és az Éjszakai Lopakodó néven elhíresült Richard Ramirez rémtetteit is egy-egy produkcióban.
Ha sorozatgyilkosról van szó, ugyan a legtöbbeknek egyből egy férfi jut eszébe, viszont a nők között is találni szép számban hasonló hajlammal rendelkezőket. Egykor Magyarországon szedte áldozatait például Papp Erzsébet, azaz Holhos Jánosné, a nikotinos gyilkos; Elek Margit, a beléndekes asszony, illetve Gerzsány Mária, a kisteleki méregkeverő. A gyilkolási módszerük igen megegyező volt, mivel mindannyian valamiféle gyógyszerrel, méreggel igyekeztek eltenni láb alól áldozataikat.
Efféle halálesetek pedig nemcsak hazánkban, hanem külföldön is megtörténtek már. A több mint 31 személy megölésével vádolt Jane Toppan például ápolónőként fecskendezett különböző szereket halálos dózisban a betegekbe pusztán kísérletezés gyanánt, továbbá olyan esetek is előfordultak, hogy egy nő csak férfiakat és gyerekeket, vagy épp kizárólag időseket ölt meg – ahogy Belle Gunness, Amy Archer-Gilligan, Amelia Dyer és Juana Barrazza. Arra a kérdésre viszont, hogy véletlen lenne-e a hasonlóság a női sorozatgyilkosok öldöklési módszerei között, egy nemrég megjelent könyv, a dr. Marissa A. Harrison által jegyzett Just As Deadly: The Psychology of Female Serial Killers adhat választ.
A szerző a kötetben arra próbált magyarázatot találni az eddigi gyilkosságokat elemezve, hogy milyen indíttatásból és miféle eszközökkel ölhetik meg áldozatukat az Egyesült Államokban mészárló női sorozatgyilkosok. A kutatásai során rájött, hogy a többségük, pontosabban 39 százalékuk, az egészségügyben dolgozhat – többnyire ápolónőként –, átlagos intelligenciával rendelkezhetnek, műveltek és az áldozataik pénzére utazhatnak. Megállapítása szerint a nők nagyobb valószínűséggel célozzák meg a kiszolgáltatottabbakat, beleértve az időseket, a betegeket és a gyermekeket.
Mint arra a könyvben kitér, nemigen végeztek eddig olyan átfogó kutatást, ami a női sorozatgyilkosokra koncentrált volna, viszont ez elmondása szerint főleg azzal hozható összefüggésbe, hogy a gyengébbik nemről azt gondolják, gondoskodóbbak. A kötetben ugyanakkor megfogalmazta, ez téves felfogás, mivel annak ellenére, hogy alapvető esetben a férfiak és a nők viselkedése eltér, még nem zárható ki, hogy ők ne lehetnének képesek ilyen gaztettekre.
A nők esetében a leggyakoribb ok az anyagi haszonszerzés, míg a férfiaknál ez gyakran szexuális töltetű. A gyilkosság módszerei is különböznek. A nők elsődleges eszköze a méreg, míg a férfiaké a fojtogatás
– fejtette ki dr. Marissa A. Harrison.
A szakember kiemelte, a női sorozatgyilkosok esetében, akik az egészségügyben dolgoznak, fennáll az a veszély, hogy mivel napi szinten találkoznak gyógyszerekkel, nyugtatókkal és olyan szerekkel, amelyek halálosak lehetnek az emberi szervezetre, végül ezen orvosságok eszközökké is válhatnak, hogy szándékosan vessenek velük véget a betegek életének. Ahogy megjegyezte a könyvben, a férfiaknál az mondható el általánosságban, hogy középiskolát végeztek vagy még annál is alacsonyabb végzettségűek, míg a sorozatgyilkos nők nagyobb valószínűséggel műveltek, gyengédek, és nyúlnak kifinomultabb módszerekhez.
Dr. Marissa A. Harrison álláspontja szerint a hölgyek főleg arra ügyelnek, hogy a halálesetek minél természetesebbnek tűnjenek, így gyakran fordul elő az, hogy megússzák a gyilkosságokat. Abban azonban párhuzamot tudott vonni a nők és a férfiak között, hogy az elszenvedett bántalmazások és a trauma hozzájárulhat deviáns viselkedésükhöz. Bizonyos mentális betegségek ugyanis kifejezetten gyakoriak a sorozatgyilkosok körében, nemtől függetlenül, és a legtöbbük a nyugati, művelt, gazdag és demokratikus szemléletű kultúrákból kerül ki. Ahogy a szakértő kifejtette, bízik abban, hogy a kutatással felhívhatja a figyelmet ezen mentális betegségekre, így a potenciális gyilkosok időben segítséget kaphatnak, emberéleteket megmentve ezzel.