A közel 200 ezer pókfajból csak kétszáz rendelkezik olyan méreggel, ami veszélyes az emberre. A hazánkban található pókok közül a lakásban leginkább hat fajta fordul elő, ezek hasznosak és ártalmatlanok, ne bántsuk őket!
A pókok pechje, hogy az ember esztétikai szintjének nem felelnek meg: a soklábú élőlényeket nem vonzónak, hanem visszataszítónak és félelmetesnek tartjuk. Gondoljunk a Stranger Things csápos, rémisztő lényeire! Szegény pókok, hiába hasznosak, és egy-két faj kivételével csak a légynek ártanának, megvetjük őket, menekülünk előlük, és igyekszünk megszabadulni tőlük. Pedig jó az öreg – és a pók – a háznál! De ha mégsem tudjuk legyőzni pókundorunk, akkor inkább fogjuk meg, és dobjuk ki a lakásból.
Hazánkban mintegy 800 pókfaj él, de ebből csupán 10-12 az, amelyekkel a lakásban is találkozhatunk. A legkisebbek alig 1 milliméteresek, a legnagyobb a madárpók, ami körülbelül 13 centiméter. Vannak olyan nyolclábúak, amik feromonokkal vadásznak táplálékukra, mások a hálójukat vetik be.
A pókok nem akarnak belemászni a szánkba, az orrunkba, a fülünkbe, és megcsípni se. Igazából nincs tervük és szándékuk velünk, életük filmjében mi nem is szerepelünk addig, amíg bele nem avatkozunk a forgatókönyvbe. A pók csak elüldögél a sarokban, békésen, elmélkedve, zsákmányra várva, és csak akkor támad, ha megbolygatjuk életterét.
Kalandvágyóbb pókok utazásra is adhatják a fejüket, két keresztespók, Arabella és Anita 1973-ban a világűrben is járt a Skylab 3 küldetése során, mikor egy amerikai diák javaslatára azt vizsgálták, hogyan fonnak hálót a pókok súlytalanságban. Ránézésre ugyanolyan hálókat szőttek, de a selyem finomabb volt, mint a Földön, és eltérő vastagságú.
Itthon hatféle pókkal találkozhatunk otthonunkban. Ezek a házi zugpók, üvegházi törpepók, faggyúpók, házi kaszáspók, a koronás keresztespók és a kis hangyautánzó pók. Szerencsére egyik faj sem veszélyes.
A két centiméteres, romantikus házi zugpók hímje egész életében nőstények felkutatásán dolgozik, mindene a szerelem. Szívesen bújik el az ember szeme elől, de ha nem hagyják, támad, azonban még ekkor sem veszélyes. A fürdőszoba az üvegházi törpepók territóriuma, hálójában boldog családként él együtt a hím és a nőstény, majdnem 3 centiméteres, és nem támad.
A faggyúpókok külseje lehet a legfélelmetesebb, de csak 1,5 centiméterre nőnek meg, így könnyen elbújnak a sötétebb zugokban, nem veszélyesek, csak csúnyák. A házi kaszáspók döbbenet, de alig egy centiméteres, csak hosszú lábai miatt gondoljuk nagyobbnak. Többféle színben játszhat, a nőstények általában izgalmas szürkék. Nem veszélyesek, csak elhullott növényi részekkel és állati maradványokkal táplálkoznak.
A koronás keresztespók a legnagyobb itthoni pókfaj, kint és bent is otthon érzi magát, maximum 2 centiméteresre nőhet, a hímek még ekkorára sem. Kis hangyautánzó pókkal is találkozhattunk már a lakásban, ha jó a szemünk (mert csak 3-4 milliméteresek), megtévesztően hasonlítanak egy hangyára a mozgásuk és kamuflázs külsejük miatt – ezzel védik magukat, és jobban tudnak hangya módra vadászni.
A házba tévedő pókok általában nem agresszívak, sőt hasznosak, például megeszik az egyéb élősködőket, legyeket, szúnyogokat – vagy akár más pókokat is. Általános ragadozók, mindenkit elfogyasztanának, aki keresztezi az útjukat, ami jó hír, mert például a betegségeket hordozó rovarokat is.
Egy pók megölése nemcsak kegyetlen, bár véresnek nem nevezhető (mivel a pókoknak nincs vérük) gyilkosság, hanem egy fontos vadász eltávolítása is a háztartásból. Főleg kártevőkkel és betegségeket hordozó rovarokkal, szúnyogokkal és legyekkel táplálkoznak. Afrikában egyes ugrópókok a vérrel teli moszkitókat fogyasztják előszeretettel, és így meggátolják a veszélyes fertőzések terjedését.
Az itthoni pókfajok több kártevőt, rovart levadásznak, akár a csótányt is, vagy a szennyeződéseket hordozó legyeket, poloskákat.
(Borítókép: Getty Images)