Ahogy a tanulmány szerzői írják, szupermasszív fekete lyukak bújnak meg a legtöbb nagy galaxis, például Tejútrendszerünk középpontjában, és ezek a titokzatos sötét óriások gyakran csak az általuk létrehozott égi tűzijátékkal árulják el jelenlétüket, miközben hatalmas mennyiségű gázt és port nyelnek el gazdagalaxisukból. Hogyan menekülnek el galaktikus gazdájuktól, és hogyan lehet őket látni, amikor egyáltalán nem bocsátanak ki fényt?

Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban

Az elmúlt évtizedben a csillagászoknak csak néhány szökevényt sikerült azonosítaniuk, ezek sötéten sodródtak az intergalaktikus mélységekben. Mint az Index is megírta, az új fekete lyukat véletlenül fedezték fel, amikor először jelent meg halvány csíkként a Hubble űrteleszkóp képernyőjén. Pieter van Dokkum, a tanulmány vezető szerzője, a Yale Egyetem csillagásza azt mondta, a hawaii Mauna Keán található obszervatóriumban végzett további megfigyelések azt mutatták, hogy a csík fiatal kék csillagok folyama, amely 200 ezer fényéven nyúlik át.

Ez a csillagáram a döntő bizonyíték, mondja van Dokkum. Feltehetően egyfajta kozmikus kondenzútról van szó, amely gázból keletkezett, és amit a rátörő fekete lyuk csillagokká sűrített. 

Boldog Ádámot, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont kutatóját, a Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagászát arról kérdeztük, vajon honnan érkezett a fekete lyuk, és hová tart.

Egy névtelen galaxisból indult, ami 7,5 milliárd fényévre van tőlünk, és egy galaxis-összeolvadás miatt repülhetett ki. Hogy merre megy konkrétan, az nem fontos, mert az biztos, hogy távolodik, és mindig a vonzás felé tart, ahogy a mi galaxisunk is. 

A fekete lyuk körülbelül 1600 kilométer per másodperces sebességgel megy át az űrön, ez a rohanás utal arra, hogy fekete lyuk, de ahogy Maria Luísa Buzzo, a tanulmány társszerzője, az ausztrál Swinburne University of Technology kutatója mondja:

Sokkal több adatra van szükség ennek a hipotézisnek a pontos meghatározásához. Látni kell a gravitációs hatásait.

A csillagászok régóta tudják, hogy a nagy galaxisok kisebb galaxisok ütközéséből és egyesüléséből is kinőhetnek. Az óriásgalaxisok egyesülhetnek, így a középpontjukban lévő fekete lyukak közel kerülnek egymáshoz.

Galaxisfejlődés

Ahogy Boldog Ádám elmondja, ezt a fekete lyukat véletlenül észlelték, de galaxisok gyakran olvadnak össze, csak nehéz őket kiszúrni, maximum a környezet megváltozásából lehet. És hogy mi haszna lehet ebből a felfedezésből a csillagászoknak?

„Főleg a galaxisok evolúcióját tudjuk vizsgálni, a csillagkeletkezéseket” – mondja Boldog Ádám, hozzátéve, hogy a felfedezéshez kapcsolódik még egy érdekesség:

Egy fényes gócpontot is észleltek a messzi galaxis másik oldalán, vagyis lehet, hogy másik két fekete lyuk is elhagyhatta a rendszert, amik közül egy vagy mindkettő a galaxis túlsó oldalára repülhetett. De ez olyan ritka, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez történt, csupán egy különös, még nem bizonyított hipotézis.

Több mint 50 évvel ezelőtt már azt feltételezték a csillagászok, hogy a fekete lyukak időnként kimozdulnak a centrumból, és akár teljesen ki is lökődhetnek a galaxisokból. A mostani felfedezés megerősíti ezt az elképzelést, és rávilágít, hogy mi történik, amikor az univerzum legcsodálatosabb objektumai találkoznak. Két évvel ezelőtt a NASA szuperszámítógépe egy animációval ábrázolta két fekete lyuk találkozását. 

Mikor gravitációs forgásba lendülnek, és egy harmadik is csatlakozik hozzájuk, egy kilökődik, és elhagyja a befogadó galaxist. Ahogy ez a most észlelt fekete lyukkal is történhetett.

Az, hogy a szupermasszív fekete lyukak pontosan hogyan érik el az intergalaktikus teret, jelentős hatással lehet az általuk hátrahagyott gazdagalaxisokra. Például a fekete lyukak elnyomhatják – vagy elősegíthetik – a csillagkeletkezéseket. Ez a legutóbbi felfedezés arra enged következtetni, hogy léteznek más hasonló szököttek is, amiket még nem észleltek, és felfedezésre várnak.

(Borítókép: Photo 12 / Universal Images Group / Getty Images)