Miután fejbe lőtték, soha nem aludt el
Írják be a Google-be, hogy alváshiány, és kapnak több tízezer találatot. Ha ezeknek csak az 1 százalékát olvassák át, akkor is biztosan belefutnak néhány, a kialvatlanság veszélyeit soroló listába. Röviden: ha nem alszunk eleget, rosszabbul fogunk teljesíteni, ingerültebbek leszünk, szívrohamot kapunk, elromlunk, tönkremegyünk, meghalunk.
De mit csináljon az, aki egy agysérülés miatt képtelen elaludni?
Egy ausztrál újság, a West Australian száz éve írta meg Kern Pál (Paul Kern), a magyar kormány tisztjének történetét. Kern a keleti fronton szolgált, amikor 1915-ben egy orosz katona rálőtt: a lövedék a fején találta el. Az eszméletlen Kernt a lembergi kórházba szállították; itt tért magához, mielőtt visszaszállították Budapestre.
A lövedék Kern frontális lebenyén okozott sérülést. A kor legjobb budapesti agysebészei a röntgenfelvételeken képtelenek voltak megtalálni, hogy pontosan milyen sérülést okozott a lövés, és hogy pontosan milyen sérülés vezetett Kern sajátos állapotához. A West Australian idéz egy bizonyos Mr. Freyt, egy egyetemi professzort, akit szintén lenyűgözött Kern sztorija.
Az alkalmi fejfájásoktól eltekintve Kern felgyógyult a sérülésből, és a leszerelése után hivatalnoki állást vállalt Budapesten. Az első években megpróbálta túltenni magát a történteken, és rákényszerítette magát az alvásra, de az, hogy álmatlanul forgolódott, jobban kimerítette, mint a munkája. Éveken át le sem feküdt az ágyába.
Kern végül 1955-ben halt meg, vagyis 40 évet töltött ébren, és ezzel alighanem a műfaj világrekordját döntötte meg. Egy vietnami farmer ugyan azt állítja, hogy ő 1973 óta nem aludt, de erről nincsenek hivatalos orvosi feljegyzések.