Mohamednek, az iszlám vallás fő prófétájának életútja legalább olyan kalandos volt, mint a párkapcsolatai. A korán árván maradt fiút a nagyapja, majd annak halála után a nagybátyja nevelte. Pásztorfiúként megismerhette a beduinok életmódját, majd tevehajcsár lett. Huszonöt évesen egy gazdag kereskedő özvegye, Khádidzsa üzletében kezdett dolgozni. Később feleségül vette az akkor negyvenéves nőt, így bekerült a gazdag mekkaiak körébe. Nemsokára már a saját kereskedelmi karavánjait vezette.

Negyvenéves volt, amikor látomása volt, és megjelent előtte Gábriel arkangyal; tőle kapta meg az iszlám szentírás, a Korán 114 fejezetét. Ezután a politeizmussal és a keresztény szentháromsággal szemben elkezdte hirdetni az egyistenhitet.

Mohamed prófétának tartotta Keresztelő Szent Jánost és Jézust, magát pedig Ábrahám közvetlen leszármazottjának. Allah haragját Szodoma és Gomorra elpusztításához hasonlította, és hiába gúnyolták az ellenségei; azzal ütötte el, hogy az özönvízről prédikáló Noét és Mózest is bolondnak nézték. Szép történet mindenkinek, akit érdekel, hogy hogy keletkezik a vallás; Mohamed az utazásai során alaposan megismerhette a zsidó és keresztény kultúrköröket.

Amikor Mohamedet a honfitársai kiközösítették a vallási reformkísérletei miatt, az abesszíniai keresztények fogadták be 617-ben. A muszlim időszámítás kezdetét, a hidzsrát 622. szeptember 24-re (a Gergely-naptár július 16-ra) teszik: ekkor költözött Mohamed Jathribba, a későbbi Medinába. Itt építette ki a vallásrendszerét és szerzett híveket az egyistenhitnek.

Az első, Mohamed életéről szóló írások csak másfél évszázaddal a próféta halála után jelentek meg; ezek főleg korabeli elbeszélésekre alapulnak, és nem tudni, hogy mennyire hitelesek.

A próféta rengeteg érdekházasságot kötött, hogy a politikai és vallási céljait elérje. Hiába engedélyezett az igazhitűeknek csak négy feleséget, neki összesen 14 volt. Amikor például 628-ban megindította a medinai hadsereget Mekka ellen, egy tízéves fegyverszünetért cserébe feleségül vette az ellenzék vezetőjének lányát.

Mohamed Medinában ismerkedett meg a zsidókkal és szokásaikkal is. A zsidó nőkkel viszont több kapcsolata és házassága is zátornyra futott.

• Az Ifar törzshöz tartozó Elsanbával azért nem házasodott össze, mert a nő kétségbe vonta, hogy Mohamed próféta lenne, csak mert kétéves korában meghalt a fia, Ibrahim. Elsanba azzal érvelt, hogy ha Mohamed próféta lenne, nem veszítette volna el azt, aki a legközelebb áll hozzá. Mohamed emiatt örökre száműzte a nőt.
• Elsat a Medinához közeli Kilab törzsből származott. A családja férfitagjait Mohamed végeztette ki, mert fellázadtak az uralma ellen. (Ez is azt bizonyítja, hogy Elsat zsidó nő volt.) Elsat azonban nem volt hajlandó haláláig elkötelezni magát a Mohamed mellett, márpedig a próféta megkövetelte a feleségeitől, hogy haláluk után se menjenek máshoz férjhez. Mohamed elvált Elsattól. 
• Rájchanát egyes források Mohamed ágyasaként említik, mások azt írják, még gyereket is szült neki, de az ő sorsáról nem maradtak fenn feljegyzések. Viszont Rájchana nem lett Mohamed felesége: visszautasította a próféta ajánlatát, hogy vegye fel az iszlám vallást, és inkább úgy döntött, hogy rabszolga marad.
   
• Rabszolga volt a Nadir törzsből származó Cáfija is; 17 évesen került a prófétához. Elsathoz hasonlóan Mohamed az ő családtagjait is kivégeztette, mert a Quarayza törzset támogatták az ellene folytatott harcokban. Cáfijának tehát minden oka megvolt arra, hogy gyűlölje Mohamedet. Egyes források szerint Mohamed addig könyörgött a lánynak, amíg meg nem bocsátott neki, sőt a kedvéért még az iszlám hitre is áttért. Viszont Mohamed nagyon szerette a lányt: még az egyik feleségét is megbüntette, amikor a kérése ellenére nem segített neki.

Cáfija 670-ben halt meg; évtizedekkel élte túl a 632-ben elhunyt Mohamedet. A nő a zsidók számára évtizedekig a fölöttük aratott arábiai győzelem szimbóluma volt. Az iszlámban kiemelkedő szerepe van: neki tulajdonítanak több fontos hagyományt, és a történeteit több vallásjogi vitában is felhasználták.

Részlet a Spektrum műsorából.