A katolikus hit alapelvei közé tartozik, hogy az öngyilkosság bűn, és hogy a bűnösök a pokolba kerülnek. Ahogyan az is, hogy az ember a gyónással meg tud szabadulni a bűneitől, és ilyenkor a mennyország várja a halála után. A 18. században a lutheri evangélikus hitre áttért észak-európai országokban, főként Dániában az öngyilkosjelöltek egy végtelenül cinikus, de valahol mégis csak logikus trükköt találtak ki a szabályok kijátszására: elterjedtek az úgynevezett öngyilkos gyilkosságok. Ez azt jelentette, hogy aki öngyilkos akart lenni, az nem magával végzett, hanem kinézett magának egy ártatlan vadidegent (a biztonság kedvéért sok esetben gyereket), és őt ölte meg. Ezért természetesen halálra ítélték, és kivégezték - a kivégzés előtt azonban járt az utolsó kenet, egy végső gyónás, azzal a bűnbocsánat, és a belépő a mennyek országába.

Tyge Krogh dán levéltári kutató, a téma szakértője szerint a 18. századi Dániában egészen gyakori volt az ilyen áttételes öngyilkosság, de korabeli feljegyzések sűrűn említenek ilyen eseteket Svédországból és német városokból is. Az ilyen gyilkosságok elkövetői nyilván nem látták a logikai hibát a gondolatmenetben (miszerint a bocsánat csak akkor jár, ha valaki őszintén megbánja a bűneit), ezért a dán állam arra kényszerült, hogy az öngyilkosok torz logikájához, és a kőbe vésett egyházi szabályokhoz egyaránt igazodva próbáljon tenni a jelenség ellen. Mivel a gyónást nem vehették el a halálraítélttől, azt találták ki, hogy megpróbálják fokozni magának a kivégzésnek az elrettentő erejét, a sima akasztást vagy lefejezést rettentő kínhalállá változtatva.

A dán kivégzések ennek megfelelően eléggé eldurvultak (az 1700-as évek közepén járunk, évszázadokkal a látványos köztéri kivégzések kora után!): a halálos ítélet után az elítélt 9 hetet töltött a halálsoron, ahol naponta megkorbácsolták, a kivégzés előtt izzó vasakkal bélyegezték meg, végül egy kerékhez kötözték, eltörték a csontjait, majd hagyták hogy lassan haljon bele a sérüléseibe.

Meghökkentő módon ez nem sokat segített. A vallásos öngyilkosjelöltek a brutális kivégzéseket Jézus szenvedéseihez hasonlították, és úgy tartották, hogy a kínhalál csak megkönnyíti a megváltáshoz vezető utat, és csak közelebb kerülnek Istenhez a kínzásokkal. Végül 1767-ben egy olyan törvénnyel sikerült véget vetni az öngyilkos gyilkosságok hullámának, hogy akiről bebizonyosodik, hogy ilyen céllal ölt, az a halálbüntetés helyett életfogytig tartó kényszermunkát kap, rendszeres korbácsolásokkal fűszerezve. Szakértők szerint ez volt az első lépés a halálbüntetés végső eltörlése felé vezető úton Észak-Európában, és egyben az állam és az egyház szétválasztásában is fontos lépés volt, hiszen az állam itt szembement az egyházi tanítással, amikor törvényt hozott arról, hogy a gyilkosságért ilyen esetben nem halál a büntetés.

Dániában egyébként 1930-ban törölték el hivatalosan a halálbüntetést, bár akkor már több mint 40 éve senkit nem végeztek ki az országban. 1945-ben aztán a náci háborús bűnösök és hazaárulók kedvéért átmenetileg újra bevezették, majd megint eltörölték.