Az űrjégkrém sosem jutott fel az űrbe

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Tovább a rovatra

Kapcsolódók (5)

Mi történt a zászlókkal a Holdon?

Mindegyik Holdra szálló egység otthagyott egy-egy zászlót. Mi történt ezekkel az évek alatt? Léteznek egyáltalán?

2,2 mikrométeren múlt a Hubble sikere

Az első kép homályos volt, mert nem hittek a műszereknek. Három és fél év után tudták csak megjavítani az űrben.

Azért fizeti a NASA, hogy mindent megszagoljon

George Aldrich munkáját 40 éve nem tudja gépesíteni az űrügynökség. És sosem büdös neki a meló.

Az amerikai űrhajósok megbetegedtek a Holdon

A betegséget hold-szénanáthának keresztelték el. A különleges holdi por okozza a tüdőbe jutva.

A Holdra készülő űrhajósoknak nem volt életbiztosításuk

Neil Armstrongéknak nem volt annyi pénzük, hogy a biztosító vállalja őket, így kénytelenek voltak trükközni.

Ízlelgessék a szót: liofilizálás. Ritkán hallani, de mindenki tudja, mit jelent: fagyasztva szárítást. Az eljárás az élelmiszeripar egyik legnagyobb találmánya: ennek köszönhetjük a zacskós levest, az instant kávét, illetve mindent, ami víz hozzáadásával ehető ételt eredményez.

A liofilizálás során az előkezelt, majd megfagyasztott élelmiszerből egy trükkös gép segítségével kivonják a vizet, így csak a szárazanyag marad hátra, amit később fellocsolva megehetünk. Legalábbis így csinálja a modern élelmiszeripar, mióta Arsène d'Arsonval 1906-ban feltalálta a módszertan alapjait. A liofilizálással szinte mindent tartósítani lehetett – még a fagylaltot is.

A fagyasztva szárított fagyit űrhajósfagylaltként vagy űrjégkrémként is emlegették. Részben azért, mert az űrkorszak emblematikus élelmiszere volt, ugyanakkor valóban az űrhajósoknak szánták. A száraz fagyit a Whirpool Corporation fejlesztette a NASA megbízásából; az űrügynökség az Apollo-projekt asztronautáinak szánta az édességet. A fagyasztva szárított ételeket azért nyomatták az űrutazások során, mert kibírták a hosszabb utakat is, és a liofilizálással csökkenthették a víz és az oxigén súlyát, ami a hagyományos élelmiszerekben megtalálható.

Az űrfagyi úgy készült, hogy a hagyományos fagylaltot egy kamrába zárták, ahol addig csökkentették a légnyomást, míg a jég el nem párolgott belőle. A vákuumkamrába helyezett jégkrémből kikristályosodott a víz, majd amikor felmelegítették, szublimált - vagyis szilárdból gáz halmazállapotúvá változott. Az órákon át tartó folyamat végén a fagylaltból kivonták az összes vizet, így bármikor fogyasztható volt.

A terv jó volt, de az űrhajósok sosem vitték magukkal a szárított fagylaltot. Sem az Apollo-küldetéseken, sem a Skylab-projektben nem használták, és a Nemzetközi Űrállomáson sem fogyott belőle egy gombócnyi sem. Bár a termék kimondottan az űrhajósok kérésére készült, nem lett túl népszerű. A Skylab űrállomáson a NASA asztronautái 1972-ben ettek fagylaltot, de az valódi fagyi volt. Később a Nemzetközi Űrállomáson is bevezették a fagyizást; a fagyasztva szárított változatból viszont akkor sem kért senki.

Az űrfagyi megmaradt különlegességnek. Még ma is kapható: postán rendelhetünk belőle, vagy felmarkolhatunk pár csomaggal a NASA látogatóközpontjaiban.