Az internet atyja volt a világ első kiberbűnözője
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Csehszlovák kém lehetett a saját halálát eljátszó brit politikus
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
Leonard Kleinrock lassan betölti a nyolcvankettőt, és tartalmas élet áll mögötte. Az MIT-n szerzett mérnöki diplomát, majd a UCLA professzoraként számítástudománnyal foglalkozott. Később az ő elméleteit is felhasználták számítógépes hálózatok fejlesztéséhez. Kleinrocknak kulcsszerepe volt az ARPANET tervezésében, és az elnöklésével készült 1988-as jelentést (Toward a National Research Network) a kongresszus is felhasználta az internet kiépítését célzó törvénytervezethez.
1973 szeptemberében Kleinrock elutazott az angliai Brightonba, ahol a Sussex Egyetem kollégiumában szállásolták el. Csak Los Angelesben vette észre, hogy a villanyborotváját a fürdőszobában felejtette.
Kleinrock egy konferencián vett részt, ahová a világ minden tájáról érkeztek tudósok, hogy a számítógépes hálózatok fejlődéséről tanácskozzanak, illetve kipróbálják a már kész technológiákat. Több ország is fejlesztett digitális hálózatokat a kormány megbízásából, de az amerikai ARPANET volt a legnagyobb és legkifinomultabb mind közül. A konferencia szervezői egy bemutatót is tartottak a rendszer képességeiből. Ehhez létrehoztak egy ideiglenes műholdkapcsolatot, ami Virginiából Cornwallba továbbította az adatokat, majd a Londoni Egyetemre, egy dedikált telefonvonalon keresztül – innen már csak egy lépés volt, hogy a küldött adatok eljussanak Brightonba.
Kleinrock egy nappal hamarabb otthagyta a konferenciát, így bízott benne, hogy valaki megtalálhatja a borotváját. Belépett az ARPANET-re, remélve, hogy talál valakit a hálózaton hajnali háromkor. Szerencséje volt, mert egy kollégája, Larry Roberts egy BBN terminál előtt ült Cambridge-ben, és a TALK nevű szoftverrel írhattak egymásnak. Kleinrock megkérte Robertset, hogy keresse meg a borotváját, és mázlija volt: másnap egy közös barátjuk, Danny Cohen, aki szintén ott volt a konferencián, visszavitte Kleinrocknak a borotváját.
Ma már rutinszerűen használunk üzenetküldő alkalmazásokat, de akkor 1973-at írtak. Az ARPANET nem személyes üzenetek továbbítására készült, hanem a tudományos intézetek közti adatcserére. Az ARPANET eredetileg az amerikai védelmi minisztérium hálózata volt, a fejlesztését a DARPA finanszírozta, a technológiát az amerikai hadsereg használta – szóval komoly dolog volt, és a Kleinrockéhoz hasonló civil hülyéskedéseket nem nézték jó szemmel.
A kiberbűnözést akkoriban még nem szankcionálták – szép is lett volna: alig egy évvel korábban küldték el a világ első e-mailjét –, de az ARPANET nem rendeltetésszerű használata törvényellenes volt. Vagyis Kleinrock magáncélú kérése volt az első illegális cselekmény, amit valaki egy számítógépes hálózaton követett el. Az internet történetét bemutató Where Wizards Stay Up Late szerint ez egyre elfogadottabbá vált; állítólag egyszer drogvásárlást is intéztek a hálózaton. De ahogy a könyv írja, az ARPANET-en érdeklődni egy elhagyott borotva után, nemzetközi vonalakat használva, akkoriban olyan pofátlanság volt, mint potyautasként felsunnyogni egy repülőgép-hordozóra.