A világ keletkezésének általánosan elfogadott magyarázatát, az ősrobbanás, és a táguló univerzum elméletét sokan - tévesen - Albert Einsteinhez kötik. Mások mélységesen lenézik előbbieket, és pontosan tudják, hogy a teória Edwin Hubble-é, az űrteleszkóp névadójáé, aki a Hubble-állandó és a Hubble-törvény kidolgozásával fektette le a Nagy Bumm elméletének tudományos alapjait. Az a helyzet, hogy nekik sincs igazuk, az ősrobbanás ugyanis a 20. század egyik legfontosabb, de méltatlanul kevéssé ismert asztrofizikusának ötlete volt eredetileg, akit Georges Lemaître-nek hívtak, és mellékesen egy katolikus pap volt.

Georges Lemaître Belgiumban született 1894-ben. A leuveni katolikus egyetemen tanult teológiát, fizikát és matematikát, és a tanulmányait ugyan meg kellett szakítania az első világháború miatt 1920-ban ledoktorált, és három évvel később pappá is szentelték. Ebben az évben kezdett el asztronómiával foglalkozni, a világ legjobb egyetemeit járta sorra: Cambridge-ben, a Harvardon és az MIT-n tanult. 1925-ben tért vissza Belgiumba, ahol párhuzamosan volt pap, és egyetemi tanár. 1927-ben állt elő azzal a forradalmi teóriával, hogy a világegyetem tágul, és ennek a tágulásnak szükségszerűen az ősrobbanás volt a kezdete. Lemaître Kozmikus Tojásnak nevezte a szingularitást, amiből aztán az univerzum lett. A teória nem forgatta fel a fizikusok világát, főleg azért, mert az akkoriban már szupersztárnak számító Albert Einstein elég durván lefitymálta:

A számításai helyesek, de az elmélete visszataszító.

Két évvel később Edwin Hubble is előállt a maga elméletével, törvényével és állandójával, és mérésekkel igazolta a világegyetem tágulását. Lemaître egykori cambridge-i professzora, Sir Arthur Eddington lefordította angolra az asztrofizikus pap addig csak franciául megjelent munkáját, és bőséges kommentárral látta el. Az átdolgozott tanulmány Hubble hátszelével már sikert aratott a tudósok között, sőt, maga Einstein is meggondolta magát, és a teremtés leggyönyörűbb tudományos leírásának nevezte az ősrobbanás elméletét. 1951-ben maga a pápa, XII. Pius is az ősrobbanás teóriája mellett állt ki, ő úgy értelmezte, hogy ez a tudományos alátámasztása a bibliai teremtéstörténetnek, a Nagy Bumm valójában a "Legyen világosság!" fizikai értelmezése. Lemaître ugyan gyakorló pap volt, mégis lebeszélte a pápát ennek az értelmezésnek a hangoztatásáról - hívő tudósként azt vallotta, nem szabad a vallást a tudománnyal keverni.

Bár az elmélete Nobel-díjat ért volna, a legnagyobb tudományos elismerést sosem kapta meg, az ő idejében ugyanis az asztronómiát nem tartották hivatalosan a fizikatudomány részének, így a fizikusoknak járó Nobelre sem jelölhették.