Amerikai építészek a 19. század közepén csatornarendszert akartak építeni egy városnak. Csakhogy mikor ez eszükbe jutott, a város már állt, úgy hívták, hogy Chicago. Na de mit lehet tenni, ha egy működő város alá akarunk csatornát építeni? Hát fel kell emelni az egészet!

Chicago csak pár lábbal emelkedett a közeli Michigan-tó vízszintje fölé, így a szennyvíz és a csapadék rendes elvezetéséhez mélyen a város alá kellett volna ásni, amit a vezetés túl drágának ítélt, ezért inkább a másik irányba indultak el, és szó szerint kiemelték a várost a mocsokból: 4-14 lábbal, vagyis olyan 1,2-4,2 méterrel megemelték az elmocsarasodás fenyegette Chicagót.

Mint minden igazán izgalmas dolog, a város megemelése is egy bizottság felállításával kezdődött. Össze is ült a chicagói csatornázási bizottság, és 1855-ben megalkották a tervet a belváros és a folyó menti utcák szintjének megemelésére. Sajnos az ilyesmit a valóságban nem lufikkal oldják meg, mint a Fel! című animációs filmben, de még csak egy nyamvadt Ultron se akadt az 1800-as évek Chicagojában:

Ehelyett a következő két évtizedet azzal töltötték, hogy az érintett épületeket megemeljék, újraalapozzák, a csatornacsövek lefektetése után feltöltsék az utcákat földdel.

Mindeközben viszont a város élete nem állt meg. Volt, hogy egy fél utcatömbnyi épületet emeltek meg egyszerre. Bedugdostak alájuk hatezer emelőcsavart, aztán odaállítottak hatszáz munkást, hogy jelzésre csavarjanak egyet a maguk tíz-tíz csavarján. Ezt négy napon át ismételgették, miközben folyamatosan készült az épületek alatt az új alapozás, végül a helyükre eresztették őket – miközben az épp felfelé araszolgató épületekben ugyanúgy folyt tovább az élet.

Voltak olyan épületek is, amelyeket nem egyszerűen megemeltek, de el is szállítottak máshová. Egy korabeli látogató arról számolt be, hogy amikor 1868-ban a városban járt, egy nap se telt el anélkül, hogy új helyre vándorolt házba botlott volna. Egyszer egyetlen napon kilenc épületet talált meg máshol, mint ahol előtte voltak.

A kitartó munka meg is hozta az eredményét, Chicago lett az egyik első amerikai nagyváros, ahol átfogó csatornarendszer épült ki. A felemelő sikersztorit árnyalja, hogy a szép új csatornákon a Michigan-tóba ömlő szennyvíz hamarosan komoly ivóvízproblémákat okozott, de ez mit sem von le a kor mérnökeinek teljesítményéből.