Még az iskolában megtanulja mindenki, hogy a Naprendszer, sok-sok másik csillagrendszerrel együtt, a Tejútrendszer nevű galaxis része. Aztán legközelebb akkor csodálkozunk rá gyerekként a majdnem 100 ezer fényév átmérőjű galaxisunk nevére, amikor rájövünk, hogy angolul ugyanúgy hívják, mint a népszerű csokit. Oké, nyilván a csoki kapta a nevét a galaxisról, és nem fordítva. De akkor a galaxist miért pont így hívják?

A 13,2 milliárd éves Tejút legkorábbi ismert említése kihez máshoz, mint az ókori görögökhöz köthető: a pontos eredete már homályba vész, de időszámítás előtt 800 és 500 között már rendszeresen használták a nevet. Olyannyira, hogy bár a mai tudásunk szerint nagyjából 200 milliárd galaxis létezik, maga a “galaxis” szó is az először megfigyelt Tejútra vezethető vissza, hiszen a “tej” görögül gala, a galaxias pedig nagyjából annyit jelent, “a tejes”.

A tejfehér ködsáv létrejöttéről a görög mitológia is megemlékezik. Eszerint Zeusz a halandó nőtől született Héraklészt az alvó Héra mellére helyezte, hogy az isteni tejtől az újszülött is halhatatlanná váljon. Héra viszont a szoptatás közben felébredt, és ellökte magától a mellén csüngő ismeretlen csecsemőt. A heves mozdulattól a tej a melléből az égre fröccsent, és bumm, így lett a Tejút.

Ezt a jelenetet röpke kétezer évvel később, 1575-ben a reneszánsz festő, Jacopo Tintoretto is megörökítette A Tejút születése című képén:

Az angol “Milky Way” kifejezés pedig valószínűleg az első angol nyelven író költőtől, Geoffrey Chaucertől származik, az 1380 körül született A jó hírnév háza című versében jelenik meg először.

Az ősmagyar kultúrának természetesen a Tejútra is van saját elnevezése. Eszerint Csaba királyfi csillagösvényéről van szó, amelyen a monda szerint Attila hun király fia, a székelyek vezére elhagyta a földi világot, és amelyen majd visszatér, ha a népének szüksége lesz rá.