A felfedezés megkérdőjelezi a mostani tudásunkat.

Különös égitest, nem is biztos, hogy csillag.

Fiatalnak tűnnek, de biztosan nem azok.

Ha elég fejlett, a technika messziről látható.

Kozmikus kötélhúzás zajlik az űrben két spirálgalaxis között.

A felfedezés révén a tudósok jobban megérthetik a szupermasszív fekete lyukak körüli környezetet.

A felfedezés segíthet megmagyarázni, hogyan jöttek létre ezek a rendszerek.

A felfedezéshez galaxis méretű detektorra volt szükség. Magyar kutatók is részt vettek a munkában.

Kozmikus katasztrófa vet véget a Tejútrendszernek.

Ott van a legtöbb csillag és bolygó.

Galaxisok ütközéséből keletkeznek.

Elbírnánk-e a Naprendszert? Pont nem.

Meglógott, de rajtakapták.

Ezek az eddigi legközelebbi megfigyelések.

Szupernóvarobbanás-lökéshullám hátán szörföztek keresztül a galaxison.

Nem tudni, mi okozza a jelenséget.

A hullámok valószínűleg több százmillió évvel ezelőtt keletkeztek.

Senki nem remélte, hogy ennyi adatot tár fel.

Csaknem kétmilliárd csillagról tartalmaz információkat.

Lencsevégre kapták a 27 ezer fényévre lévő égi jelenséget.

Máshogy működik, mint bármi, amit eddig láttunk. Nincs is messze, csak négyezer fényévnyire.

A felfedezésben magyar csillagászok is részt vettek.

Eddig nem értettük az égboltot betöltő, szabad szemmel nem látható struktúrákat, de úgy tűnik, egy mágneses csőben vagyunk.

3000 fényéves törés van a galaxisunkon a szomszédban.

Forog a tengelye körül, kering a Nap körül, és a Naprendszerrel együtt kering a Tejútrendszer középpontja körül, de ez még nem minden.

Kis méretéhez képest hatalmas tömegű fehér törpét fedeztek fel a Tejútrendszerben.

Ismét okosabbak lettünk, de sok még a kérdés előttünk.

A fénysebesség harmadával utazó csillagot is találtak.

Az eRosita német űrteleszkóp felfedezése átírhatja, amit eddig gondoltunk a Tejútrendszer fejlődéséről.

Még így is messze vagyunk. Japán kutatók pontosították a Naprendszer helyzetét.

Tízmilliárd évvel ezelőtt a galaxisunk összeütközött egy másikkal.

Brit csillagászok szerint sikerült meghaladni a Drake-egyenletet és viszonylag pontos választ adni a kérdésre, hogy egyedül van-e az emberiség.

560 millió fényévre, a Markarian 231 nevű galaxisban ráadásul meglepően sok van belőle.

A Radcliffe-hullám 80 trillió kilométer hosszú, itt van az orrunk előtt, mégsem tudtunk róla eddig.

A galaxis közepén lévő, ionizált gázból álló formáció csillagok tízmillióihoz nyújt elég muníciót.

A tudósok eddig azt hitték, hogy folyamatos a csillagok képződése, most kiderült, nem ez a helyzet.

A kutatók szerint akkora, hogy nem is létezhetne a galaxisban.