Vernal egy alig tízezres kisváros Amerikában, Utah államban. Leginkább mormonok lakják, de aránylag jelentős a turizmus is, főleg a városka vadnyugati múltja és a közelben található dinoszaurusz-fosszília lelőhelyek miatt. És van Vernalnak még egy egészen fura turistalátványossága: a Zion's Bank helyi fiókja a Main street 3. szám alatt, vagy ahogy a helyiek ismerik: A Bank, Amit Feladtak Postára.

Az amerikai posta 1913-ban vezette be a csomagok kézbesítését a sima levelek mellé. A szolgáltatás óriási siker lett, és valóságos forradalmat indított el (például lehetővé tette az utánvétes csomagküldő szolgálatok megjelenését). A posta adatai szerint az első hat hónapban közel 300 millió csomagot kézbesítettek Amerika-szerte. A csomagküldés nem csak azért volt nagyon népszerű, mert a nagy távolságok miatt komoly igény mutatkozott rá, de elképesztően olcsó is volt. Akkoriban például az egyetemisták rendszeresen postán küldték haza a szennyes ruhát anyunak kimosni - olcsóbban jöttek ki a postaköltséggel oda-vissza, mintha mosodába mentek volna.

De más is észrevette, hogy sokat spórolhat a postával; egy W. H. Coltharp nevű illető, aki 1916-ban építkezni akart a városban. Mivel nem volt elég pénze, kölcsönhöz kellett folyamodnia, és remek megállapodást sikerült összehoznia a hitelezőivel: megkapja a kölcsönt extra kedvezményesen, felhúzza az épületet, aminek egy részében aztán ők fognak bankot üzemeltetni.

Csakhogy, mint kiderült, a legközelebbi téglagyártó üzem, ahol egy ilyen épülethez szükséges építőanyagot gyártanak, Salt Lake Cityben van, kb. 200 kilométerre. A Salt Lake Pressed Brick Company árai nem is voltak vállalhatatlanok, a szállítás azonban igen. A negyventonnányi tégla utaztatása négyszer annyiba került volna, mint maga az építőanyag. Coltharp így a logikus megoldást választotta: elhatározta, hogy feladja postára az egész épületre való téglát, 80 ezer darabot.

A csomagok maximális tömegét akkoriban 50 fontban, vagyis kb. 25 kilóban határozta meg az amerikai posta, ebbe pont 50 tégla fért bele. A téglákat egyesével csomagolták be, majd ládákba rakták, a teljes küldemény 1600 ládát tett ki, és 40 tonnát nyomott. A Salt Lake City-i postamester kis híján szívszélhűdést kapott, de nem volt mit tenni, a szabályok szerint fel kellett vennie a csomagokat. A csomagokat így vonatra rakták, és átvitték Colorado államba, Mack városába, ott átpakolták egy másik vonatra, amivel visszavitték Utahba, egy Watson nevű városkába, innen pedig lovas szekereken tette meg az út utolsó, 100 kilométeres szakaszát Vernalig. A negyven tonna tégla összesen 690 kilométert utazott.

Mire az építkezés elkezdődött, a posta új szabályt hozott: egy feladó egy címzettnek naponta maximum 100 kiló tömegű csomagot adhat fel. A bank viszont megépült, és a mai napig működik.