Még több dalt fütyült, és sok bordóit ittak. A negyedik üveg után a káplár bevallotta Galambnak, hogy még ma is szereti azt az átkozott nőszemélyt.

(Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség)

A muslica (Drosophilidae) élete nem túl hosszú, nagyjából 30 napig tart. Ennyi idő alatt a muslicák legfeljebb egy rothadógyümölcs-szezont tehetnek bosszantóbbá, ha túlszaporodnak. De azt a 30 napot ki is használják; gátlások nélkül párzanak és zabálnak a hullott gyümölcsökben és -ből. De az vesse rájuk az első követ, akinek nincs jobb dolga, mint kővel muslicákat dobálni, meg különben is, mit csináljanak, hagyjanak nyomot a világtörténelemben?

A muslicák, hasonlóan az emberhez, ismerik a mámort. A hullott, erjedt gyümölcstől be lehet rúgni, és a muslicák be is tudnak. Igaz, ez nem a fejlettségük jele, hanem annak az indikátora, hogy az alkoholmámorhoz nem kell ész. A majmokat például nem nagyon érdekli a marihuána tudatmódosító hatása, de az alkohol, az más: attól még egy muslica is gajra vághatja magát.

Hogy a muslicák célzottan keresik-e az alkoholos kábulatot, az kérdéses; épp ez a kérdés foglalkoztatta több amerikai egyetem kutatóit, akik a móka kedvéért készítettek egy, a muslicák alkoholfogyasztási szokásait vizsgáló tanulmányt. Nem számítottak rá, hogy ilyen eredményt kapnak, de a kísérletek azt az eredményt hozták, hogy

Komolyan. Ha alkoholba mártogatott, illetve semleges étellel kínálták a hím muslicákat, azok csak akkor választották az alkoholos vacsorát, ha a párzási rituálé során a nőstény visszautasította őket. Van ilyen. De hát így lehet megkülönböztetni, hogy kinek mennyire jó éjszakája volt: csak meg kell kínálni a muslicákat szesszel. Parancsol egy italt, uram? Persze, egy lavórral, minden nő kurva, bzzzzz – ilyen egy balul elsült randi. Ha meg sikerül: aperitifet, uram? Köszönöm, ma már basztam, bzzzzzz.

Szóval a muslicák – pszichológiailag eléggé elítélhető módon – a visszautasításra túlzásba vitt alkoholfogyasztással reagálnak, de ezt tényleg rója föl nekik az, akik szerint arra a 30 napra nem teljesen mindegy. A tudomány nem a rovarok lelkivilága érdekli; érdekesebb, hogy a piálás ugyanazt a jutalomérzet-reakciót váltja ki a rovarok agyában, mint a sikeres párzás.

A kutatók arra számítottak, hogy a párzás sikeressége nem befolyásolja számottevően a hímek szomjúságát, de pont az ellenkezőjét tapasztalták. A kutatást vezető Galit Shohat-Ophir – a Kalifornia Egyetem neurológusa – azt mondta, hogy

A kutatók szerint az egésznek a hátterében az F neuropeptid (NPF) nevű vegyület állhat, amiről már korábban megállapították, hogy a szintje az alkoholfogyasztással összefüggésben változik a muslicákban. A mostani vizsgálatban megmérték az alfahímek és a visszautasított muslicák NPF szintjét az agyban; az utóbbiakéban feleannyi volt az NPF. De amikor a kutatók aktiválták az NPF-t a kikosarazott muslicák agyában, azoknak elment a kedvük az alkoholfogyasztástól.

Az NPF-hez hasonló vegyület az emberben is megtalálható, csak nálunk Y neuropeptidnek (NPY) hívják. A baleseten átesett vagy poszttraumás stressztől szenvedő pácienseknél kimutathatóan alacsonyabb az NPY szintje. Az NPY egyébként a patkányokban az alkohol- és drogfogyasztási szokásokra is kihat. Ennek ellenére a kutatók hangsúlyozták, hogy 

és ennek a kijelentéséhez további vizsgálatok szükségesek. Mégis érdekes összefüggés, hogy a primitív élőlények agyában az alkoholfogyasztás ugyanazt a hatást válthatja ki, mint a szex. Ezek után könnyebb lesz meglátni a párhuzamot az erjedt gyümölcsben búsuló rovar és a kocsma pultjánál vizespohárnyi röviditalába kapaszkodó hősszerelmes között.

(Borítókép fotó: Max Mumby/Indigo/Getty Images, grafika: Bakró-Nagy Ferenc)