A bajusz, amivel egy államférfi mindenkit összezavart
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
Törökországban a bajuszviselet olyan, mintha az arcunkra pingálnánk a politikai-ideológiai hovatartozásunkat: más és más formát viselnek a radikális balosok, a nacionalista jobbosok vagy éppen a hithű konzervatívok. A hagyomány alig százéves, és a hatalma teljében lévő Erdoğan elnök idején éppen virágkorát éli.
Aki látta már török férfiak nagyobb populációját, annak talán feltűnt, hogy nagyon nagy többségük bajszos (jelentős részük szakállas is, de ez most mellékes). Azt hihetnénk, ez is egyike a több évszázados közel-keleti, muszlim tradícióknak, mint például hogy nem esznek disznóhúst, nem isznak alkoholt, naponta legalább ötször imádkoznak és hogy a nőket másodrendű lényként kezelik. Valójában azonban csak alig több mint százéves története van, és éppen az Oszmán Birodalom összeomlásával van összefüggésben.
Az oszmán korban ugyanis a férfiak többségének borotvált volt az arca – és a feje is –, arcszőrzetet csak a kiváltságosok viselhettek, akkoriban a társadalmi státuszról a turbán színe, anyaga és más jellemzői árulkodtak. Az első világháború nem csak a történelmi Magyarországot intézte el, sőt: míg mi megúsztuk az ország kétharmadának elvesztésével, az akkor már régóta válságban lévő Oszmán Birodalmat konkrétan eltörölte a történelem színéről a párizsi békeszerződés.
A helyén megszülető, és az erőteljes iszlamizációt erőteljes szekularizációra cserélő Törökországban az addigi német dominancia után az angolok és a franciák kezdtek diktálni. A nyugat beleszólása az ország ügyeibe – és persze az iszlámháttérbe szorulása is – megosztotta a török társadalmat, és ha az nem is jutott eszükbe, hogy óriásplakátokon üzenjenek Londonnak vagy Párizsnak, hogy ők is megértsék, más módon kezdték el kifejezni politikai-ideológiai hovatartozásukat: a bajuszviselettel.
„A formája jelezte, hogy az illető helyesli vagy ellenzi-e a reformokat, amiket azok az átkozott angolok és – még egyszer elnézést – franciák akartak bevezetni. (...) Akik a reformok mellett álltak, M alakúra nyírták a bajuszukat. Akik ellenezték, kétoldalt lekonyuló bajuszt viseltek, nagyjából fordított U alakban. (...) Kemal Atatürk, a katona, akinek végül sikerült véget vetnie az európai hatalmak által trónra juttatott gazemberek korszakának, hol viselt bajuszt, hol nem. Ezzel aztán jól összezavart mindenkit” – írja a török bajuszkultúráról Paolo Coelho a Hippi című könyvében.
Atatürkről amúgy kissé pontatlanul ír. A modern török állam megteremtőjének fiatalkorában U alakú bajsza volt, idős korában egy kicsit inkább az M-et idéző, de annál tömöttebb bajuszt viselt, a kettő között pedig valóban voltak borotválkozós időszakai is (ide kattintva talál egy fiatalkori és egy időskori Atatürk-bajszot). És az mondjuk igaz, hogy ügyesen tudott mindenkit összezavarni, például egész gyurcsányi módon, saját pártja kvázi meghekkelésével tette köztársasággá Törökországot 1923-ban.
Mindezek a változások egy olyan időszakban zajlottak le az államalapító arcán, amikor az országban a szekularizációs és modernizációs folyamatok részeként az arcszőrzet viselését próbálták megfosztani az addigi vallási jellegtől, sőt, a közszférában dolgozóknak vagy a hadseregben szolgálóknak meg is tiltották a viseletét. A törekvés azonban hamvába holt, legalábbis annyiban, hogy az addigra általánosan elterjedt bajuszviselést nem tudták visszaszorítani, igaz, a vallási jellegét elvesztette, és a bajusz formája már politikai hitvallássá vált.
Ahogy a regényben szerepel, valóban az M alakú, ülkücünek nevezett bajusz az egyik legelterjedtebb. Ilyet jellemzően a jobboldali beállítottságú, nacionalista elveket valló, de a világi török állam híveinek számító férfiak viselnek. Az M betű egyes értelmezések szerint a milliyetci (nemzeti) szóra utal, mások szerint a török zászló félholdját szimbolizálja.
A szintén konzervatív, de vallásos réteg körében manapság a badem bıyıknek (mandulabajusznak) nevezett, egyenesre nyírt, felső ajkat nem érintő bajuszforma a legnépszerűbb. Ezzel szemben a baloldaliak, főleg a radikális balosok az egyenes, sűrű, szájra rálógó bajszot (pos bıyık) viselik, viselték – igen, ha valakinek erről Sztálin arca ugrik be, az korántsem véletlen. És léteznek még a török bajuszviselés igazi bőgatyás-ostorcsattogtatós-kurultáji értelemben vett hagyományápolói, akik a hosszú, felfelé kunkorodó, vaksszal vagy más lakkszerű anyaggal rögzített szablyabajuszra (pala bıyık) esküsznek.
A bajuszviselet jelentősége a hatvanas évek elejére valamelyest elhalványult, de most ismét a reneszánszát éli. Köszönhetően részbe az illiberalizmus atatürki értelemben vett forradalmárjának, a korábban egyébként vallási gyűlölet szításáért fogházbüntetésre is ítélt egykori focistának, az iszlamista-populista politikai beállítottságú Recep Tayyip Erdoğan elnöknek. Ő egy tüskésre nyírt, vékony, de a mandulabjusznál tömöttebb bajuszformát visel, aminek köszönhetően mára Vajna Tímea-i magasságokba emelkedett divatdiktátorként is, legalábbis arcszőrzetfronton. Az általa viselt bajuszstílust ma már Erdogan-bajusznak hívják, és egy 2017-es cikk szerint kormányának egyetlen nőtagja kivételével mindenki ilyen bajuszt visel (miközben egy évvel korábban a miniszterek felének még nem volt arcszőrzete).
A cikk írásához az ötletadó regényrészleten (Paulo Coelho: Hippi, Athenaeum Kiadó, 2018.) túl jelentős segítséget jelentett turkinfo.hu Kackiásra pödört bajusz – bajuszkörkép Törökországban című írása, a What Your Facial Hair Says About Your Politics, In Turkey című videó, valamint az Alarabiya.net Erdogan-style mustaches trending in Turkish ruling party című cikke.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
